Személyes evolúció

Régen írtam már naplóbejegyzést, mert nem igazán jutott rá időm, de most, az ünnepnapon úgy döntöttem szakítok rá egy kicsit. Kint fúj a szél, mintha az elmúlt napok tavaszias melege, a nap friss zöldet nevelő ereje, nem is létezett volna. Pedig megkezdődött már az évszakváltás, a vártnál számomra korábban. Véget ért, félig-meddig önkéntes bezáródásom is, hiszen már ki tudtam mozdulni, töltődni az éltető friss levegő erejével. Sokan nem tudják elképzelni így az életüket, hogy hónapokig ki sem mozdulhatnak. Számomra ez már megszokott, bár nem mondom, hogy könnyű. A legnagyobb gondom az, hogy igazából nincs kivel és nincs hova kimozdulnom akkor sem, mikor lehetne. Hiányzik a gondolkodó ember számára elfogadható kulturális élmény a faluból, aki teheti az máshol találja meg az ilyen jellegű igényeinek megfelelő kikapcsolódást.

Egy mágus, sőt, egy értelmes ember számára csak is a városi életmód lehet megfelelő, hiszen ott biztosan talál annyi hozzá hasonló érdeklődésű embert, hogy érdemes legyen klubot, egyesületet, vagy egyebet alapítaniuk. Sokan idealizálják a falusi életmódot, hogy mennyivel egészségesebb az a városi szmoggal telített, rohanó életmódnál, pedig ez nem igaz. A falun lakók többsége is városban dolgozik, csak éppen sokkal több idejük megy el az ingázásra. Ráadásul vidéken nagyon szűk az élelmiszerek és a használati cikkek palettája, alig lehet egészséges ételt venni a helyi közértben. Gyakorta nincs rendes zöldség-gyümölcs kínálat, csak a felvágottakból és egyéb tartósítószeres, „műélelmiszerekből” tartanak raktáron rengeteget. Ebből is az látszik, hogy egy városi piacon, ahol több ezer ember megfordul, nagyobb eséllyel teremthetjük meg az élhető és fejlődő élet alapjait. Az pedig természetesen rajtunk múlik, hogyan is éljük életünket, rohanásban, vagy időnket hasznosan beosztva, termékenyen.

Én mindig is az utóbbira törekedtem, és kérdéseket tettem fel, amikre válaszokat kerestem. Sokféle információ eljutott hozzám, melyek közül alig győztem szelektálni, nem csak azért mert egymásnak mondtak ellent. Számomra mindig is érdekes volt az, hogyan engedhetik meg az ilyen véglegesítő kijelentéseket a vezető személyiségek, mint az orvosok, írók, stb., hogy vidéken egészségesebb, vagy például fogyni csak diétával lehet, esetleg van, aki lelkileg képtelen letenni a cigarettát. Az ilyen kijelentésekkel emberek százait képesek visszafogni saját fejlődésükben, hiszen az egyén ösztönösen hasonulni vágyik. Fiatalabb koromban én is így voltam ezzel, és elhittem azt, hogy mindenre van kifogás, és számomra elegendő erőfeszítés az, ha pozitívan gondolkodom, tudomást sem véve a való világ bajairól. Ha így teszek akkor az univerzum majd mindent megold magától, bevonzza az összes vágyamat és csodákban lesz részem. Észre sem vettem szüleim dohányzásának egész családra káros hatását, mert nekik ennyi jár, sem táplálkozásbeli hibáinkat, mert egy kis nasi muszáj annak, aki nem teheti azt, amit szeretne.

Azóta már az egyén evolúciójában hiszek, nem pedig azoknak, akik különböző felkapott teóriákat hirdetnek, melyektől könnyebb lesz az életünk. Az egyén fejlődésére sosem úgy kerül sor, hogy ő most eldönti, hogy betartja például a 90 napos diétát és attól le fog fogyni, mert attól még az életmódja semmit sem változik. Az sem biztos, hogy aki nem dohányzik, az sosem lesz rákos beteg, hiszen ezer más káros anyaggal mérgezheti magát. Az egyén evolúciója több ezer kis lépésből áll. Számomra ilyen volt a tanulás, majd a munka megteremtése, a táplálkozásbeli finomítások, a személyre szabott gyógytorna kifejlesztése, és még sorolhatnám. Azóta az évszakváltás sokkal több csodát tartogat a számomra, melyek mellett eddig elmentem. Lehetőségeket, melyeket nem ragadtam meg, mert meg sem láttam őket, vagy mert nem éreztem magam elég erősnek hozzájuk. Kitörtem a középszerűségből, és annyira színesnek látom az életet, hogy alig van időm ide írni...

Szofril