Rituálé

Egy gyertyát gyújtottam meg a fénye miatt. Szeretem a fényét, ahogy furcsa sárgás világot ad, mely gyakran megremeg, ezzel adva különös töltetet a környezetének, a térnek. Ma egy ügyfél kért tőlem valamit, kérte, hogy segítsek neki, mert van rajta valami rontás. Az ilyen kéréseket többnyire elutasítom, mivel ezek nagy része valótlan. Most mégis úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy itt bizony valós az állítása. Feltettem neki az ilyenkor szokásos kérdéseimet és az lett az eredmény, hogy bizony Erzsébet közelében egy tudatlan demomágus működik, ki szórja meglehetősen negatív áldásait szerencsétlen környezetére. Elmondtam ügyfelemnek mit tegyen a kísérő jelenségekkel szemben, hogyan űzheti el környezetéből az árnyakat, majd ígéretet tettem neki, hogy elvégzek a kedvérét egy rituálét.

A Mágiához igazából nem kell eszköz, nem kell semmilyen tárgy. Ha valaki úgy gondolja, hogy az bizony szükséges, akkor az téved. A világ nem minden részén lehet hozzá jutni gyertyákhoz, vagy különböző tükrökhöz és még ki tudja milyen eszközöket ír elő a szertartásos Mágia milliónyi ágazta. Templomom a világ, gyertyám a csillagok és keresztem a lemenő Nap. Az egyszerűségben lakozik a legnagyobb erő, melyet nem képes felülírni egyetlen eszközökkel teli rituálé sem. A mágus, a sivatagban is mágus, a tenger alatt is az, de még a világűrben is, sőt egy idegen bolygón is az maradna. A világmindenség minden pontjára érvényesek a Mágia szabályai, kivéve azon részekre, melyek a törvényen kívül esnek.

Mindennek ellenére most meggyújtottam egy gyertyát és elkezdtem a szertartást. A rituálé számomra nem más, mint cselekedet Isten felé. Semmilyen más célja nincs, csak az, hogy kimutassam szándékom Isten felé. Nem kérek meg egy szellemet sem, hogy szolgáljon, nem kérem meg a sötétséget, hogy távozzon, pusztán Istent kérem, adjon erőt azoknak a szeretetre, akik erre nem képesek. Kértem azt, hogy verjen éket Erzsébet és a sötétség közé, óvja meg az ő családját azoktól, akik elfordultak az ő fényétől. Miután kimondtam ezeket a szavakat, csak a gyertyafényére figyeltem, hagytam, hogy kicsit vezessen engem és átadtam magam az ő vízióinak. Egyre élesebb lett a környezet zaja, egy inkább hallani lehetett az amúgy halk óra kattogását. Felfigyeltem arra ahogy ver a szívem, s a környező zajokra, melyek házon kívülről szűrődtek be, majd mindezt megkezdte elnyomni egy erősödő pulzálás és elkezdődött egy misztikus állapot, melyet a fokozott koncentrációm váltott ki.

A szertartás végeztével eloltottam a gyertyám, ideje volt lefeküdni, hiszen éjjeli egy óra volt már. Apró gyakorlatok, olykor hatalmas lélekfolyamatokat indítanak el, melyről nem írhatok le mindent. Sok tudás, tan, titkos. Nem azért mert óvni kellene azt bárkitől is, hiszen a tudás az megillethet minden létező embert. A tanok titkosságának egyetlen oka, hogy azokat csak is lépcsőzetesen lehet elsajátítani, ezért ha most arról írnék, a laikusokban csupán erős érthetetlenséget váltanának ki, míg a haladókban hamis ideákat is ébreszthetne. Minden a maga valóságában létezhet a leginkább. Többek nem lehetünk annál mint vagyunk, de idővel transzmutálódhatunk, azaz fejlődhetünk, mint testileg mind lelkileg egyaránt. Na nem azt írom, hogy akinek levágta a vonat a lábát, annak ki fog nőni a Mágiától, csupán itt arról van szó, hogy a Mágia azonosít saját helyzetünk minden lehetőségével, hogy helyzetünkön belül megkezdhetjük a magunk fejlődését, szárnyalását. A Mágia a fejlődés tana és nem a csodáké. Az ember gyakorolja a Mágiát, az ember tesz érte illetve önmagáért, saját, tényleges korlátain belül.

Céljainkat csak olyan cselekedet sorozattal tudjuk elérni, melyre képesek is vagyunk. A csodák ebből születnek. Aki dohányzik, vagy iszik, többet nem teszi azt, míg a drogos leteszi a gyilkos szert, ha elfogadja a fejlődés tanát. A haldokló képes élővé válni, míg a beteg, legalább lélekben, meg tud gyógyulni. Szép ez így leírva, nagyon is, sokat is ígér de mégis csak kevesek élnek saját valóságuk lehetőségeivel. A világ szennyezett, az emberi szellem meg van mérgezve, sokan identitás zavarban szenvednek a fogyasztói társadalom túlzott liberális gondolkodásmódja miatt. Az ideák uralkodnak a praktikum helyet. Celebek mutatnak utat a bölcsek helyett, míg Isten helyett a pénz az úr.

Míg a világ egyik fele a pénz megszerzésért harcol, reménykedik, hogy egyszer részesül az áhított lelki boldogságban, addig a másik fele pont e miatt él mély nyomorban, dolgoznak éhbérért akár napi egy dollárért, vagy attól kisebb összegért. Aki ettől a világtól mérgezve van, az nehezen érti meg saját igazságát, nehezen realizálja magát és indul el saját útján. Annak csoda lesz a Mágia műve, vagy hazugság, mert a legfőbb okkult tant nem fogadják el azok, kik a fenntarthatatlan véges dolgokban hisznek a folytonosság helyet.

Thons

2011. Május 5.