Végtelen

Ma füstölőket és gyertyákat gyújtok, de előtte kimegyek a vízre, megnézem, ahogy lemegy a hideg Nap. Mikor hidegfront érkezik, akkor a legszebbek a naplementék, különösen víz mellett, szemet kényeztető látvány figyelni a túlpart fái mögött eltűnő mély narancssárga Napot. Meg kell idéznem önmagam, elő kell hívnom saját lényem magasabb rendű látó szellemét, kitől származik bennem a látás. A fényjáték, a természet színei és az esti gyertyafény, mind kellemes álomszerű melegséggel töltenek el. Belemerülök a végtelenbe, amit annyiszor idézek fel magamban, majd hagyom, hogy hatalmas folyama magával ragadjon egy kis időre. Minden ami a világban van, az létező és valós, ezért ami bennem van is létező és valós. Így születik meg az emberben a legnagyobb, a végtelen, miről el sem gondolná a racionális ész, hogy porszem testben is elfér az, ha nagy lélek lakik abban, kiben él képzelet...

Thons

2011. Május 5.