V�gs� utaz�s...

Mindig keresek valamit a vil�gban. Utazn�k min�l messzebbre, �s m�g ann�l is messzebbre, hogy megtal�ljam azt, minek a nev�t sem tudom. Egy �rz�s vezet, az h�v engem �s nem hagy bel�l nyugodni. Reggel fel�bredek �s itt van bennem, a kedv, a v�gy, hogy �t�sszam a foly�t, majd elinduljak a hegyek ir�ny�ban �szaknak. Sz�momra �szak tartogatja a legt�bb csod�t, valahogy ott nincs v�ge a vil�gnak, ott sz�lln�k tengerre, hogy tov�bb jussak, majd oda t�rn�k vissza, hogy megkezdjem v�gtelen utam a csillagok fel�. Az ember nem akar �r�kk� �lni, csak utazni. Az �t az arra val� v�gy meg van benn�nk. Min�l er�sebb v�gyunk az utaz�s ir�ny�ba, ann�l kev�sb� k�tnek meg f�lelmeink, vagy lehet ez ford�tva is, min�l kevesebb a f�lelm�nk, ann�l ink�bb v�gyunk az �tra.

Tudom mi van a foly�n t�l, a hegyeken �s azon t�l. Az eszemmel ismerem a vil�got, de ha belen�zek a lemen� Napba, akkor �n azt �szt�n�sen k�vetni szeretn�m, hiszen az �ltet� f�nyt nem akarja elvesz�teni az ember. Elmenn�k a Nap ut�n, vagy a Nap el�, csak az�rt hogy tiszteletem tegyem annak a testnek, mely a meleget adja, az �letet. Tiszteletem tegyem a f�nynek, �s ezzel megmutassam azt, hogy megvetem az �rnyl�tet. K�pes leszek majd �rte lemondani mindenr�l! A lemond�s maga a tiszt�t�t�z, ami a t�lvil�g kapuj�ban v�r re�nk. Szem�ly�nk utols� nagy pr�b�ja az, hogy k�pesek vagyunk-e lemondani minden f�ldi dolgunkr�l annak �rdek�ben, hogy folytathassuk az utaz�st. Amennyiben nem tessz�k ezt, akkor itt maradunk a F�ld�n �rnyk�nt, tal�n �r�kre, m�g a vil�g �ll.

Az �nochi m�gia egyik eleme ez, hisz a Nephlimek illetve a felvigy�z�k is �gy lettek b�ntetve, azaz kivetve a t�rv�nyen k�v�li k�oszba, addig, m�g a vil�g l�tezik. Azzal egy�tt majd pusztulnak �k, b�n�k�rt, mi nem volt m�s, mint az emberis�g megront�sa. A f�nyt�l val� elfordul�s az anyagi vil�g�rt b�n, azaz teher. Olyan teher amit nem vihet�nk magunkkal a v�gtelenbe �s nem hozhatunk ide vissza, egy �j �letbe. Neh�z feldolgozni azt, hogy szeretteinket, szerelm�nket el kell engedn�nk, ez�rt is ez a lelk�let utols� nagy pr�b�ja. Egyetlen szerelmet m�gis magunkkal vihet�nk, ez nem m�s, mint az Isteni vagy az Isten �ltal szentes�tett szerelem. Az ilyen szerelem nagyon ritka �s csak nagyon nehezen ismerhet� fel. Az �t v�g�n nincs vel�nk senki �s semmi, val�ban csak mi magunk vagyunk. A l�tez� legnagyobb teljess�gben de a legkisebb form�ban, ez�rt t�nylegesen csak is a l�lek juthat tov�bb, megszabadulva minden f�l�slegt�l.

Az ember utazni sz�letett, �let�ben is utazik, halad valamilyen ir�nyba, fejl�dik �s �p�l. Nem �ll meg, ha m�gis megtenn�, akkor boldogtalannak �s c�ltalannak �rzi mag�t. Lassan lemegy a Nap. Nem fogom l�tnia bet�ket, a s�t�ts�gt�l. Abba kell hagynom az �r�st, majd otthon beg�pelem azt, amit eddig �rtam. Ideje haza indulnom �s kezdenem a szertart�st….

Thons

2011. M�jus 5.