Most...

Meglep mennyi mágikus művelet van, mennyi meditáció, mintha egy szobát folyton átrendeznénk céljaink érdekében. Mindig szükséges valami ahhoz, hogy az arany középúton maradhassunk. Nem lehet csak úgy létezni, lelkületünk szeszélyes, mint a Szent folyó, melynek partja adja az álmokat. Nincs két egyforma nap, nincs két egyforma művelet. A cselekedet, a rituálé, fűszere a mágus létének. Időként el kell mennem saját templomomba, hogy ott önmagammal és Istennel legyek, hogy átérezzem a szentély tisztaságát és a világban rejlő teljességet, annak gyakran rideg valóját. Nem szoktam elfelejteni, hogy a világ szép de ennek ellenére nem rózsaszín. Nem szoktam ideákat festeni, csupán hagyom, hogy elragadjon a még meglévő szépség, azaz Isten keze nyoma. Ennek ellenére nem tagadom meg a valóságot, nem hazudom azt, hogy a szenvedők saját bűneik miatt szenvednek, mikor tudom, hogy mások bűneiért fizetnek. Nem vezetem vissza a személyes felelősségem semmilyen természetfelettinek tűnő okra, és nem nevezem magam reinkarnálódott Mágusnak. Az vagyok ami most vagyok ebben a pillanatban. Ami volt, azt eredményezte, ami most van, ezért ami volt nem jogosít fel arra, hogy többnek adjam magam, annál ami lettem. Ami lesz, az abból lesz, ami most van, nem pedig abból ami volt. Ezért az vagyok, aki vagyok. Nem számít, hogy előző életemben én voltam e Julius Cézár vagy sem, hiszen az a személy a lényeges, aki jelenleg vagyok. Így a volt életek tapasztalata átértékelődik, és jelentősége leszűkül egyetlen funkcióra, ez pedig nem más, mint az, hogy megmutassa lelkületem ősanyagát, melynek segítségével képes vagyok minden helyzetben visszatérni saját alapjaimhoz, hogy megújulva ismét tudjam keresni azon lehetőségeket, utakat, melyek felfelé vezetnek…

Thons

2011. Május 5.