Gyermekkori eml�k

Tegnap a foly� egy olyan szakasz�t j�rtam be, hol m�r nagyon r�g nem j�rtam. Tal�n a k�zel�nkben a legvadabb r�sz ez. Eszembe is jutott, lehet kicsit elk�nyelmesedtem, ez�rt ker�ltem a vad helyeket. Azt�n r�j�ttem, hogy az elm�lt �vek egyre ink�bb csapad�kosak voltak �gy gyakran ez a hely nem volt megk�zel�thet�, na meg �n magam is t�vol voltam hivat�som miatt. Bementem a sz�k �sv�nyen, barlangszer� volt az eg�sz, annyira s�r�n �rtek �ssze felettem a f�k �s a nagyobb cserj�k lombozatai. M�g j�, hogy fel�lt�ztem – ez volt az els� gondolatom, hiszen bent t�bb sz�zezer sz�nyog v�rt �hesen, de a vastag terepruh�t nem voltak k�pesek kereszt�lsz�rni szemtelen full�nkjukkal. A napf�ny ide nagyon sz�rve jutott be, mi l�tszott is a zseng�n z�ld aljn�v�nyzeten. Csak a csal�nnak siker�lt n�hol felvennie a neki j�r� m�rgesebb z�ld sz�nt.

Egy j� szakasz megt�tele ut�n, �jra fel tudtam �lni ker�kp�romra, majd azon folytatni az utat. Azt�n hamar le kellett r�la sz�llni, mivel el�ttem az �t beszakadt a foly�ba, mi j� t�z m�teres szakad�kot jelentett alatta a m�rgesen kavarg� foly�val, mely l�zasan dolgozott azon, hogy ezt a magas l�szfalat �jb�l megd�ntse, felem�sztve �gy ak�r az eg�sz part menti erd�t. A vesz�lyes szakasz ut�n �jra fel lehetett ker�kp�rozni eg�szen a nagy kanyarig, mi az �t v�g�t jelezte. �r�lt nagy csend volt itt, gyermekkorom egyik f� sz�nhely�n. Sokat j�tszottam erre, sokat horg�sztam, elmenek�lve a k�zeli v�rosb�l, ahogy feln�ttem. A foly� itt a legm�lyebb a k�rny�ken, 14 m�teres m�lys�get m�rt�nk egyszer, de ett�l m�lyebb szakaszok is vannak. A f�venyen sz�p part alakult ki, itt a nagy kanyarn�l, hol egy f�venypad h�g�szer�en ny�lik a foly�ba. Ezen v�gig mentem, onnan szeml�tem meg a nagy lap�ly ter�let�t, mely a v�z�ll�s miatt m�g nem volt l�that�.

Sok eml�k �bredt meg bennem, eszembe jutott egy r�gi fa, mi itt �llt eg�sz gyermekkorom alatt. Ezt a f�t jegyeztem meg, mikor megtal�ltam ezt a helyet, menek�lv�n a v�rosb�l, egy helyre ahol lelhetek n�mi b�kess�get. A fa meg volt, ez a sz�p t�lgy �rzi gyermekkorom egy r�sz�t. Nagy tisztelettel mentem oda �s meg�rintettem, �r�mmel vettem, hogy m�g �letben van. Vadabb lett minden, mint akkor volt, sokkal vadabb, mit az�rt egy cseppet sem b�nok, mivel nem sok ember fog arra v�llalkozni, hogy oda eljusson, ahol �n tervezek majd id�zni, horg�szni. Szerencs�s vagyok, hogy fizikai kapocs l�tezik k�ztem �s gyermekorom k�z�tt. Nem sok ilyen kapocs maradt meg, gyermekkoromat hamar elnyelte a s�t�ts�g, meghagyva annak kev�s h�rmond�j�t. M�g kevesebb az olyan kapocs, mely a sz�p eml�keket hozza el�, t�bbnyire csak a rossz dolgok jutnak eszembe, egy-egy r�gebbi t�rgyr�l, melyet megtal�lok az otthoni lomok k�zt.

A fa igaz�n sz�p, csod�s eml�keket, sz�mtalan itt t�lt�tt �jszak�t �riz. �rzi azokat az id�ket, mikor a csillagok �tadt�k erej�ket �s b�lcsess�g�ket, az�rt, hogy �ljek vele a magam m�dj�n. �rzi egy r�gi vil�g eml�k�t, melyet a fejl�d�s jegy�ben �l� ember egy cseppet sem mitiz�lhatna, m�gis, ha arra gondolok, akkor egy mitikusabb vil�gk�p elevenedik meg k�pzeletemben, hiszen neh�z azt meg�rteni, hogy gyermeki �nemben volt j� �s sz�p. A foly� most is csendesen folydog�lt a fa l�ba alatt elter�l� f�venypad m�g�tt. �sszesz�k�lt itt, eg�szen sz�kre, jelezve azt, hogy a hirtelen m�ly�l� f�venypart ut�n igencsak m�ly v�z k�vetkezik. Sok harcs�t adott nekem ez a m�ly v�z r�gen, sok f�lelmem gy�ztem le annak m�ly�re mer�lve, majd onnan a felsz�nre t�rve megismerve a meg�jul�st, a felszabadul�st. Val�s�gom el�l menek�ltem, kerestem azt a vil�got, hol l�tezhet bennem az egyens�ly, hol r�szese lehetek a biztons�gnak �s teremhet bennem egy keveset a m�sok �ltal egyre ink�bb gyal�zott �s ki�getett tud�sv�gyam.

Volt, hogy r�csod�lkoztam a vil�gra �s hittem azt, hogy �lhetek benne k�pess�geim szerint, �lmaim �tj�n. M�s volt az alapvet� hitem, melyet tal�n oda�tr�l cipeltem magammal, az�rt hogy itt felhizlalhassam a teljess�g szintj�re. Nem voltam felk�sz�lve saj�t vil�gomra, nem voltak r�m felk�sz�lve, mindenhol volt alkalmam meg�zlelnem a s�t�ts�get, a poklot. Kezdetben verseket olvastam �s pr�b�ltam �rni, majd k�nyveket, azt�n a v�g�n, csak a s�t�ts�g maradt bennem, eg�szen addig a pontig m�g fel nem t�madtam a M�gia �ltal. Als� tagozatba j�rtam, mikor megfogadtam, hogy m�gus leszek. Nem volt nekem m�s mentsv�ram, nem volt semmi, amiben hihettem volna, csak is a M�gia. Minden tud�sv�gyam ott tudott igaz�n kit�lt�dni, a kev�s �nbizalmam ott kezdett mag�ra tal�lni. Azt�n azt vettem �szre, ker�l�m az iskol�t, ker�l�k mindent, csak ez fa volt, a foly� �s �n, meg csillagok. Akkor azt gondoltam fent vagyok a vil�g tetej�n, �s j�l gondoltam, hiszen ut�na kezd�d�tt a val�di pokolj�r�s. Sok j� bar�tom veszett m�r el az�ta v�gleg, �tk�lt�ztek �k az �rnyak birodalm�ba. Miattuk szakadt r�m a s�t�ts�g, azaz a vil�g miatt, mely vakon akart �lelni �s tudatlan pr�b�lt gondoskod� lenni.

De ennek v�ge, v�ge mindennek, ami volt. Tisztelet a holtaknak, azoknak akik nem lehetnek itt, kik olyan harcban lettek elesett katon�k, melynek �rtelme sohasem volt. Tisztelet nekik! Most itt �llok a f�n�l, a csendes foly�n�l, melynek partj�t selymesen simogatj�k a lassan h�mp�lyg� �ramlatok. Itt vagyok, kedves fa. Megsz�letett az akit v�rt�l, megsz�letett a melletted �lmod�b�l a M�gus, az aki a jelet viseli. �rtem utam, mit eddig megtettem, �rtem �s tudom annak tan�s�g�t. Tudom azt, hogy a sors nem �rott csak egyeseknek szabott. Tudom azt, ki keze ny�lt le �rtem a verembe �s emelt fel ide, az�rt hogy egy var�zslatos pillanatban meg valljam Neked, tisztellek. Az�rt, hogy foh�szt mondjak Neked, hogy elmondjam azt, tudom szellem �l benned ki az erd�ben lakik. �rzem meleged, teljess�ged �s tisztas�god, gyakran kegyetlen igazs�god. A sors akarta, hogy ennyi �ven �t el ne �rjen a foly�, vagy a fav�g�. Te vagy m�ltam �s b�n�m tan�ja, vagy j�v�m l�t�ja. Engeded, hogy Neked d�lve pihenjek �lvezve p�zsit sz�nyeged selymes k�nyelm�t, engeded hogy �gy utazzak saj�t szellememben. Nekem adtad a csillagok f�ny�t, var�zs�t �s azok igazs�g�t, mely igazs�g m�g most is terem bennem �jra �s �jra, m�g fel k�l sz�momra a Nap…

Thons

2011. M�jus 7.