Versek az Otthonról...
Thons 2011.06.17. 10:56
Itthon
Itthon vagyok, hol megáll az ég és a föld.
Nincs üres pillanat sem, mert
A múlt emlékei apró darabokban élednek fel.
Szédítő érzés, de igazán rideg és hamisan reményt keltő,
Melynek vajúdás lehet a vége, ezért távozzatok rideg álmok!
Itthon
Itthon vagyok, hol megáll az ég és a föld.
Nincs üres pillanat sem, mert
A múlt emlékei apró darabokban élednek fel.
Szédítő érzés, de igazán rideg és hamisan reményt keltő,
Melynek vajúdás lehet a vége, ezért távozzatok rideg álmok!
A csillagos ég felettem az én otthonom.
Meleget és fényt, szeretetet belőle merítek,
Így a megnyugvás mindenhol utolérhet.
Az élet utolsó nagy varázslata,
Az élő végső reménye, s talán élete legszebb pillanata.
Nincs idegen hely, nincs rideg világ,
Csakis benső valóságom fénye vetül mindenre.
A rideg, a rossz, az elviselhetetlen kín..
Mit sem változtat azon, hogy én bizony itthon vagyok.
Bárhol a világban, hol lelkem fénye kicsit is ragyoghat.
Nincs idegen föld, nincs rossz hely a világban,
És nem érzem a honvágyat, mert itthon vagyok.
Legyek bárhol, bármikor, szeretetem az egész világé,
Nincs különbség a teljes tudatnak, nincs féltés és félelem,
Mert az bizony, mindenütt itthon van...
Thons
2011. 06. 08.
Otthonom
Mit ér nekem a gyümölcs íze, nélküled otthonom?
Mit ér nekem a szép szó, nélküled, angyalom?
Semmi vagyok szerelem nélkül,
Nincstelen vagyok otthon nélkül.
Teljes csak veled lehetek,
Teljes csak itt lehetek,
Hol a szerelem, hol az otthon,
Hol édes az íz és szép a szó,
És van szerelem gyönyörű szemeidben.
Talán csak ez lehet, így lehet, hogy
Valahol létezhet, az otthonom...
Thons
2011. 06. 16.
|