Mágus

„Az Olimposzt most lidércek lakják. Ők mutatják az embereknek, hogyan éljenek. Sokan oda vágynak most. Hamis Apollón fénye hívogatóan ragyog. Csalogatnak és számtalan példát és rossz tanítást adnak. Tanítanak asszonyt csábítani, férfit csalni és embert vágyakozni. Rikító színekben ragyog az Olimposz, a lidérc istenek ezt szeretik. Zeusz elköltözött, rossz csepűrágók vették el az ő helyét. A szívekben a hit elvész, a nőkben a természetesség, a férfiakban pedig a büszkeség. Kevés igaz harcos születik. Nincs már király sem, hogy lovagot adjon nekünk.

A terem csendes. Hatalmas falai már rég játszottak hangokkal. Most a sok éves csend megtörik, belép a Mágus. Hatalmas kört rajzol fel és abba egy pentagrammát. Ruháját leveti és hátán fel villan a négy seb.

– Hordozom a sebeket ezért megidézhetlek Titeket. Mutatom nektek a hazugság, a kéjelgés, a mértéktelenség és a butaság sebét! Meg idézlek Titeket Angyalok! Megidézlek Tisztesség Angyala, hogy utat mutass bennem. Megidézlek Szerelem Angyala, hogy ősi igaz szerelemre legyek képes! Megidézlek Mértékletesség Angyala, hogy életem örökké való legyen! Megidézlek Értelem Angyala, hogy az elmém által szabad lehessek és ne vakítsanak a lidércek! –

A Mágus elmondta amiért a terembe jött és újra csend lett. Ám egyszer csak fehér ködszerű füst kezdett el terjengeni és a teremben már öten voltak. A pentagramma kiteljesedett. A Mágus erényekkel telve távozott, majd a teremből kilépve elindult az Olimposz felé, hogy legyőzze a lidérceket...”

Thons

2011. Június