A Pokolban...

Előttem, két fekete örvény.. Halálra gyötört angyalok néznek rám, majd szólnak, ne menjek tovább! Menny és pokol összeért, felborult a rend, örökre. Már csak létezésen kívül van létezés, nem lehet más a lény, csak is fekete kósza, ki ártatlan vért keres majd az éjben. Nem félek - mondtam nekik, majd elindultam a sötét örvények felé. Ott, köztük, láttam kik kavarognak a sötét forgatagban. Láttam régi ismerőseimet, azokat az embereket akikkel naponta találkoztam, idegeneket, szépeket, csúnyákat, és okosakat és butákat. Mindenkit elragadott a sötétség és ereszteni nem akarta őket.

Vigyél engem, és engedj el másokat - kiáltottam, de nem történt semmi. Az álmok most, itt előttem feléledtek, minden sötétség a nyakamba szakadt, egy földtől idegen helyen. Körülnéztem és rájöttem, a Pokolban vagyok. Egy idő után fényes angyal érkezett a magasból. Megszólított, majd azt mondta - Hét Isten járt itt előtted, ők itt maradtak és birtokba vettek itt mindent. Azért vagy itt, hogy lásd a világ valódi arcát. Megjártad a sivatagot, szent bűnt követtél el, mire Ő vett rá. Már csak ezt kellett látnod, hogy megszüless. -

Testem hőtől izzott, lassan tértem magamhoz lázálmomból. Jártam a Pokolban, vagy csak azt hiszem. Jártam ott és rájöttem, hogy minden élő ott van…

Thons

2011. 08.26.