Az �r�let v�rosa

Minden rend romokban hever... A k�vek egym�s hegy�n h�t�n, halmokban fekszenek az utc�kon, melyeket hatalmas forgalom tesz zs�foltt�. A v�ros b�ze testet-lelket �that. S�r nincs, csak por, szik�r, sz�rk�snek hat�, de �letet szikkaszt� napf�ny. L�lektelen minden, itt hol szent k�b�l �p�ltek a falak, az utak �s a terek. Csak bolyongok, �s keresem a kiutat. Mennyi j�r�f�ld, �s nincs semmi ami meg tudna �vni a k�oszt�l. Keresem az otthonom, mint �hez� az �telt, de nincs otthonom, nincs tudatom, csak a hatalmas v�ros �s annak terei, �tjai ter�lnek el el�ttem. Nem �lhetek, nem �llhatok �s nem hajthatom pihen�re a fejem sehol. Csak addig �lek, m�g k�pes vagyok �beren figyelni, saj�t k�oszom. Hib�ba k�rdezem az embereket, merre vagyok, csak ismeretlen nyelven sz�lnak hozz�m, kiknek itt van az otthonuk.

Sarkamban folyamatosan ott a Fekete �rny, nevetve k�vet �s m�r mark�t d�rzs�li, mert � gy�z�tt egy kicsit… A Nap kisz�vja er�m, kimer�t �s leroskadok a k�vekre. V�rom, hogy valami v�gre utat mutasson, mikor megsz�lal bennem egy hang… Eszembe jut a sz�p, a j�, mit szerettem. A term�szet, annak minden k�r�lm�ny k�zt otthont ad� biztons�ga, eszembe jut a foly�, min �t kell kelnem, hogy haza jussak. Minden eszembe �tlik, kezd v�get �rni a sz�rke �lom, r�j�v�k, hol az �t, mi kivezet az �r�let kegyetlen v�ros�b�l. Lassan �jra fel�llok, �s l�pni kezdek, de m�r tudom merre. A Fekete �rny a nyomomba nem nevet m�r, csak dacosan jegyzi meg az �g fel� - Meddig seg�tesz m�g rajta Te f�ln�t�s �reg, � az �n m�gusom lesz, nem a Tied… - Elindulok a foly� fel�, az otthonom fel�, hol m�r ott a szeretet, az �rtelem, a sz�p sz� �s m�g valami…

Thons

2011. 08.26.