Medit�ci�

Egy v�ros magas �p�let�nek a tetej�r�l, figyelem a lemen� Napot. T�d�m megt�lt�m friss leveg�vel, hagyom, hogy �tj�rja az eg�sz testem, ez�rt kicsit bent tartom, majd kif�jom. V�gign�zek a v�roson, �s azt �rzem, gy�ny�r�s�get l�tok magam el�tt, az �lettelen �letet. Felh�karcol�k aranys�rg�ba �lt�zve a naplement�ben, „csodatornyokk�nt” merednek az �gbe. Az �szaki sz�l �l�nken f�j, tiszta leveg�t hozva ezzel, elt�ntetve az �tl�thatatlan k�d�t, mi m�skor uralja a l�t�teret. Csendes minden a magasban, nem �r fel a v�ros monoton zaja. Fentr�l minden sz�p, fel sem t�nik a porszem, a nyomor, a szenved�s �s gond, mi lent �lland� t�rsa az embernek. T�k�letes biztons�gban �rzem magam, a magasban. �rzem a v�gtelent, �rzem a Napot, �s azt, hogy alkonyba mer�l� f�nye �that engem teljesen. Valahol a teljess�g itt van, itt kell keresnem a nyugalmat, a rideg val�s�g – mely lenti vil�got jelenti – �s a gy�ny�r� �lmok k�zt, mely �lmokat, a misztikusnak t�n� �lmos, de nyugalomra sosem t�r� v�ros �sszk�pe ad. Elmer�l�k ennek a csod�s k�osznak a csendj�ben. Hagyom, hogy �rezzem magamban a mikro �s makro vil�got, legyek bel�l gig�szi a lenti vil�ghoz k�pest, legyek porszem a l�that� eg�szben. Hagyom, hogy �gy f�ggjek l�tez�sem pillanatba k�v�lt, �r�knek t�n� id�cseppj�ben, m�g szemeim ki nem nyitom �jra, hogy s�t�t szob�m feh�r falainak szegezhessem �bred� tekintetem…

Thons

2011. 09. 30.