Szentély

Van egy szentélyem. Bennem létezik azért, mert így lehet az a legerősebb szentély. Mindig megkeresem azt, majd gyertyákat és füstölőket gyújtva, próbálom lemosni magamról a szennyet. Valamikor sikerül, valamikor nem… A szentély fontos, egy hely, amit tisztelek és tudom, beszennyezni azt sohasem fogom. Nem más ez a szentély, mint egy kapu. Még ebben az életemben nem tapasztaltam, hogy megnyílt volna, az előző életeimmel kapcsolatos emlékek pedig homályba vesznek. Nem is célom megnyitni a kaput, csak jó tudni azt, hogy bennem van, tudom annak létezését, mert létével biztosít arról, hogy „csodák” vannak!

A hit ereje sokszor azon múlik, kiben milyen alapok vannak. Ha valakit vallásosan nevelnek fel, és nem kap egyéb alternatívát, akkor annak hite is erős lehet, talán az értelmétől függ az, mennyire reálisan éli azt meg, hitében fejlődik-e, vagy lesüllyed egy bigott, olykor fanatikus, babonás szintre. Hitünk alapja, meghatározó hitünk erejével kapcsolatban. Bennem egy szentély van, hol megtisztulok, tudom hogy ez a szentély egy kapu, ami egyenlőre nem nyílik meg, mégis tudom, hogy ott van, ezért az én hitem alapja a tudás. Mivel tudom, hogy van bennem egy kapu, következik az, hogy erősebben feltételezhettem Isten létét. Ezért az Istenben való hitem is erős, rendíthetetlen, mivel van bennem egy szentély, mi ontja magából a misztikus szent fényt…

Thons

2011. 11. 09.