Téli varázslat

Csak a magányosan járó farkas látja szépnek a fényes, de hideg téli éjszakát. Megérkezett most az a hideg, mely misztikus csendet varázsol a téli tájra. Megmutatja magát észak mindent átható láthatatlan szelleme. Csontig ható hidegéért nem kárpótol senkit sem a csillagos tiszta éj, a csillámló, fagyott hó szőnyeg, és a csendbe borult falvak látványa. Csak a magányos farkas boldog most, hiszen szilajságát és erejét végre próbára teheti. Igazi téli látomás, a horizonton lemenő sárgás Nap, mely körül kissé kékesen mérges felhők ékeskednek. Az ég ilyenkor mintha magasabb lenne, hol a felerősödő északi szél miatt mintha az angyalok kórusa kezdene dalt zengeni.

Kevesen viselik a telet, kevesen kedvelik annak hidegét, még kevesebben érzik annak valódi és igaz, szilaj szépségét. Ilyenkor a földre költözik a végtelen, ilyenkor csak az igaznak van látása, mely látás örömittasan fürdik a végtelenben. Sokan szeretnek gyertyát gyújtani és elmélyülni a kísértő hideg éjszakában, de én nem vallom ezt a mély tél idején. Azt gondolom, ilyenkor nagy tűzet kell rakni, kint az erdőn, és annak igaz fényénél kell átszellemülni, eggyé válni a téllel, a tűzzel. Felidézni magunkban az ellentéteket, megérteni azt, mennyire jó élni és mennyire nincs okunk félni a haláltól.

A tél, a hideg tél rossz, de igaz és tiszta. Hókirálynő szerelmét kevesen élvezhetik… csak a magányos farkasokat áldja a sors a sejtelmes, de csillagfényes téli éjben.. A látomások újra születnek, mert most, a földre költözött a végtelen…

Thons

2012. 02. 02.