A ritmus...

R�gen �rtam m�r, nem volt id�m, vagy kedvem. Kicsiny napl�m sorai nem szaporodnak �gy, ahogy az esem�nyek s�r�s�dnek k�r�l�ttem. Minden kicsit f�ldi volt az elm�lt id�szakban, mindent �tvett a ny�r, a szik�r tavasz ut�n. Neh�z �jra tudni, hol van �nmagam, mely, az a k�z�p�ll�s, aminek seg�ts�g�vel t�l tudom �lni az esem�nytelen napokat. Sz�vemben megmaradt a sz�momra kedves term�szet heve, a hull�mz� v�z, mely v�gtelennek t�nik, a hegyek v�ltozatoss�ga �s a puszta nagys�ga, amin kereszt�lutaztam. M�s volt a ritmus, m�s volt a k�z�p�ll�s, m�g a sz�vem is m�shogy vert, ahogy egy� v�ltam a vil�ggal.

Most �jra itt vagyok g�pem el�tt, �jra csak gyakorlok kardommal, �jra csak imit�lom azt, mi eddig term�szetes volt. Szerencs�re nem hagyott el a k�k �g, sem a lemen� nap, nem hagytak el a hegyek, mert t�voli l�tv�nyuk folyton azt bizony�tj�k sz�momra, hogy a v�gtelen ut�n is van valami. A minap ker�kp�rra �ltem �s elmentem vele, �t a Tisz�n, eg�szen addig, hogy l�thattam a Zempl�ni hegyek m�g�tt nyugodni t�r� napot. Kir�lyhelmec v�ros�b�l figyeltem a csod�t, mely �jra �s �jra h�vogatja lelkem, biztatja, hogy k�vessem, m�g vissza nem t�rek oda, honnan indultam. A hazafel� vezet� k�zel �tven kilom�tert s�t�tben tettem meg, �gy, hogy m�g egy j� darabig l�tszott a Zempl�n s�rg�san megfestett sziluettje, mit a b�cs�z� nap adott vigaszk�nt a k�zelg� �jszak�ra.

A k�pek �lnek bennem, �l bennem egy ritmus, amihez nem kell f�l, hogy halljam, ami bennem �s az univerzumban van, ami k�z�s benn�nk, �gy az �r�k kapocs a v�gtelennel. Egy gondolat sz�letett meg bennem a szabads�gr�l, amelynek meg�l�se szellemi t�pl�l�k az �rtelemmel �l� ember sz�m�ra. Nek�nk nagy t�r kell, hogy szabadnak �rezz�k magunkat. Bez�rva �rezz�k magunkat egy szob�ba, ha azt nem hagyhatjuk el. Dolgoztam m�r erd�n, mez�n, hol szabadnak �rezhettem magam, de m�gsem volt az. Hi�ba volt t�r, egy id� ut�n nagyon is �rezni lehetett a hat�rokat, mit a munka �s annak megrendel�je szabott. Szabads�got nem �reztem sem munka el�tt, sem k�zben, s�t miut�n megkaptam a b�rt, a munka ut�n sem, annyira alacsony volt az. A szabads�ghoz t�r kell, de nem el�g ebben a t�rben l�tezni, haladni is sz�ks�ges. M�g ez sem el�g, k�t�tts�gek n�lk�l kell azt tenn�nk, csup�n az �t kedv��rt, ami cser�be minket k�l�nleges misztikus t�ltettel tel�t el.

Valahol az utaz�s, nagyon m�ly lelki ig�ny�nk lehet. Tudjuk mi azt, mi r�nk a hal�l ut�n. Sz�ps�g�rzet�nk, szimp�ti�nk megs�gja azt, hogy a v�gtelenben lelhet�nk v�gs� szabads�gra. Sz�pnek l�tunk hatalmas hegyeket, erd�ket �s �ce�nokat, de nem l�tunk sz�pnek ember �ltal sz�kre szabott k�rnyezet, hol csak sz�rk�lnek a napok. Megjegyzem, gyakorta alkot az ember is sz�pet, amelyre �r�m n�zni, m�gis, a term�szetben, a vil�gban l�that� gy�ny�r�s�g m�st ad a l�leknek, m�s t�ltettel tel�t el. Tudom, hogy egyszer az �let v�g�n, ott lesz a gy�ny�r�s�g, a hal�l ut�n, mellyel egy� v�lni, maga lesz a megv�lt�s. Ott lesz az eg�sz Univerzum v�gtelenje, Ott lesznek a Zempl�ni hegyek, a Tisza, a Balaton, de ott lesz a Tej�t, �s milli�rd csillag, melynek nagys�g�t csak is a s�ron t�l lesz�nk k�pesek meg�rteni.

F�ldi l�tez�s�nk sor�n �rtelm�nk oda fejl�dhet, hogy meg�rts�k a v�gtelen igazs�g�t, melyet mindig l�t a szem, de csak a l�lek k�pes azt felfogni, ha meg�rik arra. Most kin�zek az ablakomon �s �gy d�nt�ttem, abba hagyom az �r�st. V�r a kinti vil�g, hol ism�t felt�lt�dhetek er�vel, hol ism�t �rezhetem azt a ritmust, mit az Univerzum sug�roz fel�m a mindens�gb�l, aminek r�sze vagyok, hiszen l�tezem…

Thons

2012. 07. 23.