2012 November

„Kint sötétség van, de bent egyre erősebb a fény és a szeretet…” Echnator

A tél előőrsei hamar megérkeztek, már most fagyos szelek fújnak, itt-ott leesik a hó, jégbe borul a partszéli víz, miközben sárgul az aljnövényzet. Hamar kopogtat a fagy, most látszólag alig engedi megélni a novembert. Jó az évszakok szerinti élet, nem győzöm hangsúlyozni, hogy nagy adomány ez számunkra, mert így megízlelhetünk minden csodát, amelyeket az évszakok adhatnak. November az a hónap, ami az örökzöldek kivételével minden fát lecsupaszít, a hónap, mikor térdig falevelekben gázolva mehetünk, figyelve leheletünk szellemjátékát.

Jó elmerülni a hónapok varázsában, melyek nem csak varázslatos színvilágukkal kápráztatnak el, hanem jeles napjaikkal is, melyek tartalmat adnak még a legkomorabb időjárásnak is. Gyakran eszembe jut gyermekkorom, mikor a temetőre mentünk, nagymamám sírjához, gyertyát gyújtani. Rengeteg autó sorakozott fel a temető mellett, csak kevesen mentek gyalog, a több kilométeres sétára. Mi sosem voltunk gazdagok, autó nem volt a családban, ezért mindig gyalogoltunk. Nem tudom, hogy jobb volt, vagy rosszabb, de egy dolog biztos, a képek melyeket akkor láthattam, mélyen belém ivódva itt élnek bennem.

Azóta is járunk a temetőre, ahol sajnos már nem csak nagymamám sírja van, sok barát, ismerős és rokon került oda, véleményem szerint szinte mind idő előtt. Mondanám szívesen azt, hogy lejárt az ideje, de nem mondhatom, mikor a halál oka tüdőrák, nem mondhatom, mikor a halál oka, öngyilkosság... Nem mondhatom akkor sem, mikor a halál oka értelmetlen baleset, vagy a halál oka, gyilkosság… Nem járt le még az idő, de volt, akinek ennyi is elég volt. Volt, aki élete utolsó percéig dohányzott, vagy ivott, volt, akit bűntelen talált meg a rák és vitt el hirtelen.

A távozások többségének oka volt, olyan oka, amelyet ki lehetett volna küszöbölni. Pista bátyám, miért ment Tiszának, január havában, mi volt az a lelki teher, amely erre az útra vezette? Miért lehet erősebb az alkohol betegség az élni akarásnál? Béla bátyám, miért választotta a kötelet, miért kellett neki, magát elpusztítani ahelyett, hogy megváltozott volna, még akkor is, ha vállalkozása a csőd szélén volt… Miért ölte meg gyilkosa, azt a fiatal lányt, aki a szomszédomba nőtt fel, aki kamaszkorában még rám mosolygott, majd egy nap az a férfi akit párjának hitt, brutális módon végzett vele, egy közeli erdőben… Az idejük nem járt le, de éberségük cserben hagyta őket. Az ideje általában annak jár le, akit csendben, alvás közben ér a halál, aki megnyugvással fekhet le, mert tudja, életét becsülettel és tisztességgel élhette.

November az emlékezés hónapja, November másodika, halottak napja. A nap, melyen a sok őszinte emlékező miatt, egy kicsit megnyílik a kapu élők és holtak közt. Miután megértettük a holtak üzenetét, emlékezetünk felidézi a jót, amely az elhunyt igazi arcát jelezheti, életük tanúsága legyen hát oltványa, a mi életünknek. Legyünk éberek, nagyon fontos! Legyünk szeretet teljesek és építők, de ne legyünk balgák és félrevezethetők. Bárányok vagyunk, ki ha kell, farkassá változva őrzik meg a békességet. Emberek vagyunk, akik igénylik a rendet, a biztonságot, amelynek meglétéért egyre több áldozatot kell hoznunk.

Napjaink novembere talán megszüli azt, ami már egy ideje hiányzik életünkből, bár beszélni nagyon sokan szoktak róla. Napjaink novembere elhozza, a halálfélelemtől való mentességet, mely felruház minket ismét a bátorság erényével, hogy legyen erőnk és módunk változtatni. Mert kell változtatni, értelmünk és éberségünk nem ilyen életet kínál nekünk. Gondolkodjunk el azon, mennyire értelmetlen is a halál, akkor, ha azt valamilyen megelőzhető rossz váltotta ki. Érezzük a felelősséget, érezzük azt, hogy az ember társas lénynek teremtetett, csak is az egymáson való segítség képes egyre magasabbra emelni emberi énünket. November az enyészet hava, melyben kívül sötétség uralkodik, de belül ragyogjon fény minden emberben…

Thons

2012. 11. 02.