December - Karácsony hava

Még esős az éj, gyakorta csillagtalan. Az első fagyok már jelentkeztek, de a ködös ősz, a sötét november, még nem búcsúzott el, még nem hozta el a decemberi éjt, az álom havát. Az éj árnyai teret nyernek létünk szélesre tárt világában, uralva minden olyan részt, mit nem vagyunk képesek teljesen magunkénak tudni. Árnyak járnak az erdőkben, a réteken, kint a természetben, az éj elhagyatott ködös utcáin. Jeges leheletként fut végig a misztikus sötétség, melyet már akkor érzékelni vélünk, ha csak kinézünk az ablakon. A decemberi hónap, ennek véget vet majd, hiszen huszonegyedikén éjjel, ismét a fény kezd majd gyarapodni. Eljön a leghosszabb éjszaka, eljön a babonásan félt éj, 2012. December 21 éjjele. Sokan végét várják a világnak, sokan áramszünetről beszélnek, míg mások a földönkívüliek érkezését várják az eseménytől. Az éj, közeledik felénk, a tudatlan és babonás ember egyre magabiztosabban várja a véget, mit már oly sokszor jósoltak meg eredménytelenül, mert az, szerencsére mindig elmaradt.

Baljós dátum ez, baljós időkben, ezt nekem is be kell ismernem, hiszen a tényszerű eseményekből, tudnom kell következtetni. Igazából a baljós előjelekről nem ez a dátum, vagy a csillagállás tehet. Igazán ennek az egésznek egyetlen felelőse van, az ember, ki az egyéni út helyett, a tömegesedést választja, de úgy, hogy közben arról prédikál, hogy mindenki valósítsa meg önmagát, zúzva ezzel szét, az összetartásra való hajlandóságot. Sok író koptatta tollát a most következő jeles dátum miatt. Rengeteg irodalom keletkezett, melynek jó része, a dátum után, kukában fog kikötni. Ironikus, hogy a fölöslegesen elkövetett cselekedetek is hozzá tartoznak az ide vezető úthoz, azaz, maga a káosz irodalom is előidézi a káoszt, mely nem fog bekövetkezni december 21.-én, hiszen az már egy ideje tart. Sok-sok árny mozog az éjszakában, rengeteg látomás gyötör hatalmas démoni seregekről, amelyek már itt vannak, köztünk. Olyanok, mint az időzített bombák, amik időként, felrobbannak, okozva ezzel mélységes felháborodást a társadalomban, ami csak felháborodni képes, de tanulni nem!

Emlékezzen mindenki arra, hogy hazánkat nem rég két gyilkosság is megrázta. Vajon hányan láttuk az áldozatok arcképét, az újságokban, a közösségi hálón, és egyéb médiában? Vajon hányan fogadták el a hamis szószólók hangját, kik politikai erőt akarnak kovácsolni a köztünk egyre inkább burjánzó sötétségből? A választ én magam nem tudom megadni, de egy biztos, még a vízcsapból is az ő nevük folyt, de változás, a felháborodás ellenére, nem történt. Unokabátyám szavai ismétlődnek a fejemben „A kisember nem tehet semmit.”, mondja folyton, majd valóban nem tesz semmit... Természetesen ezek a szavak nem igazak, hiszen mi az, hogy kisember? Isten szemében minden egyenlő, így kisember csak az ember szemében létezhet. Mi az, hogy nem tehet semmit? Ilyenkor, mikor megrázó események mutatkoznak, nem csak áldozatra kell gondolunk, hanem a tettesre is! Vajon hasonlítunk rá, vajon bennünk létezik az az állat, ami benne létezett? Ő is itt nőtt fel, ő is ezen a földön szocializálódott, majd romlott el, valószínűleg, már gyermekkorában.

Figyelnünk kell magunkra, meg kell ismerni azt, hogy kik is vagyunk valójában. A „kisember”, ha ezt nem teszi meg, örökké kisebbségi zavarban lesz önmagával szemben. Ez a zavar gyűlöletet és agressziót szülhet, amely rossz pótcselekvések irányába vezethet. Félemberként él, félemberként nevel gyermeket, csak félig, a világ gondjaira bízva őt.. Jelenleg újabb és újabb gyilkosok születnek, jelenleg a sötétség köszöni jól van, és jót nevet, mert minden egyes megnyilvánulása az értés és önvizsgálat helyett, gyűlöletet és haragot szül. A gyűlölet és harag, melyet magunkba zárunk, teljesen értelmetlenül, hiszen változni tőle semmi sem fog. Attól viszont, minden változhat, ha mi magunk elkezdjük gyomlálni személyiségünk sötét pontjait. Ha ráébredünk arra, történjen bármi is, a gyűlölet és harag, rossz tanácsadók, bosszúból senkit sem lehet büntetni.

Ösztöneink fontosak, de értelmünk nem azért van, hogy ösztöneinkkel szemben, azt elnyomjuk egy életre. Az anyagi gondok ellenére tud tenni sokat a „kisember” is önmagért. Sok „kisember”, abbahagyathatná a dohányzást, vagy az esztelen ivást, pénzbe az nem kerül. Beszélhetnének kevésbé csúnyán, elkezdhetnének gondolkodni, mielőtt megszólalnak, ez sem kerülne pénzbe. Sportolhatnának, mozoghatnának, sőt, törekedhetnének az egészséges táplálkozásra, mellyel kapcsolatban csak tévhit, hogy több pénzbe kerül. Emlékszem, mikor nem volt pénzem futócipőre, a gerincbetegségem miatt pedig nem tudtam akármiben futni, rájöttem, hogy mezítláb is jó a legelőn. Így mezítlábasan futottam, mert erre volt lehetőségem.

Mindenkinek van valamilyen lehetősége, független az anyagiaktól. Ha más nem, akkor egyenlőre csak annyit tegyen, hogy szavai megválogatásával fáradozik majd azon, hogy jobb legyen a világ, a környezete, és a december 21. a sötétség helyett a fényt hozza el nekünk! A haragunk és az indulataink soha sem fognak jóra vezetni, az értelmünk által rajtunk bekövetkezett változások viszont jó hatással lesznek ránk, és egész környezetünkre. Változás és rend, csak is az értelem útján elképzelhető.

Thons

2012. 12. 01.