Lidérces...
Thons 2013.01.22. 16:15
Lidérces...
Kicsi vagyok, nagyon apró a hideg létben. Testem olvadó hó, földi miközben érzem, minden kín csak a pillanat műve. Ne hidd, hogy véletlen tűnök el az időben. Létem azután is magabiztos marad. Kegyetlen tett nyoma vész el valahol, csak a lélek emlék marad, mint tanú. Ne hidd, hogy a feledés örök marad majd, mert szellem emlékezik, a lét pedig bevésődik. Nap, mint nap beleharapunk a tiltott gyümölcsbe, melynek húsa édes, de mérgező. A többség tudatlan tömegként kering, saját sötét gyermekük szolgájaként. Tudatlan tömeg, értsd jól, mert ha nem teszed, te magad is része leszel!
Lidérces...
Kicsi vagyok, nagyon apró a hideg létben. Testem olvadó hó, földi miközben érzem, minden kín csak a pillanat műve. Ne hidd, hogy véletlen tűnök el az időben. Létem azután is magabiztos marad. Kegyetlen tett nyoma vész el valahol, csak a lélek emlék marad, mint tanú. Ne hidd, hogy a feledés örök marad majd, mert szellem emlékezik, a lét pedig bevésődik. Nap, mint nap beleharapunk a tiltott gyümölcsbe, melynek húsa édes, de mérgező. A többség tudatlan tömegként kering, saját sötét gyermekük szolgájaként. Tudatlan tömeg, értsd jól, mert ha nem teszed, te magad is része leszel! Hangtalan szellemek susogása, lidércek mindenhol, élettelenné váló testem szaga, a halál szaga, lidércként vonzza őket. Azt hiszik, létem számukra nyújt valamit… Ne hidd, hogy így van! Kardom, akaratom, fényesen ragyog, nem kopott meg a lidérces éjben, mit a ti iszonyatos uratok a nyakamba zúdított. Gondolod, hogy neked lesz jó, gondolod, hogy családodé a jövő, gondolod, majd gyermekeid teszik azt, mit te nem tehettél… Ne gondold ezt! Csak a kárhozat jár annak, ki maga helyett, másokat akar boldognak. Nem önzetlenséged teszi azt, mit teszel, pusztán ösztöneid. Világ, Föld, Ország, Család, Szerinted, hol a boldogság? A mosoly hamar elillan majd, tárgyakból építed gólemed túl él, de nem lesz örök. Még a csontléted is véges lesz, neved csak vésett marad az idő falán. Mosoly, szeretet, hit és akarat, de úgy, hogy közben fogadd el önmagad, tedd végtelenné a véges világban. Mások butasága sose kísérjen, mert az felfal téged, jobban mint a sajátod. Szeretsz mindent, mi jó, megveted a rosszat, ezért meg sem akarod azt érteni. Megtagadod a tudást, mert félelmeid úrként telepednek nyakadba. Ne feledd, csont lét, ez ami jár neked… Varjak marják, még élő testem, démonkeselyűk figyelik, éppen távozó lelkem. Sötét csillagok fürdetik fekete fényben, harmat lelkem, de min hiába, mert a félelem elillan, mint ami sosem létezett. Hiába, mert egy porszem és a végtelen, egyek, ezért túl mindenen is létezem, és látom a jelent s a jövendő korokat…
Thons
2013. 01. 18.
|