Szabadság

Mi a szabadság? A legtöbb ember akit ismerek nem érzi magát szabadnak, úgy érzik, hogy meg vannak kötve, akadályoztatva vannak. De mi is az, amit a szabadság adhat nekünk? Könnyű utak, gazdagság, szerencse? Más emberek kedvessége és irányunkba való megértése? Vagy lehet, hogy ez egy fizikai dolog, hiszen a szólás is azt tartja: Szabad, mint a madár! Madáretetőm lévén a gyakran figyelem a madarakat, s a tél közepén bizony egyáltalán nem tűnnek szabadnak. Versengenek minden kis darabka magért, és bizony keményen küzdenek az életükért. Talán a repülés, annak érzete tesz minket szabaddá, vagy inkább az, hogy mi irányítjuk merre is tartunk? Sokan álmukban is zuhannak vagy repülnek ügyfeleim közül, s ez általában teljesen más érzést vált ki belőlük. Az egyikük fél, a másik élvezi. Aki fél, a szabadságtól is fél?

Én magam legjobban akkor szoktam szabadnak érezni magam, mikor a fáradtságtól kissé ásítozva utazom hazafelé valahonnan, s az autó szépen ringat, miközben nézem az elsuhanó tájat. Ilyenkor félig becsukott szemmel tényleg olyan, mint repülni, suhanni szabadon, nem figyelve arra, ami egy helyben áll, nem leragadva mellé. Ilyenkor nincs bennem semmi félelem, semmi sötétség, mintha egyáltalán nem létezne az idő, csak a tér. Ám az út kötött, s egyszer véget ér. Álmomban gyakran visszatér, szinte minden ilyen utazás után, annak szimbóluma, s szomjazom újra az érzést. Megállva, megdermedve érzem magam szobámban, megkövülve a munka, a hétköznapok szürkeségében.

Ám a szabadság nem az utazásban van, sem a zuhanásban vagy a repülésben. A szabadság a tettekben van, melyeket megteszünk. Szabadságunk mértéke mindig egyenlő tetteink súlyával. Hősi halottaink szabadon haltak meg, hiszen egy magasabb cél érdekében képesek voltak félelmeik és érzéseik béklyóját levetni a pillanat, vagy helyzet szülte nemes cél érdekében. Az ő sorsuk sem volt könnyű, az ő döntéseikre sem mondta senki azt, hogy „megengedem”, mégis megtették. Szabadnak lenni csupán annyit tesz, mint természetünk és lényünk szerint cselekedni, meghajlás nélkül. A szabadság és a félelem nem fér meg egy helyen. Sok ember él manapság korlátozva szabadságában, de nincs elég erejük ahhoz, hogy tegyenek ellene. Önmagukban kevesek ahhoz, hogy változzon sorsuk, összefogni pedig nem mernek. Félnek attól, hogy kiközösítik őket, hogy egyedül maradnak, ezért inkább hallgatnak. Másik ellensége a szabadságnak a tudatlanság. A tudatlan ember sötétben tapogatózik, ezért képtelen élni lehetőségeivel. A legrosszabb, ha valaki szándékosan van tudatlanságban tartva, mert így még a lehetőség is meg van vonva tőle arra, hogy szabad legyen.

Számomra igazi szabadság az lenne, ha azzal lehetnék akit szeretek, s megkapnám mindazt, ami állapotom miatt szükséges. Számomra a szabadság csak annyi lenne, hogy egyenlőként kezelnek, s nem kell minden önálló döntésemért küzdenem azokkal, akik elméletben szeretnek. Számomra a szabadság nem az egészség, vagy a mozgás, még csak nem is a repülés, hanem a döntés szabadsága, mely minden független embernek sajátja kéne, hogy legyen a világon...

Szofril

2013. 01. 18.