Február

A tél most szeszélyes, hol igazi arcát mutatja felénk, hol pedig enyhe, latyakos-sáros idővel lep meg minket az évszak. Van pár nap, hogy igazi havas és jeges idő köszönt ránk, de az kevés ahhoz, hogy a közeli Holt-Tisza jegére merészkedjek. Még nem engedtek magukra a vizek, sőt, egyszer-egyszer fel is engedett a jégtakaró, melynek most ott lenne a helye. Talán a február rendjére teszi a természetet. Az idill mindig ott rejlik a világ szépségében, úgy ahogy a paradicsomi kígyó, ott van az emberi természetben. Sokat írok a télről, mert szeretem annak a fagyos és tiszta jégvilág arcát. Szeretem a téli fáradt Nap adta látomásokat, a puszta létezésből eredő, jól látható szabályszerűségeket, amelyek az univerzumban teremtődtek. Lehet minden éles, sokszöget alkotó, mint a jégvirág, amely a mikrokozmosz titkait leplezi le az avatott szem előtt, vagy lehet minden sima és selymes, ahogy a frissen leeset hó felülete, amelyet a szél enyhén megsimított.

Túl vagyunk egy szeszélyes januáron, ahol az ember ismét bizonyította, hogy életét nem önmaga uralja. Egymás szeszélyeinek vagyunk kitéve, felelünk a másik ember boldogságáért, amit nem vagyunk hajlandóak megérteni. A minap egy jegyvizsgáló támadott nekem a vonaton, mert az ötezer Forintos bankjegyből nem tudott visszaadni, a kiinduló állomástól számított, negyedik megállóban. Agresszív volt és fenyegető, el akart nyomni, mert neki ilyen, vagy olyan baja volt. Mindenáron bizonyítani akarta azt, hogy szándékosan van nálam „nagy címlet”, ezzel elkerülve a jegyvásárlást. A dolog odáig fajult, hogy kitalálta, a vonatra mindenkinek kötelező úgy felszállnia, hogy előre ki van számolva a jegyára.

Persze nem tudott kezdeni velem semmit, mivel szellemi és erő fölényben voltam. Hamar helyre tettem, de részéről, egy bocsánatkérés nem ártott volna. A ő baja, ha nem rendelkezik elég váltópénzzel, nem én tehetek arról, hogy még a jegypénztárakban is legfeljebb húszezer Forint lehet nyitáskor a váltópénz. A jegyvizsgálók esetében talán még kevesebb is ez az összeg. Nekem még annyi beleszólásom sincs a cég ügyeibe, mint nekik, ezért fölösleges volt letámadnia, illetve megpróbálni megakadályozni azt, hogy leszálljak a vonatról. Igen, akadályozni akart, vörös volt a feje és elöntötte a pipaméreg, mert csak egy megállót utaztam. Egy megálló arra kevés, hogy kiállítsa a jegyet, aprópénzem meg valóban nem volt. Az, hogy nincs jegykiadás a legtöbb vasútállomáson, szintén nem az én hibám, ez a jegyvizsgáló viszont mindent rajtam akart leverni.

Gyűlölt, mert tehetetlennek érezte magát a külső körülmények miatt. Vádaskodott, de alapja nem volt rá, mert tudja ő is, hogy az rendszer, ami jelenleg él, az nem teljes, nem normális és szervezetlen. Alkalmazkodás helyett egyre többen gyűlölnek, egyre többen akarják a bajaikat leverni az okon, azaz az áldozaton, az okozat helyett. A megvadult ember, aki saját tehetetlensége miatt tenni akar valamit, amihez nem érzi magát kicsinek, megpróbál belerúgni a gyengébbe, ami nem mindig sikerül neki. A helyes megoldás az alkalmazkodás, a tudomásul vétele annak, hogy szervezetlen körülmények között élünk egy rendkívül korrupt és gátlástalan vezetői elittel. Az okozat a lényeg, az ok csupán egy megtestesülése a válságnak, melybe nem belerúgni kell, hanem azt kezelni.

Alkalmazkodás!!! Mindannyian sejtjük, hogy miért van annyi rákos megbetegedés, ellene viszont alig tehetünk valamit. Hiába szólunk, hiába cikkezünk, az élelmiszerek tudatos mérgezése ellen, a környezetszennyezés ellen, nem történik semmi érdemi, azon kívül, hogy talán néhány ember magához tér, majd alkalmazkodik a helyzethez, úgy, hogy javít életmódján. Ha valakinél ott a baj, ott a daganat, akkor az egy ok lesz, magát az okozat gyökerét, a felülről támogatott, mert úgy nyereséges, rossz életformát támadni nem tudja. De az okozat megszüntetése után, elkezdi az alkalmazkodást, ami már gyakorta késő.

Ne legyünk dühösek, haragosak mások felé, inkább a megismerés útját kellene választanunk. Alkalmazkodjunk, míg többet nem tehetünk, mert nem vagyunk elegen hozzá. Egy fecske nem csinál nyarat, viszont saját fészkét felfűtheti a benne lévő, és megmaradó, vagy újjászülető nemes érzéseivel. Jó lenne, ha februárban ismét sokan ébrednének fel, megértenék az ok-okozati kapcsolatokat, megértenék, hogy a benne lévő gyűlölet nem más, mint irigysége és tehetetlensége közös gyermeke, aki vaknak és hülyének született...

Jó lenne egy olyan február, ahol nem csak a Nap uralma kezd erősödni, hanem az emberekben lévő értelem is növekedésnek indul. Jó lenne egy fagyos február, ahol megfagy a butaság, de kiolvad az értelem, az együttérzés és a szeretet…

Thons