Április - Újjászületés

Az újjászületett ember nem olyan balga, mint az újszülött, aki csetlik-botlik a világban, míg mindent meg nem tanul az érvényesüléshez. Az újjászületett ember már születése pillanatában rendelkezik egy alapvető bölcsességgel, amellyel szépen összeforr az új gyermekkora tanúsága és tudása. Az újjászületésben ott van előző létünk, alapvető értelmünkben és intelligenciákban megtestesülő tudásunk, vagy tudatunk, amely bizonyos viselkedési normákat, döntési alapokat ad. Nem baj, ha nincs sok tapasztalás velünk, nem baj, ha most először vagyunk emberi formában, hiszen a megvilágosodás, az értelem ragyogása nincs fejlettségi szinthez kötve. Bárki lehet, bármikor a fény embere, ez csak rajta múlik. Isten minden ember számára egyforma távolságra van, így tegyünk bármit, mindannyiunknak egyforma utat kell megtennünk, egyező erőfeszítéssel.

Aki nagyot lép, attól Isten tíz lépésre lesz, aki kicsit lép, attól is tíz lépésre lesz, tehát ha akkorát tudna lépni, mint az aki nagyot lép, csak öt lépésre lenne, de az univerzum igazsága ezt nem engedi meg. Az igazság az, hogy nincs rövidebb út, nincs hosszabb, csak egy út van, amin életünk végéig kell mennünk. Az újjászületés nem rövidíti meg az utat, nem lesz miatta könnyebb haladnunk, csupán annyi fog történni, hogy kis lépések helyett nagy lépésekre leszünk képesek. Az út szempontjából ez nem számít, viszont az emberiség szemszögéből nézve nagyon is fontos, mivel akik nagyot tudnak lépni, előre vihetik az egész emberiséget, gondolkodásukkal és intelligenciájukkal, míg azok, akik kis lépésekre képesek, fenntartják az emberiséget mindennapos tevékenységükkel.

Az Univerzum igazságában senki sem elveszett, senki sem egyenlő a másikkal, ezért mindenki egyenlő Istennel, amit kevesen fogadnak el, ezért elveszítik azt, míg aztán újra fel nem fedezik. Újra és újra ujjá kell születnünk, gondolkodásunkat időként el kell hantolni, hogy az feltámadhasson és új erővel, új lendülettel változást hozzon a világba. Képesek vagyunk elöregedni, akár fiatalon is, képesek vagyunk arra, hogy gyermekkorunk lendületét egész felnőtt létünkre elveszítsük, így ahogy öregszünk, egyre inkább elfogy belőlünk a lélek, elfogynak az álmok, majd arra ébredünk, hogy nem hiszünk semmiben, mert kegyetlen és rideg a világ, vagy az ördög tudja, hogy mire fogjuk szürkeségünk okát, okait.

Az április a feltámadás, megújulás hónapja égövünkben, ahogy a Húsvét annak ünnepe, ezért érdemes átélni a tavasz ezer csodáját, érdemes tudatosan irányítani tetteinket, gondolatainkat az átélés irányába. Szülessünk újjá, saját tudatunkból, saját akaratunkból, mert a régi, ami volt, az már nem biztos, hogy életképes. Meg kell újulnia fiatalnak, hogy ne feledje érték a fiatalsága, meg kell újulnia idősnek, hogy ráébredjen érték a bölcsessége és tudása. Mindannyian fiatalok vagyunk, lelkünket nem koptathatja meg az idő, ezért testünk legyen bármennyire is leszolgált, lelkünk akkor is tud dicsfényben ragyogni.

Szülessünk újjá, ahogy a főnix teszi, saját hamvaiból. Legyen bennünk minden régi gondolat, minden régi rossz érzés tűzifa újjászületésünk máglyáján. Mutassuk meg, hogy erőnk igen is képes megújulni, képesek vagyunk túllépni önmagunk korlátain, nem engedjük azt, hogy értelmünket az idő megkoptassa és elvakítsa. Mindannyian fiatalok vagyunk és maradunk is, ameddig képesek vagyunk megújulni. Amíg képesek vagyunk a játékra, amíg örülünk a szikrázó aranyeső virágának, amely szépen jelképezi a tavaszt, a megújulást és az örök fiatalságot, ami akkor költözik a szívünkbe, ha engedjük annak újjászületését, mert lelkünk főnix madarának titka ez és nem a bölcsek köve, vagy az életvize, amit sokan kerestek, de csak kevesen találhattak meg.

Április van, a megújulás hónapja, nálunk az első igazi tavaszi hónap, ahol ha minden jól megy, elfeledhetjük a telet és újult erővel tekinthetünk a jövő felé, haladhatunk előre, vagy csak elfogadhatjuk azt, amit a sors éppen ránk mér. Ne feledjük, a sötétség nem akkor győz, mikor elveszi minden vagyonunkat, mikor betegséggel dönt le minket, hanem akkor győz, amikor elveszítjük lelkünket, megújulóképességünket, és végleg elnyomjuk a bennünk élő gyermeki ént, aki mindig visszavezethet minket az Igazsághoz…

Thons