�prilis - �jj�sz�let�s

Az �jj�sz�letett ember nem olyan balga, mint az �jsz�l�tt, aki csetlik-botlik a vil�gban, m�g mindent meg nem tanul az �rv�nyes�l�shez. Az �jj�sz�letett ember m�r sz�let�se pillanat�ban rendelkezik egy alapvet� b�lcsess�ggel, amellyel sz�pen �sszeforr az �j gyermekkora tan�s�ga �s tud�sa. Az �jj�sz�let�sben ott van el�z� l�t�nk, alapvet� �rtelm�nkben �s intelligenci�kban megtestes�l� tud�sunk, vagy tudatunk, amely bizonyos viselked�si norm�kat, d�nt�si alapokat ad. Nem baj, ha nincs sok tapasztal�s vel�nk, nem baj, ha most el�sz�r vagyunk emberi form�ban, hiszen a megvil�gosod�s, az �rtelem ragyog�sa nincs fejletts�gi szinthez k�tve. B�rki lehet, b�rmikor a f�ny embere, ez csak rajta m�lik. Isten minden ember sz�m�ra egyforma t�vols�gra van, �gy tegy�nk b�rmit, mindannyiunknak egyforma utat kell megtenn�nk, egyez� er�fesz�t�ssel.

Aki nagyot l�p, att�l Isten t�z l�p�sre lesz, aki kicsit l�p, att�l is t�z l�p�sre lesz, teh�t ha akkor�t tudna l�pni, mint az aki nagyot l�p, csak �t l�p�sre lenne, de az univerzum igazs�ga ezt nem engedi meg. Az igazs�g az, hogy nincs r�videbb �t, nincs hosszabb, csak egy �t van, amin �let�nk v�g�ig kell menn�nk. Az �jj�sz�let�s nem r�vid�ti meg az utat, nem lesz miatta k�nnyebb haladnunk, csup�n annyi fog t�rt�nni, hogy kis l�p�sek helyett nagy l�p�sekre lesz�nk k�pesek. Az �t szempontj�b�l ez nem sz�m�t, viszont az emberis�g szemsz�g�b�l n�zve nagyon is fontos, mivel akik nagyot tudnak l�pni, el�re vihetik az eg�sz emberis�get, gondolkod�sukkal �s intelligenci�jukkal, m�g azok, akik kis l�p�sekre k�pesek, fenntartj�k az emberis�get mindennapos tev�kenys�g�kkel.

Az Univerzum igazs�g�ban senki sem elveszett, senki sem egyenl� a m�sikkal, ez�rt mindenki egyenl� Istennel, amit kevesen fogadnak el, ez�rt elvesz�tik azt, m�g azt�n �jra fel nem fedezik. �jra �s �jra ujj� kell sz�letn�nk, gondolkod�sunkat id�k�nt el kell hantolni, hogy az felt�madhasson �s �j er�vel, �j lend�lettel v�ltoz�st hozzon a vil�gba. K�pesek vagyunk el�regedni, ak�r fiatalon is, k�pesek vagyunk arra, hogy gyermekkorunk lend�let�t eg�sz feln�tt l�t�nkre elvesz�ts�k, �gy ahogy �regsz�nk, egyre ink�bb elfogy bel�l�nk a l�lek, elfogynak az �lmok, majd arra �bred�nk, hogy nem hisz�nk semmiben, mert kegyetlen �s rideg a vil�g, vagy az �rd�g tudja, hogy mire fogjuk sz�rkes�g�nk ok�t, okait.

Az �prilis a felt�mad�s, meg�jul�s h�napja �g�v�nkben, ahogy a H�sv�t annak �nnepe, ez�rt �rdemes �t�lni a tavasz ezer csod�j�t, �rdemes tudatosan ir�ny�tani tetteinket, gondolatainkat az �t�l�s ir�ny�ba. Sz�less�nk �jj�, saj�t tudatunkb�l, saj�t akaratunkb�l, mert a r�gi, ami volt, az m�r nem biztos, hogy �letk�pes. Meg kell �julnia fiatalnak, hogy ne feledje �rt�k a fiatals�ga, meg kell �julnia id�snek, hogy r��bredjen �rt�k a b�lcsess�ge �s tud�sa. Mindannyian fiatalok vagyunk, lelk�nket nem koptathatja meg az id�, ez�rt test�nk legyen b�rmennyire is leszolg�lt, lelk�nk akkor is tud dicsf�nyben ragyogni.

Sz�less�nk �jj�, ahogy a f�nix teszi, saj�t hamvaib�l. Legyen benn�nk minden r�gi gondolat, minden r�gi rossz �rz�s t�zifa �jj�sz�let�s�nk m�gly�j�n. Mutassuk meg, hogy er�nk igen is k�pes meg�julni, k�pesek vagyunk t�ll�pni �nmagunk korl�tain, nem engedj�k azt, hogy �rtelm�nket az id� megkoptassa �s elvak�tsa. Mindannyian fiatalok vagyunk �s maradunk is, ameddig k�pesek vagyunk meg�julni. Am�g k�pesek vagyunk a j�t�kra, am�g �r�l�nk a szikr�z� aranyes� vir�g�nak, amely sz�pen jelk�pezi a tavaszt, a meg�jul�st �s az �r�k fiatals�got, ami akkor k�lt�zik a sz�v�nkbe, ha engedj�k annak �jj�sz�let�s�t, mert lelk�nk f�nix madar�nak titka ez �s nem a b�lcsek k�ve, vagy az �letvize, amit sokan kerestek, de csak kevesen tal�lhattak meg.

�prilis van, a meg�jul�s h�napja, n�lunk az els� igazi tavaszi h�nap, ahol ha minden j�l megy, elfeledhetj�k a telet �s �jult er�vel tekinthet�nk a j�v� fel�, haladhatunk el�re, vagy csak elfogadhatjuk azt, amit a sors �ppen r�nk m�r. Ne feledj�k, a s�t�ts�g nem akkor gy�z, mikor elveszi minden vagyonunkat, mikor betegs�ggel d�nt le minket, hanem akkor gy�z, amikor elvesz�tj�k lelk�nket, meg�jul�k�pess�g�nket, �s v�gleg elnyomjuk a benn�nk �l� gyermeki �nt, aki mindig visszavezethet minket az Igazs�ghoz…

Thons