Harmadik...

Az idei �vben ez volt a harmadik utam a k�lvil�gba. M�r megszoktam a kinti f�nyviszonyokat, m�r nem borzongok �ssze, ha a sz�l finoman v�gigsim�t a karomon, �s nem �szom a friss leveg� m�mor�ban �gy, mint az els� alkalommal a hossz�ra ny�lt t�l ut�n. Ritk�n van lehet�s�gem kimozdulni, egyr�szt az �llapotom okozta neh�zs�gek, m�sr�szt pedig annak ok�b�l, hogy nincsenek k�rnyezetemben olyan j� bar�tok, akik �rtem j�nn�nek, vagy programokra h�vn�nak. Kevesen mernek a bar�tom lenni, kevesen k�pesek legy�zni az el��t�leteiket, s val�ban megismerni.

Kerekessz�kesk�nt gyakran �ll�t el�m akad�lyt a k�zleked�s is, pontosabban ink�bb az a t�rsadalom, amelyik nem figyel oda el�gg� arra, hogy az akad�lymentes�t�s megt�rt�njen. Minden �vben szembes�l�k azzal, hogy a helyi k�z�rtbe tov�bbra sem tudok bemenni, mert a r�mpa, ami akad�lymentes�t�s c�men �p�lt tal�n egy babakocsi sz�m�ra is keskeny lenne. Igaz�b�l nem ker�lt volna sokkal t�bbe, ha rendesen meg�p�tik, val�sz�n�leg am�gy is p�ly�zaton nyert�k erre a falatnyi betonoz�sra is a p�nzt, �gy nem marad m�s ok, mint a nemt�r�d�ms�g.

Mikor v�gigmegyek az utc�n, kicsiny k�zs�g�nkben mindenki ismer�sk�nt k�sz�n nekem, pedig legt�bbj�ket �n magam nem ismerem fel, sosem besz�ltem vel�k. A falu kicsi, akik r�szt vesznek annak �let�ben tudj�k ki, kicsoda, �m engem, elektromos kerekessz�kemmel m�g ann�l is k�nnyebb megismerni. Sokszor k�rdezik meg id�sek, de fiatalabb h�ziasszonyok is, hogy kij�ttem-e s�t�lni ebbe a sz�p id�be? Mire �n legsz�vesebben azt feleln�m, hogy igen, nem l�t a szem�t�l? Persze ebb�l csak az igen �s a kedves mosoly v�lik val�ra, amit sz�nakoz�an magam is visszakapok minden alkalommal. Igaz ez m�g a „jobbik” eset, mert tal�lkoztam m�r olyan „seg�t�k�sz” emberekkel is, akik szem�b�l s�t, hogy legsz�vesebben hazak�lden�nek, mintha �k maguk is elkaphatn�k t�lem az �r�kl�tt betegs�get, puszt�n annyival, hogy k�nytelenek egy leveg�t sz�vni velem.

Az�rt nem csak negat�v tapasztalatom van, s azok t�bbs�ge sem a lakhelyem k�zel�ben, ink�bb v�rosban t�rt�nt. A magam r�sz�r�l nem szoktam komolyan venni ezeket az eseteket, mert �gy gondolom az ilyen embereknek sokkal rosszabb lehet az �let�k, mint az eny�m. Sz�vesebben eml�kszem p�ld�ul arra, mikor p�rommal egy cukr�szd�ban �lve olyan j�l �sszebar�tkoztunk a tulajdonossal, hogy �r�kon �t besz�lgett�nk filoz�fi�r�l, fejl�d�sr�l �s munk�r�l. Vannak ilyen esetek, mikor teljesen idegen emberek ny�lnak meg nekem, besz�lnek saj�t megl�t�saikr�l, egyenrang� f�lk�nt tekintve r�m. Igaz ez tal�n a ritk�bb, mert ehhez fel�l kell emelkedni a sz�nakoz�son, el kell felejteni a k�l�nb�z�s�geket �s le kell gy�zni a k�l�nb�z� ide�kat.

N�ha �gy �rzem, mikor azt k�rdezik t�lem, hogy s�t�lni j�ttem-e ebbe a j� id�be, mintha k�s�r�mt�l k�rdezn�k, leveg�zteti-e a kisbab�t. Kisgyerekes �desany�kn�l figyeltem meg ugyanis a hasonl� hangs�lyt �s k�rd�seket, melyek ut�n �ltal�ban t�bb sz�t nem is int�znek ir�nyomba, hanem l�tsz�lag semleges t�m�kr�l kezdenek el besz�lni k�s�r�mmel. Egyed�l nem biztons�gos az utc�n k�zlekednem, k�nnyen sz�ks�gem lehet seg�ts�gre. P�rom nehezebben viseli az ilyen helyzeteket, b�r udvariasan felel a k�rd�sekre, ut�na m�g sok�ig m�rges, ha mindenhol a butas�g falaiba �tk�z�nk s�t�nk sor�n. J� lenne egy olyan orsz�gban lakni, ahol alap az, hogy be tudok menni a boltba, ahol lehet�s�gem van felsz�llni a buszra, vagy legal�bb olyan k�rnyezetben �lni, ahol nem n�znek szellemi fogyat�kosnak.

Munk�m sor�n rengetegen k�rnek t�lem �letvezet�si tan�csot. Sokan azt sem tudj�k, hogy beteg vagyok, s azt gondolom, ez �gy van rendj�n. Nincs sz�ks�gem arra, hogy az emberek, f�leg az �gyfeleim sajn�ljanak, de ha valamely okb�l m�gis sz�ba j�n, sokan teljesen led�bbennek, s azt k�rdezik, hogy lehetek m�gis ennyire „norm�lis”? Ennyire optimista? Mire �n csak azt v�laszolom erre, hogy az apr� dolgoknak is tudni kell �r�lni. Mint p�ld�ul a nap simogat�s�nak, a sz�l cir�gat�s�nak, vagy a m�jusi vir�gillatnak az utc�n. Ha k�pesek vagyunk feln�zni a k�k �gre, s benne megl�tni a v�gtelent, mellette elt�rp�lnek az olyan probl�m�k, melyekkel k�nytelen vagyok szembes�lni, mikor tekintetem visszat�r a f�ldre. Ett�l m�g �szreveszem a gondokat, teszek is ellen�k, ahol m�domban �ll, de nem hagyom, hogy csak ezek k�ss�k le a figyelmem...

Szofril