2013 Június

Mindig szeretem azt elhitetni magammal, hogy minden rendben van. Kicsit meditálok az utópiáról, azaz arról, hogy nem így élünk, ahogy napjainkban azt tesszük. Elképzelek egy világot, ahol nem használunk PET palackokat, ahol nincs ennyi egyéb műanyag, illetve minden régió, lehetőségeihez mérten látja el önmagát, így létrejön egy kiegyenlítődés és többé nem nyomorognak a világ más részein. Jó lenne egy ilyen világ, ahol rendben van az oktatás, ahol biztonságban mehetünk el az orvoshoz, ahol az emberek nem dohányoznak és nincs alkohol, drogfüggőség. Szép lenne látni azt, hogy legnagyobb gondunk az lenne, gyermekünk hogy fog játszani az esti színjátszókör előadásán, esetleg azon rágódunk, hogy kérjük meg kedvesünk kezét. Ha értelem lenne a többségi társadalomban, globálisan értem ezt, talán nem lennénk beleragadva ennyire a mocsokba, talán lehetne más az élet a Földön, ahová születtünk, ami a miénk, amire vigyáznunk kellene, hiszen az emberiség történetében eddig nem tudunk arról, hogy bolygót váltottak.

Június eleje a legzöldebb időszak egész évben. Ilyenkor bármerre nézünk, csak zöldet látunk, ami számomra melegséget és nyugalmat sugároz. Jó ilyenkor meditálni, mert ekkor érezhetjük azt, hogy lakóhelyünk, annak körzete, teljes egészében az otthonunk része. Hálószobánk csupán egy menedék, ahová aludni térünk, ha itt az éj. Tudom, nincs utópia és ne is legyen, hiszen az rossz élettér az ember számára. Mindennek ellenére, annyira érezhető, tudható az, élhetnénk másképp, hogy nem lehet, nem rágondolni újra, főleg júniusban. Szép a folyó, mely most sokszor áradt meg, lépett ki a medréből az előző hónapokban, élettel telített mindent. A gáton a vízügy közmunkásai dolgoznak, égetik a lomot, amit a víz kisodort a partra. Ez főleg Ukrajnából ide úszó PET palack, igaz, meg kell említenem, hogy tesznek hozzá hazánkban is bőven! A gát mellett ott a visszamaradt víz, amiben pezseg az élet, megmutatkozik a közelgő június, amikor millió számra úsznak ivadék halak a partszéli vizekben.

A vízügy velük nem törődik, ezért ezek a vizek hamarosan kiszáradnak, így bennük az élet elpusztul. Egy részét, a nagyját, mondjuk az anya halakat a falusiak lehalásszák, valakinek az asztalán végzik majd. Az apróval senki sem törődik, azok pusztulásra vannak ítélve. Sokszor hordtam már ivadékot tócsákból vissza a folyóba, vödörrel, vagy kézzel. Több ezer kis pontyot, keszeget és egyéb halat juttattam olyan helyre, ahol élhetnek tovább. Sajnos most erre nincs időm, igazán sosem volt, csak egy-egy alkalommal, mikor kimegyek meditálni a természetbe, ezt teszem helyette, ami hasznosabb. A vízügyünknek kellene az ilyen vizeket szabályoznia, de ő csak a vízügyi szempontokra figyel. A biológia, a fauna nem érdekli, pedig ők is emberek, tehát nekik is lényeg, milyen környezetben élnek. Nekik van eszközük, nekem nincs. Nekik van mérnökük, én nem vagyok az. Csak látom, egy régi, hosszan elnyúló csatorna betemetődött nyomait, ami akár 100 éve is készülhetett. Az idő, a rossz mezőgazdasági gazdálkodás, betemette ezt, már csak az árterületen maradt földutak alatti átereszek tanúskodnak arról, hogy bizony mindenhol volt lehetősége az életnek visszajutnia, az állandó víz birodalmába, vagy a folyóba, vagy a holtágba, hol mindig van víz.

Tulajdonképpen ezt a csatornát újra meg kellene ásni, illetve zsilipeket kellene ráhelyezni, ha lehetőség van rá, hogy az ilyen vizekbe az élet ne legyen halálra ítélve, nekünk meg ne keljen tengeri halat enni, mikor arra itt lenne a folyó. Ha ez a sok ivadék nem pusztulna el, akkor olyan halbőség lenne, hogy mindig tudnánk valamilyen halat tenni az asztalra. Mikor volt alkalmam menteni, egy vödörbe került több száz, féltenyeres apró hal, amiből legalább tíz megnő két-három kilósra. Ez lenne a fontos… Vajon utópia ez? Vízügy van, nekik van mérnökük, van eszközük, sőt, mindez állami, tehát a miénk, akkor kérdezem, miért hagyjuk, hogy sorsára hagyják, halainkat…? A hal része egy jobb világnak, a hal elengedhetetlen része az egészségnek, a jó táplálkozásnak. Figyelnünk kellene jobban arra, hogy a természetben mi történik, mert bajaink gyökere, egy jobb világ lehetősége, ott van, már ameddig van természet, van hal…

Thons