Augusztus

Az augusztus számomra jeles hónap, mivel sok-sok éve, ekkor léptem rossz útra, amin nagyon sokáig bolyongtam. Néha kedvem van szólni azokhoz, akik rossz úton járnak, jelezni, hogy hagyják abba, amivel éppen mérgezik életüket, vagy környezetüket. Tudom, nem sok értelme van, mivel engem sem bírt volna megfékezni senki, hiszen ezer és ezer vérző seb, gond volt a lelkemben, ami arra vezetett, hogy megjárjam a sötétség egyik ösvényét. Az éjszaka, a szórakozó helyek, sokat ígértek, de adni soha, semmit sem adtak. Rossz arcát mutatta mindig, talán egy igaz boldog pillanat sem valós abból, ami akkor, ott augusztusban elkezdődött. Sosem értettem, mi velem a baj, nem voltam képes felfogni azt, hogy a gyengeség miből is ered valójában. Azt hittem, csak is a péntek, vagy szombat estékért élek, dolgozom, hogy akkor éjjel kicsit elengedve magam, megvilágosodom vagy éppen megtalálom az igaz szerelmet. Természetesen semmi sem történt, csupán egyre több értelmetlen bűntudatot éreztem, mert sosem találtam meg a valódi szerelmet, vagy valami igaz dolgot, amit ösztönösen kerestem. Mágus voltam, de eltévedt mágus, aki nem tudta kiirtani lelkéből a fényt, az erőt, azt, hogy elég rossz legyen ahhoz, hogy legalább hamis boldogságot leljen. Évek teltek el a sötétségben, éveken keresztül hittem azt, hogy minden rendben van.

Augusztusban kezdődött, majd vége lett egy másik augusztusban, tizenhárom év múlva, mikor eldöntöttem, többet nem dohányzom, nem megyek az éjszakába sehova, csak is a szerelemnek és mágiának vagyok hajlandó élni. Akkor egyedül voltam, véget ért egy szerelem, azaz, azt hittem szerelem, és közeledett egy új, egy igazi. Mire őt megismertem már más voltam, mellette pedig teljesen átváltoztam, igaz, voltak kisebb nagyobb botlásaim. Most úgy gondolom, legyen ez az augusztus az emlékeké, legyen ez az hónap, az igazságé, amely minden mögött ott van, ha más nem, tanúság formájában. Ébredjen fel mindenki, aki csak teheti, ne töltse idejét fölösleges és kimerítő dolgokkal, amelyeket nem is akar! A szórakoztató ipar és a bűnözés testvérek, nagyon közel állnak egymáshoz. Az éjszakában, a nappal élő ember, dolgozó, becsületes ember, semmit sem ér, igazán sikeres ott csak az, akinek semmi sem számít, akinek nincs nappala.

Jelenleg minden arra ösztökél, hogy veszítsük el a fejünket legalább egy héten egyszer, rúgjunk ki a hámból és érezzük jól magunkat. Az éjszakai szórakozó helyek többnyire tömve vannak részegedő fiatalokkal, idősebbekkel és még fiatalabbakkal egyaránt. Eltűnnek a korosztályok közti éles különbségek, az igénytelen zene és az olcsó bódító ital, sör vagy bor, elnyom minden természetes határt. Megjegyzem, az jó, ha nincs nagy mértékű határ a korosztályok közt, de rossz az, ahogy és ahol az elmosódik. Ha lett volna, akár egy fikarcnyi kis értelem abban, ami történt, azt mondom, sokaknak ott a helye, de nem volt. Mégpedig azért nem volt, mert minden ami jelen volt, hazugságra épült. A disco, bár vagy rock pub tulajdonosa keresni akart egy halom pénzt a vendégeken, igazán nem érdekelte semmi és senki. A kidobók emberszámba se vették a vendéget, akiből éltek, miközben igyekeztek minél több rossz minőségű szeszt belénk tömni, minél drágábban. Tudom, amit most írok, az egy véglet, de igazából ezen a végleten nem nagyon lehet változtatni, mert jelenleg hamis alapokra van nagyon sok dolog építve. Ha csak a magyar sörök minőségét kezdem vizsgálni, már siralmas a helyzet, illetve megint oda jutok, hogy az éjszakai mulatozásban ez ismét egy olyan elem, amely hamis.

Sok más ilyen hamiskás elemet tudnék még felsorolni, de ez jelenleg nem áll szándékomba, csak arra akarok kilyukadni, hogy aki sötétben tapogatózik, aki rossz úton van, érdemes életét átrendeznie. A szórakoztató ipart el kell felejteni, helyette a sokkal értékesebb baráti vagy családi összejövetelekre koncentrálni, természetesen ezzel sem túlzásba esve. A környékünkön van olyan család, ahol hetente tartanak kerti pikniket, majd éjjelre úgy lerészegednek, hogy talán ők is belekerülnek a bográcsba. Sznob absztinens emberek ne legyünk, de olyanok se, akik nem képesek tudni, hol a határ. Ne engedjük magunkat becsapni, ha valahol észrevesszük, akkor oda többet ne térjünk be, vagy ne vegyük a terméket. Igyekezzünk keresni a valódi, hiteles dolgokat, így zenében, italban és ételben egyaránt, mert ezeken a területeken is ahhoz vagyunk szoktatva, hogy szeressük az igénytelent. Vegyük észre a valódi értékeket, vegyük észre azt, hogy mennyi gagyi vesz körbe minket, amit mind velünk akarnak megvetetni, megitatni, meghallgattatni, vagy… Nem is írom tovább, hogy még mit!

Jó lenne, ha sokaknak ez a hónap megteremtené a tudatosságot, a realizációt, segítene abban, hogy átlássunk a hazugságok hálóján, amelyet nem egy pók sző, hanem mindannyian dolgozunk rajta egy keveset, hogy repülőrovarok helyett, majd egyszer mi ragadhassunk bele.

Thons