Október

Lassan gurul felszereléssel megrakott kerékpárom a homok úton. Már látom a vizet, ahol horgászni fogok, de a hely kérdése még nem eldöntött. Október első napja van, ami véleményem szerint, nekem az utolsó lehetőség, hogy a nyár halaiból még néhányat zsákmányul ejtsek. Az ezotéria, mágia berkein belül, nem megszokott az, hogy valaki horgásszon, vagy egyáltalán, emberszerű életet éljen. A többség létezik a saját maga által kialakított világ határain belül, játssza azt a szerepet, amit magára tesz, magáról hisz, ki egyiptomi isten, ki atlantiszi ősi mágus lélek, valaki csak hétköznapi angyal mágus, de igazán e mögött vajmi kevés az emberi lény, ami egyenlő lenne önmagával. Életünk megvalósítása, a pillanatok megélése, minden cseppje a létezésünknek, egyenlő azzal, amit én Mágiának nevezek. Ebbe beletartozik minden, de semmi sem lesz fennkölt, magasztos, csupán minden marad az, ami.

Életünkben azért akadnak olyan rituálék, amelyek kiváltképp alkalmasak arra, hogy egy kicsit érezhessük magunkban spirituális lényünk fényét, erejét és legfőképpen, értelmét, ami éberségünk nélkül, fabatkát sem ér. Számomra ilyen a horgászat, amiről nagyon szívesen írok, különösen ebben az időszakban, mikor kicsit el kell búcsúzni a nyár csodáitól, a mesés és bőséges víztől, amit a tél és szürkeség kezd majd uralni. Meg lehet szokni, van szépsége annak is, ennek is, de az átállás mindig kicsit fájdalmas, különösen akkor, ha még halat is ad a nyár. Nagyon kevés időm van kint lenni a vízen, csak egy két órát vagyok lopva, mert a munka és a sok edzés, kevés időt hagy nekem. Most viszont jó érzés, hiszen az edzés miatt elképesztően sok izom gondoskodik arról, hogy testem épségben, és nagyobb gond nélkül jusson ki a vízhez.

Emlékszem, nem volt ez mindig így, évek óta harcolok a munkában lesérült gerincemmel, amit most erős izmok borítanak, amelyek kezdik uralni egész testem. Igen, valahogy ilyennek kell lennie egy mágus fizikumának, akinek keze és lába ép. Testi erő és fittség nélkül nem is beszélhetnék másoknak egészségről, jobb életről, erőről és mágiáról, mert minden szavam hiteltelen lenne. „Hozd ki magadból, amit ki lehet, minden körülmény közt!” Ha ezt valaki nem teszi meg, az minden csak nem mágus, hiszen a saját maga bajai súlya alatt, nem képes objektív véleményt nyújtani más irányába.

A horgászat legfontosabb kérdése mindig az, hogy vajon merre jár a hal. Ritkán van időm a halfogásra, így mindig lépéselőnyben vannak a halak, nincs időm őket kifigyelni, kiismernem a haljárást, így csak is az előzetes ismeretekre, tapasztalatokra és a hal viselkedésének részleges ismeretére hagyatkozhatom. Borult időre kell számítanom a nap folyamán, így nem biztos, hogy a túl sekély részeken számíthatok valami jóra. Ha kisüt a Nap, akkor biztosan ott lesznek, különösen azon az oldalt, ahová a szél befújja a felszínen úszó táplálékot. Ha ezt veszem alapul, akkor már két napja egy a széljárás, észak, észak-keleti, így a déli részek lennének a megfelelőek, viszont a közelben nincs olyan rész, ami megfelelő mélységű lenne, kilométereket pedig már nincs kedvem kerékpározni. Így észak mellett döntöttem, van ott egy bekötőcsatorna a közelben, ami mélyen a parttól hatvan méterre helyezkedik el, abban húzhatták ki a halak a hidegebb napokat, melyek most vannak.

A döntés jó volt, ez a nap végére derült ki, mikor az összes fogásom megközelítette a hét kilót. A technika, melyeket alkalmaztam szintén jók voltak, így lett eredmény. A horgászat legtöbbször stratégia, különösen a helykeresős horgászat, ahol mindig elő kell vennünk jobbik eszünket, figyelve a természet minden mozzanatát. Ha így horgászunk, megtanulunk gondolkodni, megtanuljuk beosztani az erőnket, hiszen egy rossz kerékpáron kell cipelnem a felszerelést 12 kilométeren keresztül, amit visszafele még a fogás súlya is nehezít, zömében földúton. Ha nem vagyok magammal megfelelő összhangban, ha nincs bennem kellő eltökéltség és kitartás, akkor nincs fogás, nincs eredmény, ahogy ez a munkában is így van, ha hiányoznak a lelki és fizikai tényezők.

Nem csak lélek kell a halfogáshoz, rengeteg más eszköz, technika és csali, illetve előzetes ismeret, amelyek képessé tesznek a halfogasára azon körülmények és szabályok közt, amelyek napjainkban vannak. Aztán, ha minden meg van, állnak a botok és bent van az etetőanyag, akkor egy kicsit meg lehet pihenni, egy kicsit van idő gondolkodni, de úgy, hogy közben a figyelmem egy percre sem lankadhat, figyelnem kell mikor indul el az úszó, vagy éppen emelkedik fel a fenekes kapásjelzője, amely pontyot ígérhet. Már a kerékpár is egy elmélyülés a valóságban, hiszen ha nem veszek fel rajta egy ritmust, képtelenség vele közlekedni. Rossz kerékpárral járok, ami nem túl értékes, azaz érzékeny a homokra. Gondolkodok egy jobb vásárlásán, de dilemma az, hogy százezer Forint körül lenne, annyiért viszont kijönne egy kisebb motor is, használtan. A motor viszont már más lenne, lehet kevesebb, lenne a küzdelem, lehet elpuhulnék miatta és nem lennék annyira büszke a fogásra, amilyen büszke most vagyok.

Nehéz itt igazságot tennem, nehéz itt döntenem, mivel a nehézségeknek is meg van a maga varázsa, ami többé és magabiztosabbá tesz a szürke napokon. A halak jöttek szépen, a technika jól dolgozott, jól teljesített, a döntésem jó volt. Mások azt gondolják szerencsés voltam, míg én azt látom, hogy jól tudtam dönteni, ami a halat eredményezte. A szerencse fogalma a horgászatban olyan, mint a hadvezéreknél a hadi szerencse. Van, hogy a körülmények megengedik azt, hogy hibázunk, akkor vagyunk szerencsések, van, hogy a körülmények egy centi hiba lehetőséget sem adnak, akkor már kevésbé lehetünk szerencsések.

A horgászat segít megvalósítani a mágiát, nagyon nagymértékben. Az első terület a játék, gyermeki énünk megőrzése, ami a mágia, vagy bármely ezoterikus tan keretein belül, lényeges, hiszen éltetni kell magunkban a gyermeket, a játékra való képességünket. Mindig, minden körülmény közt, még a pokolban is. Ha ezt elveszítjük, a sötét oldalra sorolhatjuk magunkat, akik már fejlődés helyett inkább csak leépítik magukat és ezzel együtt, másokat is. A mágiának két pólusa van, a rituálé és a dogmatikus, elméleti rész. A horgász, horgászat előtt gondolkodik, tanul, ahogy én is teszem azt téli időszakban, mikor kevesebbet lehetek kint, még annál is, ami most van. Amit akkor tanulok, amit akkor elgondolok, azt tavasszal megvalósítom és a gondolat és a cselekvés, megteremti az eredményt, kész a mű, amelybe energiát fektettünk.

Nem nagy dolog a halfogás, de mégis ad valami jellem építőt, ad valamit, amit nem nagyon tudok másnak megmagyarázni, nélküle talán nem lennék mágus, nélküle talán nem is léteznék. Megtanultam vele már gyerekként, elkülöníteni a mikro- és makrokozmoszt, megértettem belőle, azt, amit más csak lexikálisan ismer, hogy minden látható dolog mögött, ott a láthatatlan gyökér, amely egységgé kovácsolja az egész univerzumot. Az ami fent van, lent is van, amit látok, az bennem is van, amit nem látok, de bennem van, az létezik, hiszen gondolat energiát kap. A kint töltött éjszakák, furcsa kapcsolatba hoztak a szellemvilággal, a természetben töltött magányos idők, pedig megmutatták, a boldogság egy olyan formáját, amelyet talán csak a Tarot kártya Remetéje ismerhet.

A játék, és pólusok mellett, talán a ritmus az, amit ad, ami leginkább figyelemreméltó a horgászatban. Sokan arra gondolnak, hogy egész nap ülünk a bot mellett és csak mélán bámulunk magunk elé. Van ilyen horgászat is, de ezt ritkában teszem, mert többnyire mindig van mit tenni. A víznél a lustaság, az eltévelyedés, egy pillanatra sem megengedett, ahogy a mágia világában sem az. Folyamatosan cselekedni kell, mindig van valami, amin éppen ügyködnünk kell, hogy eredményesek legyünk, vagy továbbra is azok maradjunk. Folyamatos cselekvés és gondolkodás, ami jellemzi az én hobbimat, amely gyermekkorom óta végig kísér, ami megóvott a sötétségtől és megmutatta, merre van az Istenek otthona.

Kell mindenkinek egy hobbi, egy olyan pont az életében, amit szívből szeret csinálni, amiben képes egy kicsit önmaga lenni, teljesen egyedül. Október van és én túl vagyok az utolsó horgászaton, amely a nyarat idézte nekem. Legközelebb november harmadikán lesz alkalmam horgászni, de akkor már az ősz színei fognak körül venni, akkor már a reggeli fagyok, akár mindennaposak is lehetnek, és tűz mellett várom a csukát, miközben nyársamon, mindig sütök valamit, mert nélküle nem is igazi a télre készülő ártéri erdő, vízpart. Remélem mindenki októbere szép lesz, direkt nem is írtam most rossz dolgokról, mert abból annyi történik napjainkban, hogy Tiszát lehetne belőlük rekeszteni. Gondoljon mindenki valami szépre, valami jóra, de közben maradjunk éberek, ne feledjük el, hogy kis vízparti, erdei tűzhelyünk közelébe, hová meghittséget és meleget szeretnénk varázsolni, ott ólálkodik a farkas, kinek neve, Ember…

Thons