Felülemelkedni a félelmeken

Itt van az ősz, itt van újra... Írhatnám – Petőfi híres szavaival –, hogy szép, s nem tévednék. Írhatnék az ősz színeiről, az őszi napsütésről, mely csalfán csalna ki a levegőre, elhitetve velem, hogy az ablakon beáramló meleg kint is folytatódik. Írhatnék az első őszi fagyokról, melyek deres köddel takarják be a friss zöld füvet, misztikussá téve a messzi dombtetőket. Vagy akár írhatnék arról is, hogy az ősz a szellemi szintünk növelésére, tanulásra kiváló időszak, egy pohár forró teával a kezünkbe. Hiszen ahogy nő a sötétség kint, annál jobban vágyunk mind be a melegbe, a magunk teremtette fény körébe, meghittséget víve életterünkbe, otthonunkba.

Az ősz minden szépsége ellenére nekem alapbetegségem miatt – súlyos izomsorvadás – mégis egy félelemmel terhelt időszak, mely egészen addig tart, míg a tavaszi enyhülés újra ki nem bontja a virágok színpompás özönét. Számomra az ősz a megfázások elől való óvintézkedések kezdetét jelzi, melyek már kezdetét is vették, a mai nap mégis gyanús tünetekkel ébredtem. Ilyenkor egy röpke pillanatra megremegek a félelemtől, mely aztán a nap hátralevő részében is vissza-visszatér, hiszen meg sem tudom számolni, hány napot töltöttem az évek során a hideg évszakokban kórházban, vagy ágyban, köhögéssel. Hány álmatlan éjszakát követelt a kór, melyre az ember még máig nem talált ellenszert, de még csak valódi segítséget sem. A sokat reklámozott készítmények hatóanyaga alig ér valamit, de lassan arra is rájön az orvostudomány, mennyit árthat, ha valaki hozzászokik az antibiotikumokhoz. Ha létezik mumus, gyerekként nekem a megfázás jelentette azt. Igaz, volt mikor izgalmas és legyőzendő ellenségként tekintettem rá, mikor még nem voltam tisztában azzal, hogy akár az életembe is kerülhet.

Szóval számomra az ősz képviseli a magányt és a bebábozódást, mikor a minimálisra kell csökkentenem az emberekkel való személyes találkozást is. Ügyfelet is csak interneten vagy telefonon fogadok, és csak szép időben hagyom el a házat, ügyelve arra, hogy zárt térbe, közösségbe ne menjek, ahol megbújhat a veszélyforrás. Az évek során a mágia segítségével sok mindent kifejlesztettem és kitapasztaltam, ami segít növelni az ellenálló képességemet. Meglepő lehet, de az egészség fejlesztése és tudatosítása is a mágia szerves része számomra, éppen úgy, ahogy a félelmek kezelése. A legnehezebb momentum talán az egészben ez. Szinte nincs olyan biztos módszer, olyan erős óvintézkedés, mely kizárhatná az életemből a megfázást.

Mindannyian félünk valamitől. Félünk attól, hogy megbetegszünk, hogy elhagy akit szeretünk, félünk eseményektől, melyek bekövetkezése nem tőlünk függ. A félelmek alól egy mágus sem kivétel, sőt, éppen ellenkezőleg. Számos sötét erő munkálkodhat azon, hogy félelmeinkkel letérítsen az utunkról. Ilyenkor én mindig egy meditációt szoktam elvégezni, amit most néhány mondatban megosztok Veled, kedves olvasóm. Miután sikerül ellazulnom, s egy éber, de magas tudatszintet elérnem, arra koncentrálom a figyelmem, aminek a bekövetkezésétől legjobban tartok. Betegség, kórház, gyengeség és tehetetlenség lebeg a szemem előtt. Egészen addig vizualizálom a felrázó képeket, míg képes nem leszek úrrá lenni szívverésem ritmusán, légzésem szabálytalanságán, s vissza nem nyerem a belső békém. A meditáció hossza változhat, de lényege nem a belenyugvás, hanem a felkészülés. Segít abban, hogy minden helyzetben képesek legyünk higgadtan és ésszerűen reagálni. Segít lelkületemet túllendíteni azon a ponton, melynek bevonzására félelmeim miatt éppen nő az esélyem.

Írhattam volna tehát sok mindenről, kedves naplóm, de úgy gondoltam most a félelmekről írok, s azok legyőzésének egyik módjáról. Legközelebb talán majd valami szép dologról írok, ami megesett velem, vagy egy új felfedezésemről, amit munkám során tapasztaltam meg, értem el. Az ember nem mindig erős, van amikor gyenge és tehetetlen. A világ hatásait kiszámítani nem teljesen lehetséges, még a csillagok állását figyelve sem, s ezért kénytelenek vagyunk felkészülni mindenre, amivel szembekerülhetünk. A legfontosabb, szerintem az, hogy történjen bármi, önmagam maradjak, minden életvihar közepében, s ne veszítsem el sosem a hitem, a reményt egy szebb holnapban, egy szebb tavaszban...

Szofril