|
Csillagok
Szofril 2013.10.21. 11:29
Csillagok
Vajon álmodnak-e a csillagok?
Vagy csak hiún tündökölve ragyog
Mindegyik, visszatükrözve azt,
Ami hitünkből még megmaradt?
Vajon látják-e, ahogy mi álmodunk?
Sírunk, nevetünk és feláldozunk
Mindent, mit az élet nekünk adott,
S teremtünk belőle valami nagyot.
Csillagok
Vajon álmodnak-e a csillagok?
Vagy csak hiún tündökölve ragyog
Mindegyik, visszatükrözve azt,
Ami hitünkből még megmaradt?
Vajon látják-e, ahogy mi álmodunk?
Sírunk, nevetünk és feláldozunk
Mindent, mit az élet nekünk adott,
S teremtünk belőle valami nagyot.
Vajon éreznek-e valamit a csillagok?
Vagy lelkük már régen megfagyott,
Miközben végignéztek ezer sorsot,
Hol az ember értelmetlenül lett halott.
Vajon nem csak játszanak velünk?
Mutatnak utat, ültetnek vágyat belénk,
Miközben csak hiú ábrándot adnak,
S lelkünket közben elragadnak...?
De vajon nem a végtelen bizonyítékai ők,
S közös a mag, melyben ott a teremtő erőnk?
Hiszen mi is csillagporból születtünk,
Egyek vagyunk, jók vagy gonoszok legyünk...
Szofril
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum