Sokadik november

A m�lt szele id�k�nt megcsap, csal�, hamisnak t�n� eml�kek szellemei �brednek meg bennem, ahogy �rz�kelem a v�gtelen l�tez�s folyam�t. Lassan sz�vom be a leveg�t, hagyom, hogy sz�p lassan ter�tse az t�d�met, �tj�rja testem, majd azt elhaszn�lva, �talak�tva vissza adjam a t�rnek, a F�ldnek. Nem akarok elmer�lni a m�ltban, nem akarom �jra �lni eml�keim, melyet a benn�nk megb�v� �szt�n�s idealizmus, vagy nem is tudom mi, kisz�nez, megsz�p�t, nem hagyja, hogy val�s legyen. Tal�n jobb is �gy, hiszen nem j� mindig r��bredni arra, hogy �let�nk egy r�m�lom, amelyet a k�osz tenger�nek kell�s k�zep�n �l�nk meg, csek�ly �rtelm�nkb�l fabrik�lt tutajon. Eszembe jut a r�gi �t, a r�gi �let, r�g l�tott k�pek, v�rosok, aut�k, h�mp�lyg� t�meg, elveszett �s eltemetett bar�tok, ellens�gek. Mik�zben el�t�r bennem a m�lt, egyik felem azt el akarja vetni, m�g a m�sik felem s�rva f�r�dne a f�j�, de valamit�l m�gis kedves eml�kekben.

Ott vagyok ism�t, gyerekk�nt egy macskak�ves utc�n, egyed�l tele f�lelemmel, m�gis �ri�si csod�lattal a vil�g fel�, amely ridegen, de k�r�lvett engem. Nem ereszt az eml�k, tov�bb akar vezetni, mintha meg akarna mutatni valami olyat, amit elvesztettem, vagy elvettek t�lem. Eml�kszem erre, tudom mikor volt ez, mikor �vod�s voltam �s megsz�ktem, eld�nt�ttem, hogy egyed�l jobb nekem m�g a zajos vil�gban is. Soha t�bbet nem akartam �rezni azt a f�lelemet amelyet ott �bresztetek bennem, amit el kellett viselnem, mert az �gvil�gon senki sem t�r�d�tt azzal, amit ott r�m m�rt a sors, az emberi butas�g.

Tal�n nincs is eg�szs�ges M�gus egy valamire val� gyermekkori trauma n�lk�l, �gy ak�r ennek �r�lhetn�k is. A domin� elv hatott, rombolni kezdtek m�r gyerekk�nt, hol er�s fizikai er�szakkal, hol pedig kem�ny lelki terrorral, p�ld�ul megetett�k velem a saj�t h�ny�som a tisztelt nevel�k. Tudom, ilyenkor mindenki a sz�l�re mutogat, de ezzel szemben �n csak annyit k�rek, a mutogat�s jog�t hagyj�k meg nekem, mivel �n nem mutogatok senkire. Nekem kellett mindezt feldolgozni, az �n sorsomat szabt�k meg, tettem a kezem a csillagra, a pentagramm�ra �s igen hamar fogadtam meg, hogy m�gus leszek. Mindez�rt, m�g t�bb dolgon mentem kereszt�l, m�g t�bb �rdekes �letesem�nyt �lhettem meg, amelyek feldolgoz�s�hoz m�r kisebb �zemet kellett l�tre hoznom lelki vil�gom k�pzeletbeli ter�ben. Megjegyzem, nem hantol� �zem, hanem feldolgoz�, teh�t tudom�som szerint, nincs bennem semmi feldolgozatlan, csak h�t a sebhelyek, azok meg vannak.

Ha medit�lok, egy ilyen sz�p, es�s novemberi napon, akkor akarva vagy ink�bb akaratlan, el�j�n bennem a m�lt, ami egyszerre fojt� �s csod�s, de egyben hamis is, hiszen folyton ki akarom sz�nezni azt, ami tal�n sosem volt sz�nes. A szab�lyokat er�sen kell fognom, az etikai k�dexet, mely szerint �lek, nagyon tartanom kell, hiszen l�tom az embereket, hogy �p�tenek ide�t a m�ltb�l �s v�llnak annak rabj�v� �vekre, vagy eg�sz �let�kre. �gy lesz valaki sz�ls�s�ges, kommunista vagy �ppen neon�ci, �gy lesz valakib�l �br�ndok k�zt �l�, el�z��leteire b�szke ezoterikus tan�csad�, aki p�ldamutat�s n�lk�li tan�csokat osztja, mintha �ltala az �gi csatorn�k ny�ln�nak meg.

A m�ltat �rezni, tisztelni, becs�lni, egyik sem j�, tapasztalatom az, hogy a m�ltat legjobb ismerni �s feldolgozni, legyen az ak�r a saj�tunk, vagy �ppen n�p�nk t�rt�lneme. A vil�g folyton v�ltozik, a r�gi botl�sokban nem kellene ism�t hasra esn�nk, �gy a r�gi t�rt�nelemben ismert ideol�gi�kat, semmi esetre sem szabad felsz�nre engedn�nk, ahogy nekem sem szabad �jra �s �jra �t�lnem gyermekkorom f�jdalm�t. Ha esz�nkbe jutnak a r�gi dolgok az j�, �rdemes n�zni r�gi eml�keket, de miattuk nem kellene lebecs�ln�nk a jelen�nket, torz�tva ezzel lehet�s�geinket a j�v� fel�. Olyan mint r�gen volt nem lesz �s nem is lehet. Az id�t�ll� dolgokat meg kell becs�ln�nk, m�g azt ami elm�lik el kell tudnunk engedni.

�gy vagyunk halottainkkal is, azokkal akik elt�ntek �s soha t�bb� nem ker�ltek el�. Az eml�kek megmaradnak, r�juk kell eml�kezni, de hi�nyuk a jelent �s a j�v�t ne tegye kevesebb�, hanem egykori l�tez�s�k tegye t�bb�, azzal hogy mindent megragadva, amit megragadtunk, �l�nk �s l�tez�nk. Nem azt �rom, hogy nem kell eml�kezn�nk, hanem azt, hogy az eml�kek �ltal keltett �rz�sek hamisak, mik�zben a hamis �rz�sek t�veszm�ket sz�lnek, melyek elt�r�thetnek minket a helyes �tr�l. Erre j� p�lda az, hogy vannak sz�p eml�keim a r�gi rendszerb�l, amelyeket m�g gyermekk�nt �ltem meg. Mindezt folyton idealiz�ln�m, hogy milyen j� is volt, de ha kicsit is m�lyebbre �som magam, r�j�v�k, hogy egy olyan rendszerben �s orsz�gban �ltem, ahol a mozg�skorl�tozottaknak nem volt joga szinte semmihez. Mik�zben mi azt gondoltuk, hogy milyen j� is az �tt�r�t�bor, addig aki valamilyen fogyat�kkal sz�letett, az gyakorta egy elfekv�be t�lt�tte napjait. Nem is volt akad�lymentes�t�s, arra t�rv�ny, megjegyzem t�rsadalmunk mor�lja m�g mindig olyan alacsony, hogy ez most is csak az�rt van meg, mert Eur�pai Uni� ezt el��rja.

Gyakorta figyelem meg, hogy be akarom csapni magam �gy, hogy elhitettem a m�ltr�l azt, milyen sz�p is volt, �gy a jelenem hib�san �t�lem meg. Nem mondom, hogy boldog vagyok most, azt sem, hogy boldogtalan de azt sem, hogy napjaink rosszabbak a m�lt napjait�l. A t�rt�nelmet ismerve �n mindig azt mondom, igaz�n rossz azoknak volt, akik meg�lt�k a k�t vil�gh�bor�t �s �t�ltek egy forradalmat, amit a vil�g leghatalmasabb hadserege tiport el. Az, hogy most nem b�rjuk fizetni telefonsz�ml�inkat, a f�t�st, vagy m�g ezer m�s dolgot, elt�rp�l amellett, aki egy h�bor�ban vesz�tette el v�gtagj�t, vagy eg�sz csal�dj�t.

Ha f�jdalmaink legy�znek minket, akkor biztos, hogy lefel� fogunk haladni, felemelkedni nem fogunk. B�tran kell szemben�zni a legrosszabb h�tk�znapokkal, meg kell �rten�nk, hogy szeg�nyek vagyunk, el kell fogadnunk �s alkalmazkodni kell hozz�. Ez a mi szeg�nys�g�nk is ink�bb cifra nyomor�s�g, hiszen eln�ztem itt a faluban, seg�lyoszt�sn�l h�nyan j�ttek sz�p �j aut�val az �lelmiszer seg�ly�rt, igaz, annak az aut�nak a t�rleszt�je okozza a szeg�nys�get. �n magam felaj�nlottam az iskol�nak az �lelmiszerseg�lyt, de meg kell jegyeznem, anyagi lehet�s�gem aut� v�s�rl�sra m�g mindig nincs meg. Pedig nem vagyok fiatal, csup�n a sz�l�i t�mogat�som rendk�v�l fogh�jas, �gy l�nyeg�ben a mindennapoknak �lek.

A szeg�nys�g k�rd�se relat�v, mivel ink�bb butas�gr�l tudok �rni. Mikor k�zmunk�n munkavezet�k�nt dolgoztam, sokan besz�ltek nyomorukr�l, de k�zben a mobiltelefon nem tudott a f�l�kr�l leszakadni, illetve rengeteg dr�ga cigarett�t sz�vtak el, a maguk kis 43 ezer Forintos havi b�r�kb�l. Teh�t az � szeg�nys�g�k is relat�v, hiszen a napi egy doboz cigaretta, vagy t�bb, sokat jav�thatna a csal�d kosztj�n, m�g a telefonok sz�m�nak cs�kkent�se, szint�n seg�tene. Nem besz�lve arr�l, hogy a felaj�nlott munk�t sem �rtana id�nk�nt elfogadni.

A m�lt sz�p, mert tellett cigarett�ra, mert mindenki dolgozott, mert minden olyan j� volt... A m�lt sz�p, mert elz�rt�k a s�r�lteket, mert lehetett l�gni a munk�ban, mert el lehetett hordani t�sk�nkban a gy�rat, mert apr� p�nz�rt eladtuk, eladt�k a j�v�nket, a szem�nk l�tt�ra, mik�zben mi csak �radoztunk arr�l, hogy a m�lt milyen sz�p is volt. Ne engedj�k magunkat becsapni, eml�keink fontosak, de az igazs�g is!

Thons