Febru�r

A misztikum �s a val�s�g gyakran keveredik k�r�l�ttem, k�l�n�sen akkor, mikor kint vagyok a t�li �jben. Valahogy mindett�l misztikusabb, sz�p �s f�lelmetes egyszerre, tal�n legt�bb elfogad�st ez k�veteli t�lem. Vallom azt, hogy minden csup�n n�z�pont k�rd�se, mert az univerzum fagyos �s hideg, m�gis gy�ny�r�, ha kitekint�nk egy t�vcs�vel, a g�zg�mb�k �s bolyg�k fel�, amelyek alkalmatlanok az �letre, m�gis sz�ps�g�kkel elfeledtetik vel�nk azt, hogy az �letre alkalmatlan helyekben gy�ny�rk�d�nk.

Nem is tudom, hogy van-e olyan l�tez� a vil�gon, amely ne lenne sz�p, hiszen minden csak n�z�pont k�rd�se, mert cs�ny�nak, visszatasz�t�nak azt tartjuk, amit�l t�bbnyire tartunk valamilyen form�ban. Azt gondolom, hogy a sz�ps�g t�ll�p az �let hat�rain, nincs megszabva, hogy ha valami sz�p, az �lhet� is legyen sz�munkra. A t�li s�t�t �j pontosan ilyen, hiszen aki csak meg�rzi a rideg falusi �jt, vagy a fagyos v�rosi utc�kat, megborzong �s ink�bb egy j� meleg otthonra gondol, mint a kinti vil�gra. Pedig �tra lehet kelni az �jbe, persze erre nem b�ztatok senkit, hiszen a dolog nem vesz�lytelen, mivel az �jben nem csak mi vagyunk, hanem ott csap le legt�bbet a s�t�ts�g is, nem v�letlen hogy sok b�ncselekm�ny �jjel t�rt�nik meg. Ez�rt csak az v�llalkozzon �jszakai kir�ndul�sra, aki felk�sz�lt arra, hogy esetenk�nt meg kell v�denie mag�t.

Vannak v�rosok, amelyek sosem alszanak, �n azokat szeretem a legink�bb, de tettem m�r �jjeli s�t�t febru�rban a t�li v�rpalotai utc�kon, vagy �ppen a sz�kesfeh�rv�ri, m�r l�nyegesen pezsg�bb �jben. Voltam �jjel Ungv�rom, amely val�ban sosem alszik, de voltam Kass�n is, ahol a kivil�g�tott d�m el�tt egyed�l voltam a t�ren, filmbe ill� hangulatban. J�rtam m�r �jjel erd�ben, foly�parton, hegyen �s v�zen, de legink�bb a febru�ri �j fog meg, mert ilyenkor a t�l minden erej�t beleadja, hogy er�snek mutassa mag�t a k�zelg� tavasszal szemben. Az �j, a t�li �j var�zs�t nem lehet egy szob�ban �lve meg�rteni, ahhoz f�zni kell, ahhoz le kell gy�zni �nmagunkat, k�pesnek kell lenn�nk arra, hogy a hideggel �s a mag�nnyal dacolva j�runk egyet �s felfedezz�k annak sz�ps�g�t.

El kell fogadnunk az �jt, ahogy a hal�lt is el kell fogadnunk. Nem szabad egy temet�t visszatasz�t�nak l�tnunk, nem szabad a feket�re gondolnunk, ha ott vagyunk, mert halottaink sosem voltak ilyenek. Nem �rtem a gy�szt, nem �rtem mert annak l�te nem tan�t meg minket helyesen �rt�kelni a hal�lt. Sz�rke, rideg, fekete ruh�s pap mond besz�det, mik�zben a gy�szol�k s�rnak, nem akarj�k elfogadni, hogy sz�mukra ebben az �letben valaki, aki fontos volt, v�gleg elveszett.

A saj�t temet�semre gondolok, arra, hogy vajon ott is s�rnak-e majd, illetve arra, hogy akarom-e ezt, vagy sem. Nem akarom, mert egy temet�s nem sz�p, de �n azt szeretn�m, mert csak itt van �nrendelkez�sem, hogy ne a vesztes�g ridegs�g�re gondoljanak, hanem �letem sz�neire �s �rtelm�re. Nem k�rek papot, nem kell � nekem, nem k�rek semmilyen szent embert, mert � istenhez engem nem vezet el sosem. J�l esne tudnom, ha bar�tok mondan�nak valamit, de azt sem k�telez� m�don, csup�n csak nem vehetem el az eml�kez�s jog�t. F�leg �gy, hogy eszm�letlen sok munka lesz a testemmel. Azt cipelni kell majd, g�dr�t �sni, b�r nyomat�kosan k�rem a hamvaszt�st, de biztos ezzel senki sem foglalkozik majd. Ki fogom heverni, mert nem leszek itt, szerintem igyekszem �jj�sz�letni, mert m�g akkor is �vek, mire az �j agyam megtanul horg�szni �s �szni. Nem besz�lve a n�kr�l...

Sz�val ha ennyire megdolgoznak a temet�semmel, akkor m�r legyen joguk eml�kezni, de a papot azt hagyj�k ki, mert a pap, jelenleg engem a s�t�n cimbor�j�nak tart, foglalkoz�som miatt. Megjegyzem, �n is �t, de ez mondtam, n�z�pont k�rd�se. Teh�t �n mindent megteszek, hogy ne rideg, idegsokkos temet�sem legyen, hanem felszabadult �s j�kedv�, mert az �letem, arra tettem fel, hogy elfogadjuk az elfogadhatatlant. S�rni lehet, nem tilthatom meg, de ha valaki s�r, az annyit jelent, vagy szeretett, ez egy valakire igaz is lehet, teh�t neki joga van erre, vagy pedig sosem ismert igaz�n.

A M�gus maga az �let, amely elfogadja a hal�lt, nem pedig megveti �s f�li. �r�k �let csak is az elfogad�sban van, hiszen g�rcs n�lk�l �jj�sz�letni csak is �gy lehets�ges. Nem k�v�nok k�s�rteni, nem akarok k�sza lenni, egyb�l megyek a f�nybe. Mindenki megnyugodhat, mert abban a percben, hogy a sz�vem meg�ll, �n m�r �rkon bokron t�l leszek, j�kat nevetek, vagy ism�t s�rva-r�va j�v�k �ppen a vil�gra, rem�lem j� gazdag csal�dban.

A febru�ri �j erre tan�t engem mindig, elfogad�sra, amely egy nagyon neh�z feladat r�sz�nkr�l, ez�rt nem �rt azt min�l t�bbet gyakorolni. Tegnap �jjel is kint voltam, figyeltem a templom tornyot, a sarl� holdat, melyek egy�tt t�k�letes p�rost alkottak. Azt�n mintha egy k�s�rtetet l�ttam volna, hatalmas fekete �rny alak k�szott a temet� fel�l, majd meg�llt �s b�mult borzalmas d�moni tekintet�vel. A l�tv�ny f�lelmetes volt, de bennem a f�lelem szikr�ja sem pattant ki, mert elfogadtam, hogy � ott van, elfogadtam s�t�t �nj�t, ez�rt hatalma felettem nem volt, de nekem felette igen, mert a gonosz legy�z�s�hez az els� l�p�s, hogy elfogadjuk azt olyannak, amilyen. V�ltoztatni csak is az alaphelyzet t�k�letes felismer�s�vel lehet...

Thons