Március

Talán tavasz van, vagy sem, teszem fel magamnak a kérdést sok márciusi napon, melyek hol napsütésben, hol pedig tomboló hóviharral fejezik ki szeszélyességét az időszaknak. Felteszem magamnak újra és újra a kérdést, gyermekkorom képei miért szürkék és feketék, miért nem egy olyan világot ismertem meg, ami zöld és boldog. Azért teljesen nem igaz ez a szürkeség, mert ahogy tehettem kerékpárra pattantam és elhagytam egy pillanatra sorsom színpadát, a természetben próbáltam halat fogni, mert gyermeki álmaim és ösztöneim oda vezettek. De minden más is belém égett, a szürke és szemetes utcák, a kietlen téli határ, melynek végén ott voltak a rendre egyformára felhúzott szociális házak, amelyekben a szegény ember kényszerült lakni. Március volt akkor is, mikor kútról hordtuk a vizet egy ilyen házba, mert ott kényszerültünk lakni. Emlékszem, hogy ez a kút, akkor ismét be volt fagyva, mindenki értetlenkedett az akkor szokatlan hidegen. Anyámmal újságpapírt vittünk a kúthoz, amellyel tüzet raktunk köré, melegítettük a fém testet, hogy adjon éltető vizet a vödörbe. Szürke volt minden, aztán pár napra rá, minden kividult, elkezdődött a tavasz, de igazából a város valóságán ez semmit sem változtatott.

Átrendeztem azóta valóságom, a március már nem az elérhetetlen vágyak hónapja számomra, hanem a tüzes szerelemé, mivel ilyenkor a férfi vágy bennem csúcsra tör, érzem a tavaszt, de a vizek és a természet még annyira nem tudnak szeretni, mint kedvesem. A tél, a szerelem nagyon fontos része életemnek, így a testi szerelmet sem hanyagolom el, miközben éppen annyi spirituális élmény ér, mintha egész nap meditálnék. Újra és újra átélem a szeretkezéseket kedvesemmel, kinek kéjes nyögései egy percre sem távoznak őt hiányoló lelkemből és világomból. Nincs ilyenkor elég, minden egyes érintésemben tűz van, érzi férfi erőm, érzi feszülő izmaim, miközben a bennem lévő gyengédség és figyelmesség minduntalan a menyekbe röpíti gyönyörű izzó tündértestét. Tekintetében látszik a misztikus fény, amely akkor teremtődik a lélekben, ha a kéjes élvezet és a szerelem együtt van, egy helyen és időben.

Az ébredő tűz hatalmas szenvedélyt gyújt bennem, mit férfiasságom megújuló merevsége szinte minden percben tükröz, mit a szerelmemmel töltök. Szenvedély nélkül, nincs szerelem, szenvedély nélkül nincs testiség, csak rideg valami, ami férfiatlanná és szánalmassá teszi a férfit. Szerelmemnek kevés nekem a teste, a lelkét is akarom érezni, miközben szerelmeskedünk és megvalósítjuk egymáson legperverzebb vágyainkat. Az tűz bennem nem alszik ki, a mágus jó és nagy étvágyú szerető, mivel számára az aktus egyben mágikus folyamat is, ami annyit jelent, hogy szerelme orgazmusában meglátja Istent, míg a sajátjában átéli annak létét egy pillant alatt, mikor izzó és kontrollálhatatlan tűz járja át a testet.

Szexuális mágia létezik, de az nem egyenlő ezzel, hiszen a szerelemből fakadó együttlét és a mágikus célokból létre hozott együttlét sosem lesz olyan, mint a valódi beteljesülés. Magam részéről ezért elítélem azt a fajta szexuális mágiát, hiszen nem lehet egy célért érezni és vágyakozni valakire. Egyesülni valakivel, nem egy anyagi dolog, hanem komoly lelki folyamat, olyan folyamat, mikor férfiasságom minden egyes pumpálásánál érzem azt, hogy mit okozok a kedvesemnek, érzem, hogy mikor és mit kíván az ő tüzes és vágyakozó kelyhe, mely kitárulkozik nekem, majd rám szorul, mintha ki akarnak facsarni, amit én látszólag nem engedek.

A szerelem egy nagyon varázslatos dolog, része a fejlődésünknek, hiszen minden embernek meg kell ezt ismernie, ahogy teheti. Két ember közt ez bármikor fellobbanhat, legyen az férfi és nő, vagy férfi és férfi, nő és nő, hiszen nincs megkötve, hogy ki-ki ne a maga beállítottsága szerint válaszon magának párt. A szerelmet meg kell élni, úgy ahogy a viszonzatlan szerelmem tudnunk kell túllépni, míg a testi szerelemben meg kell tanulnunk adni. Adni, elvarázsolni a kincsem, gyönyörű női idomaival érzékien játszani, úgy ahogy lehet és úgy ahogy tilos, de nekünk jó. Adja ezt mindenkinek a március, legyen szerelemben teljes a hónapja, élje meg azt a misztikát, amit adhat neki emberségünk, testi létezésünk. Hiszek abban, hogy a szerelem valamilyen testi formájára minden élő ember képes, mert ami tüzes természetemnél fogva egy vad szeretkezés, addig másnál csak egy kézfogás adatik, mégis az minden, az a világ, mert szeretik egymást és talán ez lényeg...

Szeretkezzük át magunkat a márciuson és ha ez sikerült, elmondhatjuk, hogy volt egy kellemes tavaszi hónapunk, mikor nem számított, hogy kint milyen az idő...

Thons