Április 2014

A szabadság hónapja most számomra ez az április, mert már ennyire mint most, rég szomjaztam a tavaszt, a vizet és a szabadságot, amit a természettől kapok. A szabadság nagyon fontos minden ember számára, hiszen nélküle úgy érezzük, hogy megfulladunk. Van meditációja is a szabadságnak, azaz felszabadító meditáció, ami segít minket abban, hogy felismerjük életünkben azokat a pontokat, amelyek blokkolnak minket, amelyek miatt nem vagyunk képesek mozdulni, előrehaladni. Sokszor vettem észre magam, hogy munka helyett mást csinálok, miatta azt gondoltam, kényszer a munka, amit bilincsként éltem meg. Fontos leírnom, nincs arról szó esetemben sem, hogy abból élek amiből szeretnék, mert ha így lenne, akkor egy horgásztanyát üzemeltetnék, halakkal és turistákkal foglalkoznék, talán egy sor se hagyná el kezem, mert annyira lekötne az élet és a munka szépsége.

Így minden más tevékenységet bilincsként éltem meg. Tevékenységekben már igen szép lista áll a rendelkezésemre, tehát amellett, hogy mágus vagyok, volt alkalmam sok területen dolgozni. Voltam targoncás, melós, szakszervezeti vezető, raktáros vagy éppen vasútépítő munkás, ahol valóban úgy érzi magát az ember, mint egy rab valamelyik amerikai filmből. Igazán örömöt egy munkában sem leltem, melynek talán egyik oka volt a rettenetesen alacsony bér, míg a másik, hogy a képzeletem mindig a víz közelébe repített, ahol éltem álmaim életét, miközben a valós életre nem koncentráltam kellőképpen. Mikor kicsit szabadabb munkát kellett végeznem, akkor egyből előtérbe kerültek a pótcselekvések, olyan dolgokat kezdtem el nézni, olvasni, amelyek valójában nem is érdekeltek, csak elment velük az idő a munkahelyen, pedig munkával is foglalkozhattam.

Nagyon bántott ez, hiszen már akkor is mágus voltam, de egyáltalán nem viselkedtem mágushoz méltóan. Próbáltam visszaállítani a teljesítményem, próbáltam magam helyretenni, de sehogy sem ment, ekkor született meg a szabadság meditációja. A meditáció választ ad a miértekre, azaz saját hibáimat tárja a szemem elő, kendőzetlenül, így képes vagyok felfogni azt, hogy mennyi kárt okozok magamnak személyiségem árnyoldalával. A munka bilincse nem jött fel a meditáció alatt, hiszen a munka éppen eszköz a túlélésemhez, tehát bilincsnek nem tekinthetem. Minden más viszont az volt, így nagyon hamar megértettem, hogy az SMS, vagy a fölösleges E-mail üzenetek, bizony nem méltóak arra, hogy megnézzem őket. Ekkor ráébredtem, hogy nem csak nem én szenvedek ettől, akkor még Facebook híján, E-mailben jöttek a viccek, rájöttem arra, hogy ismerőseim jó része, nem úgy teljesít, ahogy kellene. Népbetegség ez, a mai napig, ami a Facebook miatt, még nagyobb mértékeket ölt. Nagyon sok pótcselekvést találtam, ismertem fel magamban, amelyeknek nem akartam kegyelmezni.

A meditáció után, megvolt a lelki erőm arra, hogy szembeszálljak ezekkel a cselekvésekkel, így ha kaptam vicces E-mailt, töröltem és nem reagáltam rá semmit. Azóta már teljesen el vannak maradva az ilyen üzenetek. Elkezdtem koncentrálni a munkára és miatta életemben először, nem lemaradásom volt, hanem előrehaladás, ami annyit jelentett, hogy munka többet nem okozott stresszt, sőt, szerettem bejárni dolgozni miatta. A főnökeimnek is tetszett a változás, ami miatt soha többé nem volt gond, ha szabadságra akartam menni. Elkezdtem mindig egy lépéssel a munka előtt járni, így bőven kialakult szabadidőm is, másokhoz képest. Egészségi állapotom sokat javult, ami ott mutatkozott meg, hogy kevesebb alvással jobban ki tudtam magam pihenni, illetve a sérült gerincem egyre kevesebbet fájt, ami érthetetlen volt először. Aztán megértettem, hogy minden egyes mulasztás a munkában teher volt számomra. Megteremtettem a tiszta lelkiismeret lehetőségét, amivel gond nélkül tudtam haladni előre.

Nem volt többet teher és rossz munka, csak elvégezni való, amin igyekeztem hamar túl lenni. Ekkor már internetezési és étkezési szokásaim is változni kezdtek, miközben a szabadság meditációjával már arra a szintre jutottam, hogy a gondolataimat is elkezdtem felszabadítani. Észrevettem magamban a reklámok hatását, észrevettem, hogy befolyásol a média, hogy akar minket világunk tömegemberré tenni, ezzel fosztva meg engem, egyéniségem szabadságától. A meditáció egyre finomabb hatásokat tárt elém, melyek korlátoznak, melyek bilincsként fognak le, a fejlődés útja előtt.

Április volt ekkor, amikor megtanultam a vízparton úgy horgászni, hogy nem az járt már a fejemben, mi lesz a munkával, mi lesz a jövővel, hanem csak horgásztam, csak arra koncentráltam, mert a lelkiismeretem tiszta volt, a világ pedig sosem tökéletes, az olyan, amilyen, de bennem elkezdődött egy változás, ami jobbá tett engem, illetve én is a világ része vagyok, így kicsit a világ is jobb lett. Reméljük még sok ilyen rész érti majd meg a szabadság meditációjának a lényegét... Itt a szabadság hónapja, a meditációt azóta is folyatom, hiszen bilincsek mindig születnek...

Thons