A jelenben kell léteznem

Hosszú hétvége van, és kint kellemetlen szél fúj. Felhők jönnek-mennek, hol esik, hol a nap kap több szerepet, igazi áprilisi szeszélyesség tombol odakint, annak ellenére, hogy május eleje van. Az időjárás sosem teljes mértékben kiszámítható, bár én magam sejtette,m, hogy az átlaghoz képest előrébb járó tavaszias meleget felváltja majd még a hidegfront. Már most hallottam riogatást a nyári hőség elviselhetetlenségéről, de azt gondolom, ha már nyáron sem lehet meleg, akkor mikor? Igaz, én magam is jobban örülnék egy évi középhőmérséklet rögzítésének, de kénytelen vagyok elfogadni a természet sokszínűségét, és ha már ezt megtettem, akár szerethetem is azt. Szeretem a nyári zápor illatát, a viharok elektromos izgalmát, szeretem a szél zenéjét az ablakomban, és a nap simogatását is, mely néha egészen perzselő tud lenni. Az ellen semmit sem tehetek, hogy ma kint számomra rossz idő van, így szóba sem jöhet a levegőzés, ezért arra gondoltam, ma egész nap meditálok.

A mai napot a Jelenlét meditációra fogom szánni. Számomra ez időnként szükségessé válik, mert természetem szerint hajlamos vagyok magamat túlterhelni, ilyen állapotban pedig nem vagyok alkalmas a munkára. Nem olyan régen, alig két-három hete még influenza miatt szinte az élet és halál mezsgyéjén egyensúlyoztam, és több, mint két hétig képtelen voltam dolgozni. Ez idő alatt szinte folyamatosan a Jelenben léteztem, hiszen fájdalmaim és légzési nehézségeim ezt követelték tőlem. Miután meggyógyultam, képes voltam olyan apróságoknak is örülni, mint a gondtalan evés, az ízek érzékelése. Falatról falatra ettem, és élveztem, hogy erősödöm vissza. A visszatérő mindennapos rítusokra, melyeknek máskor csupán időrabló, bosszantó tulajdonságait láttam, most szinte mosolyra fakasztó, biztonságot nyújtó programként tekintettem. Azóta viszont repültek a napok, hetek lettek belőlük, és mostanra újra a kapkodás és az időhiány vette át az uralmat.

Mágusként nem létezhetem ebben az állapotban, hiszen ügyfeleim számára mindig összeszedettnek, erősnek és kipihentnek kell lennem, csak így mutathatok példát és adhatok hasznos tanácsot. Ráadásul személyes céljaim felé tett lépéseim és erőfeszítéseim közben sem inoghatok meg, különben elveszítem belső egyensúlyi állapotomat. Ezért mielőbb meg kellett lépnem ezt a különleges meditációt, hogy újra visszatérjek a jelenbe, és ne csak a következő feladaton járjon az eszem, amit el fogok végezni, ne tegyem tönkre az egészségemet, és minden pillanatot a maga teljességében tudjak megélni.

Maga a meditáció nem igényel különösebb elmélyülést, nem kell hozzá sem nyugton maradni, sem pedig irányított képzelet utat bejárni. Az egyetlen lényeges pont az, hogy légzőgyakorlatok és egyéb figyelmeztető jelek segítségével agyamat mindig visszatérítsem a jelen pillanatra. Tudatosan rágjam meg az ételt, és megfontoltan szólaljak meg, vagy különben hallgassak. Figyeljem meg a körülöttem rejlő világot, érezzem a saját külső és belső univerzumom minden rezdülését. Ezen a napon nem fogok dolgozni, csupán a mindennapos teendőimet végzem el, szépen, egymás után, a legnagyobb precizitással. Nem is fog annyi időt elvenni, mint máskor, hiszen csak arra fogok figyelni, amit éppen csinálok, tudatosan ráirányítva a gondolataimat. A maradék időmben könyvet fogok olvasni, vagy pedig megnézek egy filmet, amit már régóta szeretnék. Olyan kulturális élményekkel bombázom az elmémet, melyek elgondolkodtatóak, és nem tartalmaznak erőszakot. Ez lehet egy filozofikus olvasmány, például Hamvas Bélától, vagy egy dokumentum film a televízióban.

Sok ismerősöm van, aki sosem áll meg, sosem pihen. Ezek az emberek mindig kimerültek, elgyötörtek és ingerlékenyek, tudatalattijuk folyamatosan indulatokkal bombázza őket, így képtelenek arra, hogy feladataikat precízen, lelkesedéssel végezzék el. Mindent tehernek éreznek, és egyetlen céljuk a túlélésen kívül a szórakozás, melyről azt gondolják, mindennél fontosabb számukra. Ezzel szemben sosem lazítanak igazán, mintha saját magukat akarnák büntetni, vagy meglehet, azt sem tudják, hogy kell. Számomra a Jelenlét meditáció is maga a kikapcsolódás, ami állhat akár a mai napra tervezett elfoglaltságokból, de akár egy könnyed sétából, vagy éppen egy zenei album meghallgatásából is. Nekem is meg kellett ezt tanulnom, mert környezetemben senkitől sem vehettem róla példát, de sikerült felismernem előnyeit és elsajátítanom a lelkületemben ezen állapot felidézéséhez vezető technikát...

Szofril