Akaratgyenges�g

Sosem �rtettem igaz�n az akarat gyenges�g fogalm�t, hiszen testem betegs�ge miatt, sz�momra ez volt mindig az egyetlen olyan, ami nem a fizikai er�kifejt�sen m�lott, �gy magam is k�pes voltam r�. Igaz, bevallom, �n mindig is Kosk�nt gondolkodtam, m�r sz�leim is gyakran mondt�k, hogy amit a fejembe veszek, att�l el semmi �s senki nem t�ntor�that. Gyakorta kaptam is t�l�k szid�st, mikor saj�t szem�lyis�gemb�l ered�en azt mondtam valamire, hogy �n azt akarom, nem pedig azt, hogy szeretn�m. A k�l�nbs�get sem �rtettem meg sok�ig, csak mikor el�sz�r szembes�ltem azzal a t�nnyel, hogy �k doh�nyoznak, �s az �rtalmas, �m letenni m�g akkor sem voltak k�pesek, mikor pontosan tudt�k, hogy azzal nek�nk, a gyermekeiknek is �rtanak. Szerett�k volna ugyan letenni, de nem b�rt�k, ez�rt t�bbsz�ri pr�b�lkoz�s ut�n feladt�k. Az akaratuk gyenge volt, ahogy sokaknak az, hiszen leszokni egy rossz szok�sunkr�l nagyon neh�z, rengeteg kitart�s �s er�fesz�t�s kell hozz�, b�r nem fizik�lisan.

Olyan ez, mint egy l�thatatlan izom, melyet sehol sem tan�tanak meg edzeni. �ntudatlanul ugyan, de bennem ez az „izomzat” meger�s�d�tt, hiszen m�sra k�ptelen voltam hatni. Ma m�r, pszichol�giai tanulm�nyaimnak k�sz�nhet�en tiszt�n l�tom ezt a korszakot a gyermeki fejl�d�s t�kr�ben, hiszen t�bbsz�r is van �gy nevezett dac korszak a szem�lyis�g alakul�s�nak sor�n. Ez azonban n�lam nem teljesen fedte le a t�rt�nteket, ugyanis m�lyen legbel�l �gy fogalmaztam meg azt, hogy mit is t�z�k ki magam el� c�lul. Gyermek koromban ez m�g csup�n annyib�l �llt, hogy akarok egy fagyit, vagy �ppen akarok egy j�t�kot. Sosem arra gondoltam ezt kimondva, hogy azt akarom, valaki adjon egy j�t�kot, hanem egyszer�en birtokolni akartam azt, �s j�tszani vele. �gy sz�leim aggodalma alaptalan volt, hiszen nem parancsolgat�i v�n�m er�s�d�tt fel, hanem �nbizalmamat kezdtem pr�b�lgatni abban az id�ben.

Azt gondolom, szerencs�s vagyok, hogy Kosnak sz�lettem, mert ez az er�s akarat, annak ellen�re sem sz�nt meg bennem, hogy eg�sz k�rnyezetem a szer�nys�gre �s a visszafogotts�gra, al�zatra igyekezett tan�tani. Ma is b�tran mondom ki azt magamnak, hogy mit akarok, �s mindent meg is teszek annak �rdek�ben, hogy el is �rjem azt. Igaz, megtanultam azt, hogy m�soknak ne besz�ljek r�la, mert akkor idealist�nak, vagy �ppen �nz�nek gondoln�nak, �m ha nem �gy tenn�k, ha hallgatn�k a bels� hangra, mely folyamatosan nekem szegezi a k�rd�st, hogy „K�pes vagy erre?”, akkor azt gondolom, nem itt tartan�k. Gyermekk�nt mindig azzal azonos�tottam a feln�tt l�tet, hogy �k m�r szabadon akarhatnak, csup�n a gyermek az, akinek ezt m�g nem szabad, hiszen � m�g nincs r� k�szen. M�g nem tudja pontosan mit �s mi�rt akar, �s t�l gyenge ahhoz, hogy el�rje azt. Azt�n feln�ve egyre ink�bb kezdtem azt tapasztalni, hogy a t�bbi feln�tt folyamatosan kib�jik az akaratpr�b�k el�l. Meg sem pr�b�lj�k azt, mert �gy �rzik, kevesek hozz�, hogy val�ban akarjanak valamit, f�lnek att�l, hogy ha megteszik, tal�n elbuknak, vagy bekorl�tozza �ket, esetleg t�l nagy er�fesz�t�sbe ker�lne.

Val�ban, k�nnyebb csak �lmodozni, k�nny� azt mondani, hogy b�rcsak lenne el�g er�m letenni a cigarett�t, vagy �ppen leadni n�h�ny kil�t. K�nny� azt mondani, hogy az�rt nem �lek eg�szs�gesen, mert nincsen r� m�dom, �s k�sz, pedig ha azt akarn�nk, akkor teljesen mindegy lenne, mire van m�d, megteremten�nk hozz� az utat. Mikor valaki ma is azt mondta nekem a telefonban, hogy �n akarn�m, de nincsen r� id�m, akkor hat�roztam el, hogy err�l fogok �rni ide, a napl�mba, hiszen mindannyiunknak arra van id�nk, amire sz�nunk. Val�ban, vannak k�teless�gek, melyek el�l nem t�rhet�nk ki, de ezeket is mi magunk akartuk felv�llalni, teh�t d�nthet�nk sorsunk egy r�sz�r�l. Az�rt is �rom mindig azt, ha j�slatot k�sz�tek, legal�bb egyszer le, hogy a sorsunk a szabad akarat �s a k�rnyezeti hat�sok k�z�sen kov�csolt egys�ge. Ez a r�sze pedig, ahol mi magunk d�nt�nk, �ri�si lehet�s�geket rejt, ha felismerj�k �nmagunkban erej�t, �s nem hagyjuk elnyomni.

Valahol mind a t�l�l�s�rt k�zd�nk, ki-ki a maga m�dj�n, de az embert �ppen az teszi k�l�nlegess�, hogy k�pes volt az �szt�n szint f�l� emelkedve akarat�t kinyilv�n�tani, �s vele egy�tt alkotni, teremteni. Vil�gunkban rengeteg minden hat r�nk, mely �gy vagy �gy, de befoly�sol minket, torz�t vagy �ppen �p�t rajtunk. Hat r�nk a m�dia, a k�rnyezet�nk, mely meghat�rozza azt, hogy milyen p�ldak�pet �ll�tunk magunk el�, minek akarunk megfelelni. Sz�leink p�ld�i, �s az � sz�leik p�ld�i, amiket �ntudatlanul �p�t�nk be lelk�let�nk alapjaiba meghat�rozz�k mindazt, hogy akaratunk mennyire er�s, mennyire vagyunk magabiztosak. A magabiztoss�g �nmag�ban nem b�n, azzal nem nyomunk el senkit, �s nem vessz�k el m�sokt�l a teret, r�ad�sul igaz�n nem ker�l sokba. Ez�rt �rdemes azt er�s�teni magunkban, pr�b�ra tenni er�inket, akkor is, ha eddig azt hitt�k, hogy nem vagyunk r� k�pesek...

Szofril