Június - A zöld hónap

Ahogy kezdődik a június, minden zölddé válik egy csapásra. El sem hiszem, hogy létezik tél, létezik a csodás nyáron kívül bármilyen más évszak. Ilyenkor az út csodás, olyan mintha az édenben járnék, ahol nincs más szín, csak a zöld és a mezei virágok ragyogó tarkasága. A kerékpár szinte falja az utat, mindegy neki, hogy síkság vagy hegyvidék, az halad a lábaim által diktált tempóban, miközben szemeim áhítattal figyelik a természet ezer csodáját, és az út szélén hagyott hatalmas szemeteszsákokat.

A természet őszinte, míg az ember kegyetlen és hálátlan szolga féreg, aki nem képes tisztelni önmagát, másokat és a természetet. Írnám azt, hogy nem mindenki ilyen, ami igaz is lenne, hiszen nem visszük mindannyian szemetünket az útszélére. Ennek ellenére, mégis úgy gondolom, hogy társadalmunk jelentős része szemetel, mert vannak itt kidobott zsákok, de sok papír és műanyag palack, nyilván az erre közlekedők műve. Valahogy nem érzi senki sem igazán a bűn fogalmát, mintha csak az számítana, amije van, vagy éppen nincs.

Nem rég volt a EP választás, ahol dönthettünk, hogy kit is küldünk az európai parlamentben. A választásnál nem ez a fontos, véleményem szerint, hanem az, hogy lássák azt, Európa többi részén, itt is vannak gondolkodó emberek. Mert ha idejönnek, csak azt látják, hogy itt az út szélére hordják a szemetet, vagy dobják ki az arra járó autósok. Rekord alacsony részvétel volt, valahogy senki sem akar globálisan gondolkozni. Nagyon érdekes, hogy a részvételi arány, valahol azt tükrözte, hogy hányan is vagyunk nem szemetelők az országban a szemetelőkkel szemben. Miért is lehet ez így? Azért mert aki szemetel, az nem képes Európában gondolkodni, nem képes globálisan látni, csupán beszűkülve él, félelmei között, saját maga által rendezett műkörnyezetében. Lehet ő gazdag, lehet ő szegény, nem számít, vak mint egy döglégy, aki csak a szagra megy. Nem érdekli őt csak a saját boldogulása, amit meg is értek, de nem veszi figyelembe azt, ha a világ egyik fele nyomorog, abból előbb vagy utóbb nekünk is bajunk lesz, illetve a fene vigye az egészet, a huszonegyedik században, miért kell ennek így lennie?

Tudomást kell vennünk a túlnépesedésről, éhezésekről és háborúkról, a globális felmelegedésről és arról, hogy bizony, tudatosan és felelősséggel kell élnünk, amihez az is hozzátartozik, hogy elfogadjuk földrajzi helyzetünket és jelezzük, hogy nem uralkodott még el rajtunk a közöny, annak ellenére, hogy politikai vezetőink a legminimálisabb elvárásnak sem tesznek eleget, annak ellenére, hogy korrupciót és részlehajlást fedezünk fel minden tettük mögött, oldaltól és párthoz tartozástól független. Jeleznünk kell egymásnak, hogy vagyunk, itt, vagyunk Európában és vagyunk a világban. Nem akarjuk azt, hogy elpusztuljon a bolygó, hogy a harmadik világ gyermekei szegénységre és ínségre ítélve szülessenek. Jelezni azt, hogy itt is él az értelem fénye, nem mindenki szemetel az út szélére, nem mindenki ítéli el a másik embert, bőrszíne vagy éppen vallási, nemzetiségi hovatartozása miatt.

Most látszik az, hogy milyen kevesen is vagyunk, hiszen a résztvevők aránya tükrözi azt, sokan nem akarnak Európában lenni. Bezzeg akkor, ha egy Európai politikus kritizál minket, kijelenti, hogy mi már nem is Európában vagyunk, akkor mindenki felhördül, még az is aki most nem szavazott, aki nem gondolja azt, hogy ő európai, mert a bére, vagy életkörülményei nem olyanok. Én azt mondom, szegények vagyunk, szegények lehetünk, de hülyék nem. Legyek bármilyen, legyek hajléktalan, legyek nyomorék, vagy vak, legyek az éhhalál szélén, akkor is Európai maradok, akkor is zöld lesz a június, és akkor sem fogok szemetelni, méltóságom megőrizve fogadom sorsom és akkor is, ha tehetem segítek a világon, jelzem a világnak, hogy én itt vagyok a sötétségben, de él bennem a fény, ezért a világból sosem vész ki a remény, legalábbis, amíg élek.

Ismét megtudtam, kevesen vagyunk, akik gondolkodunk. Azért nem csüggedek, mert ha egyszer véget ér ez a korrupció eső, ha egyszer nem az ökör ül majd a bakon és a kocsis húzza a szereket, ahogy ezt Hamvas Béla mondta, akkor majd a gondolkodó ember lesz sikeres, és divat lesz használni az értelmünket, vállalni lelkiismeretünket, és bővíteni etikai eszköztárunkat. Addig is, szép júniust kívánok mindenkinek, a Delphoi Jósda nevében...

Thons