Amikor nem érdekel az sem, ha mindenem fáj...

Szerencsésnek tartom magam, mert évek óta van lehetőségem elmenni családommal, párommal egy pár napra nyaralni. Mindez egy kedves ismerősünk, egy vállalkozó jóvoltából idén is létrejött, aki anyagilag támogatta számunkra a pihenést. Pontosabban számomra ez minden volt, csak pihenés nem, hiszen ebbe a rövid időszakba igyekszem minden olyat belesűríteni, amit a dolgos hétköznapokon nem tehetek meg. Ekkor rengeteg meditációra nyílik lehetőségem, illetve a mágia nem szertartásos szinten történő művelésére, így rengeteg tapasztalatot szívok magamba. Nevezhetem ezt akár tanulmányi utazásnak is, ami számomra jobban fedi a valóságot, mert nélküle képtelen lennék ilyen színvonalon dolgozni, ahogy tetszem, s bár testem kimerül, lelkem feltöltődik emlékekkel, és új tudással is. Mindig megvan a maga tanulsága ezeknek a napoknak, most nem is egyet kellett jól elraktározni magamban.

Persze amikor ott voltam nem ezeken járt az agyam, hanem mindig az adott elfoglaltságomon, ami izgalommal töltött el. Ilyenkor az alvásból van mindig a legkevesebb, hiszen már napkeltekor, vagy az előtt, elkezdődik az új nap, ami a picike hálószobánkban ér engem és páromat. A bungalóban ugyanis megvan az, ami itthon nincs, a saját szoba, saját territórium. Igaz, idén már kialakult a terv arra nézve, hogyan is valósítható meg ez az otthonunkban is, ám ahhoz, hogy létrejöjjön a dolog, még rögös út és rengeteg kiadás vezet, amit elő kell teremtenünk.

Miután megvolt az ébredés, megkezdődött a nap, kedvesem elindul kedvenc hobbijának hódolni, a horgászatnak. Én csupán később tudom őt követni a partra, hiszen kevesebbet bírok fent lenni, lassabban tudok elkészülni. Így is, már a második napon izomlázzal keltem, majd nem kis fáradtsággal folytatódott a kikapcsolódás. A délután és este már nem a vízé volt, akkor általában a közelben sétáltunk, fagyiztunk, vagy éppen elmentünk a helyi bevásárlóközpontba nézelődni. Mivel szinte egész nap „úton” voltam a kerekesszékemmel, csupán egy-egy órát pihentem a déli időszakban, testem extrán igénybe lett véve. Meg kellett tanulnom együtt létezni a fáradtság különböző fokaival, a hullámokban érkező gyengeséggel, és a menetrendszerű fájdalommal, mely leginkább reggel és este ért utol.

Nem tagadom, voltak pillanatok, mikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, de mint egy igazi zarándok úton, mindig akadt valami, ami továbblendített, ami miatt az sem érdekelt, hogy mindenem fáj. A vízparton végzett meditációk, az óriási fák leveleinek zenébe illő susogása, vagy egyszerűen a Nap sugarai, melyek csukott szemeim alá hatolva mindent gyönyörű narancssárgára festettek, mind ösztönöztek arra, hogy megszokott életmódomat hátrahagyva, körülbelül tízszer annyit hozzak ki magamból. El kellett felejtenem azt, hogy vannak korlátaim, ahhoz, hogy fel tudjam venni a természet ritmusát. És meg kellett tanulnom az idei legfontosabb két tanulságot, amit az utazás tartogatott számomra.

Az egyik az, hogy mikor arra van lehetőség, képes legyek kikapcsolni, pihenni és töltődni is. Nagyon rövid időt, néhány órát szántam csak alvásra, ám az idegen környezet és a sok izgalom miatt ez a kis idő sem mindig telt azzal, amivel kellett volna. A pihenés különböző formáit találtam meg, például az ebéd utáni teli gyomor segítségével, hagytam magam kicsit ellazulni. A másik tanulság pedig az volt, hogy sokkal többre vagyok képes, mint amit gondoltam magamról. Több bennem a tartalék, amit szükség esetén mozgósítani tudok, mint bárki hinné. Mindez oly mértékben növelte magabiztosságomat, hogy új erőt, kitartást adott egészségügyi terveim megvalósításához. Eldöntöttem, hogy még keményebben fogok edzeni itthon, új gyakorlatokat fedezek fel, melyek tovább növelik erőnlétem.

Azt gondolom, hogy a rengeteg élményen, a szép emlékeken kívül, most is hasznosan telt az idei szabadságom. Joggal nevezem hát egyben tanulmányi útnak is, hiszen mindezekkel együtt kívül a mágia egy újabb szintjére jutottam el, aminek munkám során nem kis hasznát látom már most. Bízom benne, hogy jövőre is megadatik valami hasonló lehetőség...

Szofril