Július – A pihenés hónapja

Kicsit megkésve írom, de mégsem akarom, hogy ez a hónap elvesszen, csak azért mert nem volt időm az írásra. A július és a június vége nekem már egy-két éve a pihenés, a nyári munkák és a nyaralás ideje. Fontos, hogy kerítsünk lehetőséget a pihenésnek, kikapcsolódásnak, mert nélkülük kevesebbek leszünk. Nem csak lélekben, hanem anyagiakban és egészségben egyaránt, mert el sem tudjuk azt képzelni, hogy lelki tényezőink miatt, milyen óriási veszteséget is okozunk magunknak.

A sikeres ember kipihent és képes koncentrálni a rábízott feladatokra, ezért akárhol is kell helytállnia, minden helyzetben képes az előrelépésre. Más kérdés az, hogy pihenni, kikapcsolódni szintén tudni kell, illetve fontos, hogy igényeinknek megfelelően válasszunk helyszínt. Régebben sátorral oldottam meg a nyaralást, vadkempingben, de most barátnőm miatt, kénytelen vagyok faházban, viszonylagos kényelemben tölteni az éjszakákat. Persze teszek róla, hogy pihenésem aktív maradjon, hiszen úszom, hajnal négytől horgászom, míg délután és este a barátnőmmel vagyok. Aztán éjjel, mivel reggel négykor kelek, hiszen a halak várnak, azt a pár órát, amit tizenegy után aludnék, alvással tölteném, ha... és itt a ha!

A méregdrága kemping közelében, valamilyen zenés szórakozóhely működött, hatalmas szabadtéri színpaddal, lényegében egy egész szórakoztatónegyed volt a közelében. Éjjel hallgathattuk a zenét, míg az utolsó kis tinédzser ki nem dőlt az italtól és hallgatott el az őrület. Komolyan és mélyrehatóan gondolkodtam el, hogy mit akar a mi országunk, hogy is gondolkoznak az önkormányzatok, hogy egy viszonylag felkapott kemping közelébe, ahol akár 3500 ember is lehet, egy, sőt, több diszkó is üzemel és egymás ellen hangolják a zenét. Nem értem, miért fontos annak a pár száz fiatalnak, pont ott mulatnia, ahol mások, akik egész évben dolgoznak, egy más típusú ritmusban töltenék a szabadságukat, megjegyzem, lényegesen jobb tőkeerővel, hiszen egy bulis fiatal sosem fog annyit költeni, mint egy család, ahol azért időnként egy éttermi vacsora is megesik.

Szóval gazdasági szempontból, azon a helyen ahol mi nyaraltunk, mi lettünk volna a fontosabb vendég, de valahogy mégis a bulizó fiatalnak volt inkább élettere, hiszen senkit sem hagytak aludni. Bele sem merek gondolni, mit kap az a turista, akinek szerencsétlen módon a nyaralása egybeesik a Balaton Sound-al, mondván, hogy az milyen hatalmas bevételt hoz. Arról szó sem esik, hogy hány fizetőképes és kulturált vendég megy el miatta örökre, ha nyaralása egybeesett, a műanyagpoharas fesztivállal, ahol az árak olyan magasak, mintha kristálypohárból innának minőségi pezsgőt. Persze jó pénz a fiatal, hiszen elég neki egy műanyagpohárnyi vizezett sör, nem úgy mint a magamfajtának, aki már tapasztalt fogyasztó és megnézi azt, hogy mit és mennyiért kap.

Nincs gond a fesztiválokkal, csak a helyszínek vannak rosszul megválasztva, illetve lényegében, nem csak a fesztiválokkal van ez, hanem a szórakozóhelyekkel, hiszen egy vízparton, nem diszkózni kellene, azt megtehetnék egy erre kijelölt helyen a semmiben, ahol senki álmát sem zavarnák meg. Szóval elgondolkoztam, hogy mit is akar a mi országunk? Fesztiválokat minden hova, ahelyett, hogy megnyújtanák a szezont, rövidítik egy hétre? Igen, mert a Dán, a Holland vagy az Osztrák fizető vendég nem fogja nézni hogy van-e a környéken fesztivál, ha már egyszer virrasztani kényszerült egy pár éjt, ők egyszerűen csak többet nem jönnek. Jelzem, a mi kempingünkben akkor 2000 ember lehetett és reggelente sok panasz ment az éjszakai zene miatt.

Másnap reggel minden szemetes tele volt az utcákon, a bulizó fiatalok amerre jártak, tömött kukákat hagytak, amit az önkormányzatnak kell elszállasztatnia. Erre egy fillért sem ad egy diszkós sem, erre a mi adónk megy el, sőt, lehet pont az idegenforgalmi adóból oldja ezt meg. Persze szemetet termeltek, így nyilván fogyasztottak is, de mégis, az ő fogyasztásuk, fele annyit sem ér mint a miénk, különösen ha azt nézzük, hogy a zenés rendezvény látogatói hatvan százaléka a közeli lakosok közül tevődik ki. Pusztán negyven százalék turista, tehát nem termel olyan bevételt, mint mondjuk az étterem, ahol vacsoráztunk, azt teljes mértékben turisták vették igénybe.

Fontos, hogy a helyi lakosság tudjon szórakozni, de az is fontos, hogy a pihenési formákat össze lehessen hangolni, mert az igényekben eltérés van. Akik szórakozni akarnak, tehessék meg, de ne úgy, hogy annak aki hajnalban horgászna, vagy aki csak aludna egy keveset, megkeserítsék az éjszakáját, tehát ne egy pihenő övezet mellé rakjanak diszkót, hanem olyan helyre, ahol senkit sem zavar, illetve tömegközlekedési eszközökkel, eljuthatnak a szórakozni vágyó vendégek.

Tehát a pihenés fontos, valamilyen formáját fel kell fedeznünk, mert nélküle nagyon sokat vesztünk. Viszont ha módunk van egy keveset pihenni, akkor lehetőség szerint olyan helyet válasszunk, ahol lehetőség van a pihenésre, illetve ha szórakozni szeretnénk, azzal senki álmát se zavarjuk meg.

Thons