Augusztus - Az igazsággal való szembesülés hónapja

Sokszor gondolkodom el azon, hogy az igazságot, miért fogadják el nehezen az emberek. Pedig legtöbbször csak részigazságokról van szó, amit ha megértenek, érthetik a teljes igazságot, amire nélkülük képtelenek. Tízből talán egy ember, vagy inkább csak egy fél, akivel tökéletesen őszintén lehet beszélni, aki képes felfogni azt, hogy ő maga is hibás lehet az életében kialakult gondjaiért. Sokszor könnyen egészséges lehetne valaki, de hallani sem akar arról, hogy abbahagyja a dohányzást, vagy kevesebb zsíros ételt egyen, mert véleménye szerint, az neki nem árthat. A korrupcióból eredő önigazolás, az, hogy valaki legalizálja káros szokásait, és ehhez a jós vágjon jópofát, ez a gyakoribb. Aztán ha szólunk, mi vagyunk a rosszak, elfordul tőlünk és keres olyan szakembert, aki hozzá hasonlóan beteg és elfogadja az ő rossz szokásait. Pedig nem lenne szabad, hiszen ezek a szokások teremtik meg a legnagyobb gondokat, bajokat.

A rossz házasságokat gyakorta a túlzott béketűrés, kitartás a partner mellett, évekig húzza, miközben az egész életük nem más, mint szenvedés. Ennek legfőbb oka a túlmitizált szerelem, amikor sorsszerűnek hisszük életünket, amikor vezeklünk azért, amit el sem követtünk. Ha valaki társa bolond, annak fel kell ajánlani a segítséget, ha pedig nem fogadja el, egyszerűen ott kell hagyni, többet az ilyen kapcsolat nem tud működni. Ami ezután következik, az csak fölösleges szenvedés lenne.

Minap egy ügyfelem az egészségéről érdeklődött, hogy fog-e javulni. Mondtam neki, nem, de ehhez nem kell kártya, mivel ismertem szokásait. Mérgesen nézett rám, és idegesen kiabálni kezdett, hogy milyen jós is vagyok. Nem törődtem igazán vele, higgadtan válaszoltam neki, hogy napi négy doboz cigi elszívása nem egészséges. Legalább 140 kiló és 165 cm magas, ami semmiképpen sem jó összhang. Süteményeket és sok zsíros sertésből készült ételt eszik, mozogni pedig nem szeret. Ötvenegy éves, de szerintem így nem lesz ötvenkettő sem, mert óriási bajok vannak. Erre ő megszeppenve mondta, de hát ezek neki kellenek, ő szereti ezeket. Ekkor tettem fel neki az utolsó kérdésem, élni szeret jobban, enni, vagy cigarettázni? Az ügyfelem ekkor távozott, de elmondta, elege van abból, hogy mindenki, az orvosok is ezzel nyaggatják, ő más megoldást akar.

Pedig nem, nem lesz más megoldás, mert csak az igazságot kapja, ami nagyon érdekes dolog. Minél inkább megtagadjuk saját igazságunkat, annál többször kapjuk meg azt az élettől, szemrehányás formájában. Mintha az emberek ismernék saját tévedéseiket, ösztönösen dörgölik hibáikat az orruk alá, amely sokszor csak egy kis apróság, sokszor viszont napi négy doboz cigi is lehet. Aki így él, az csak akkor menjen jóshoz, mágushoz, ha képes elfogadni azt, amit hallani fog. Semmilyen csoda sem képes az embert megmenteni az önpusztítástól, nincs az a természetfeletti erő, ami saját butaságunkkal szemben védene. Tévedéseinket mi magunk teremtjük meg.

Győzzünk le magunkban egy kis rosszat, vegyük észre, tapasztaljuk meg, hogy utána azonnal új cél tárul elénk. El kell indulnunk, mert ha nem, akkor csak tudatlan szenvedés vár ránk, ahogy arra is, aki napi négy doboz cigi elszívása után, azt várja, hogy jó egészséget lehessen neki jövendölni. A mágus nem hülye, lát a szemével, nem csak a kártyájával. Az egészséget rendbe lehet hozni, csodákat lehet tenni, de tudni kell, hogy minden nagy lépés előtt, ott az elfogadás. Senki se akarja megmagyarázni magának azt, hogy egy rossz szokás nem árt neki, hogy erre szüksége van, mert tévedni fog. Nincs az az ember, akinek szüksége lenne rossz szokásra, nélkülük lehet csak boldogan élni, de velük sosem. Boldog dohányost embert még nem láttam, csak hazugot, még a legnagyobb filozófusok közt is, akik legalizálni akarják saját korrupt énjüket önmaguk és mások előtt.

A mérték elve a dohányzás esetében nem igaz, hiszen semmilyen előny nem származik belőle. Nincs jó íze, jó hatása, nyugtató hatása pedig egy 20 másodperces meditációval is felülmúlható bárki számára. Mindezek után, továbbra sem értem, miért nehéz elfogadni az igazságot, amely megmentheti életünket, boldoggá teheti napjainkat, csak küzdenünk kellene érte egy keveset, önmagunkkal..

Teljen az augusztusunk az önvizsgálat jegyében, még akkor is, ha közben aktívan pihenünk. Aki dohányzik, érezze minden egyes szálnál, hogy értelmetlen amit tesz, akinek más rossz szokása van, gondolkodjon el, milyen is lenne nélküle...

Thons