A spontaneitás, mint mágia

Nagyon sokat írok a tudatos létezésről, hogy az mennyire fontos, főleg a mágia útján. Sokan azt gondolhatják emiatt, hogy én mindig mindent precízen megtervezek és attól el nem térek a mindennapok során. Most itt az ideje bevallanom, vagy pontosabban feltárnom azt, hogy ez közel sincsen így. A tudatosság természetesen nagyon fontos számomra, főképp a gondolataim és az egészségem terén. Odafigyelek az étkezésemre, az edzettségemre, a félelmeimre, és mindenre ami körülöttem történik. Azonban velem is megesik az, hogy eltérek a bevett szokásoktól, sőt, néha ezt használom arra, hogy újra munkaképes állapotba kerüljek, vagy eredményesebb meditációkat tudjak végezni.

A megszokások éppen annyira a mágia ellen vannak hosszútávon, mint mellette. Ha valamit sokáig egyformán végzünk, egyfajta monotonitás alakul ki belőle, ami ugyan biztonságérzetet adhat, de megöli a kreativitást és az egyéniséget. Számomra egy nap nagyon pontos napirend szerint zajlik, ami az évek során kialakult körülöttem. Mindez jó, mert általa képes vagyok a tervezésre, de ha nem rúgom fel időnként valamivel, akkor börtönné alakul. Fel kellett ismernem, hogy sokkal hatékonyabb vagyok akkor, ha időnként csinálok valamit, amit amúgy nem szoktam. Ez lehet egy extra szabadnap a hét közepén, vagy éppen egy késő esti csillag nézegetés a teraszon. Néha ez egy séta, ami a legjobb arra, hogy kicsit kiszellőzzön a fejem, és új gondolatok vagy érzések kaphassanak helyet a „tudatosan” átgondolt és hasznosítottak helyett.

Időbe tellett, mire rájöttem, hogyan is alkalmazzam a spontaneitást. Mire felismertem azt, hogy ez is a mágia része, sokat kellett róla tanulnom. Nem mindig egyszerű meglépni azt, amit a spontaneitás diktálna. Például megesik, hogy ott lenne a lehetőség valamire, de a félelmek miatt mégsem merek belevágni. Mert mi van ha ez, vagy az lesz, és miatta ki kell hagynom valamit a terveimből. Természetesen ezek vagy buta, alaptalan félelmek, vagy inkább egyfajta bűntudat, ami a kötelességekre buzdítana, de ha képes vagyok felülkerekedni rajtuk, akkor a tapasztalás útjára vezetnek. Elvégre a dolgok már sokkal kevésbé lesznek kiszámíthatóak, ha eltérek a mindennapi ritmustól és idő, mire mindenben visszarázódom, például egy kirándulás után. Több idő, mint másoknak, akik egészségesek.

Persze ez egy jó kifogás mindig a számomra, önmagamnak, hiszen egy mágusnak képesnek kell lennie mindig alkalmazkodni a környezetéhez és élni a lehetőségekkel. Ezért igyekszem nem csak ezt megtenni, hanem létrehozni ilyen spontán akciókat magam is, amikor agyamat egy új rezgésszintre tudom hozni. Ez számomra egy meditáció lényegében, mellyel elengedem a felesleges feszültséget és újra visszakapom a belső könnyedségemet. Télen nehezebb megtenni, hiszen akkor kevesebb a lehetőségem, de le kell szögeznem, hogy ha sikerül megérteni a spontaneitás művészetét, akkor ahhoz nem szükséges semmi, sem pénz, sem külső tényezők, csak egy kis játékosság és kreativitás. Persze könnyebb úgy, ha van mivel gazdálkodni, de nem előírás!

Legutóbb egy nagyon jó lehetőségem adódott erre, egy kirándulás, amit az utolsó pillanatban döntött el a család. Sok időbe tellett, mire el tudtunk indulni, hiszen az előkészületek nálunk hosszabbak, és szinte már este volt, mire odaértünk célunkhoz, de megérte. Voltak gondok útközben, igen, nem volt minden tökéletes, mint amikor három napig tervezzük előre az utazást, bár akkor is becsúszhat bármi váratlan tényező, aminek meg kell tudni felelni. Azonban a spontaneitás és rögtönzés közben annyit nevettünk egymáson, hogy egészen jól szórakoztunk a problémákon is. Ezek a gondok máskor elrontották volna az utat, hiszen annyi mindent tettünk volna a kiküszöbölésükre, de így, hogy mindenben rögtönöztünk, csupán a játék része volt.

Azt gondolom, ez az egyik lényege ennek, a játékosságra való képesség. Elengedni a félelmeket, a kötöttségeket, és megteremteni magamban a harmónia állapotát, hogy képes legyek mindent a maga egyszerű szépségében meglátni és nevetni. Elvégre a nevetés gyógyít!

Szofril