November - Az egyensúly hónapja

Hallgatni a mindenséget, akkor is, ha éppen az árnyékos oldalon vagyunk, amelynek megvan a maga gyönyöre, valódi varázsa. Volt, hogy féltem a hidegtől, az éjszaka gonosz szellemeitől, de mindez már a múlté, annyi csodát fedeztem fel a novemberben, mikor minden sötétnek látszik, mély szürkeség uralja a ködös városi hajnalokat, fényt csak az álmos lámpák adnak és egy kevés fehérséget, a felkelő nap lehelete. Fekete november, neveztem így ezt a hónapot, miközben tartottam sötétségétől, nem értettem meg, hogy valójában én vagyok gyenge.

Dimenziókat látok, ahogy megélhetünk egy pillanatot. El sem hiszik azt, hogy mennyire körülvesz minket a sötétség, mennyire uralkodik életünkben a tudatlannak tűnő gonosz, amely tán nincs is, mert minden rosszat az a tévedés halmaz teremt, amelyet mi hordozunk magunk felett, már ezer és ezer éve, vagy még annál is régebben. Gyenge voltam, de most sem vagyok erős, csak észre veszem hol és mit rontottam el, hol tévedtem és hol bizonyultam valóban gyengének. A tapasztalatom az, hogy mindennek a kezdete az elfogadás, tehát mindegy miben, milyen helyzetben vagyunk, csak fogadjuk el azt, mert tovább haladni csak akkor vagyunk képesek ha elfogadjuk a jelent teljes egészében. Talán ebben van a legnagyobb erő, ebben rejlik a megbocsátás keresztényi ereje, amely igazából sosem volt, csak hiszik az egészet.

Az én novemberem most nagyon erős november lesz, fogadalmakat tettem erre a hónapra, amelyeket meg akarok tartani. Nehéz, de maga a fogadalom egy ösztönző erőt adó valami, amit nem szeretek, ám kismértékben egészségesnek tartom azt. Megfogadom, hogy a testi és lelki fejlődésemnek a legtökéletesebb formáját teremtem meg, hol az egyensúly nagyon érzékeny lesz. Az egyensúly minél tökéletesebb annál érzékenyebb. Ahogy az Isten felé tartó ember is minél közelebb van Istenhez, annál inkább megvan annak a veszélye, hogy letér útjáról.

Az egészséges ember valójában könnyen betegszik meg, míg az egészségtelen nagyon nehezen tud megfázni is, viszont egyszer hirtelen valami olyan mélyre húzza, hogy szenvedései megsokszorozódnak, míg az egészséges él tovább, szenvedéstől mentesen. Az egészséges légiesen könnyed, mindig egyensúlyban van, míg az egészségtelen folyamatos szenved gyomrától, fájnak az ízületei és kialvatlan. Ezzel szemben az egészséges nem bírja sokáig alvás nélkül, mert megszokta, hogy mindig rendesen alszik, miközben az egészségtelen nevetve virraszt, igaz mindig sírva ébred.

A világ becsapása, az emberi világé, az, hogy elhitetik velünk gyengék vagyunk, olyanok, akik alkalmatlanok a boldogságra, a szabadságra. Pedig alkalmasak vagyunk rá, sőt, úgy vagyunk összerakva, hogy képesek legyünk olyan életteret teremteni, amelyben azok is érvényesülhetnek, akik valamilyen fogyatékosságuk miatt, kevésbé képesek boldogulni. De sajnos erre a sok egészségtelen ember nem gondol, hogy vannak, akik nem egészségesek. Mindent úgy teremt meg, hogy tökéletes legyen annak az illúziónak, amit ő sosem ér el, az egészséges embernek. A lépcsők, az utak, sőt, a kerékpárutak amelyek gomba mód szaporodnak, mind azt tükrözik, hogy itt igen sok az egészséges ember. Mintha nem lenne a társadalom elhízva, elbutulva, mintha mindenki tökéletes lenne, úgy épül az egész nyugati félteke a bolygónak.

Pedig nem az, társadalmunk, és nem csak hazánkban, hanem az egész fejlett világban, rohad, alkalmatlan arra, hogy fent tudjon maradni. A nagy Amerikában mindenki túl nagy, miközben nagyon sokan élnek egészségi ellátás nélkül, mivel nincs biztosításuk. Németország, Anglia, de már a Franciák is el vannak hízva, iskoláikban éppen annyira butulnak, mint nálunk, csak annyi a különbség, hogy ők legalább jól érzik magukat. Talán az északi államok azok, amelyek legközelebb állnak ahhoz, amelyre napjainkban képes lenne az emberi szellem. Persze ők sem jeleskednek egészség területén, de egyelőre ők a legjobbak, hiszen ötvözik a komfortot és az egészséget is képesek egyszerre megőrizni, tehát rámutatnak arra, hogy nem kell visszaesnünk az ősközösségbe, hogy egészségesek tudjunk lenni.

Novemberben erre törekszem, hogy minél közelebb legyek az egyensúlyhoz, amely nagyon érzékeny, viszont ha nem vétek hibát, akkor biztos, hogy szellemben és testben fejlődni fogok. Előre is bocsánatot kérek majd ügyfeleimtől, ha néha fáradtabb leszek, bár elméletben ilyennek nem szabad majd történnie, ha megőrzöm az egyensúlyt. Szép lesz a hónap, történjen majd bármi is, ahogy most kinézek az ablakon, szinte elvarázsol a nap látványa, ahogy az oldja a fagyot, amellyel az éj keményítette meg a vizeket, egyelőre még csak finoman, hártyásan, de már határozottan mutatja, hogy vége a nyárnak. Hamarosan az ősz ideje is le fog járni, igaz előtte még mindent áthat majd az a sötétség, amitől régen féltem, de csak azért, mert azt sem tudtam, hogy mi az egészséges, mi a normális.

Thons