December - Karácsony hava

Szeretném, ha ez a hónap, sosem érne véget, mert ilyenkor, annak ellenére hogy megvadult tömegek tolonganak egyes bevásárlószentélyekben, még békesség is van benne. A decemberi éjszakák semmire sem hasonlítanak, nélkülük kevesebbnek érezném magam. Az éj titkait csak is az tudhatja, aki benne jár, aki nem autóval, vagy vonattal utazik az országúton, hanem gyalogosan vagy kerékpárral. Csak az tudja milyen érzés ilyenkor figyelni egy közeledő település fényeit, látni a hazák mögött a magas karácsonyfát világítani, amelyet a falu, vagy a település állíttat minden év decemberében. Nincs itt több szeretet, sem meghittség, csupán bennem létezik ez a dolog, illetve még néhány emberben, akik elszigetelve élnek a tömegben. Hinni a mesékben nem bűn, de egy álomvilágban élni az. Valójában én hiszek a mesékben, ahogy hiszek a karácsonyban is, de nem élek álomvilágban, viszont megélem a lehető legtöbb igaz és őszinte érzést, amit megélhetek.

A téli, azaz decemberi éj, rendkívül misztikus, sokat mondó éjszaka. Ilyenkor érdemes kitölteni egy teljes éjszakát a szabadban, még akkor is, ha az rendkívül hideg. Barátaink, ha fogékonyak erre, velük elmehetünk egy hatalmas tüzet rakni, amely mellett főzhetünk, süthetünk, és várhatjuk a hajnalt. December 21. ennek a legideálisabb napja, hiszen utána ismét egyre hosszabbak a nappalok, illetve ez a kint töltött éjszaka, nagyon élvezhetővé teszi az ünnepi meleg otthont, hiszen minden kellemesen hat az éjjeli hideg után. Természetesen nem mindenkinek ajánlható ez, hiszen a téli éj elviseléséhez kell egy fajta fizikum is, bár az tapasztalatom, hogy idősek és gyerekek is nagyon jól szokták viselni, mindenki gyönyörködik a virrasztó tűz látványában.

Fontos megjegyeznem, hogy nem gondolok itt semmiféle ősmagyar vagy éppen vallási dologra. Elegem van minden olyan dologból, amely magának akarja tudni Istent, egyszerűen hagyni kellene Istent a maga formájában létezni, mi pedig csak élvezzük azt a csodát, amelyet a létezés nyújt számunkra. Istennek csak egy dolgot nem engedünk meg, azt, hogy önmaga lehessen. Törődni Istennel nem azt jelenti, hogy áldozatokat mutatunk be, sokkal inkább jelenti a magunkkal való törődést. Egy-egy éj eltöltése a szabadban sokat ad nekünk, különösen akkor, ha barátok körében vagyunk, jól érezzük magunkat, persze itt nem az őrült részegségre gondolok, hanem az önfeledt létezésre. Igaz, vannak esetek, amikor ezt az éjt nem kell kint töltenünk, hiszen ha betegek vagyunk, fáradtak, vétek kihagyni az alvást, különösen akkor, ha amúgy sem vagyunk szokva az éjszakázáshoz, mert akkor lényegesen jobban meríti ki a szervezetet. Az egészséggel nem szabad játszani, az egyensúlyunkat a lehető legtovább fent kell tartanunk. A téli éjnek varázsa van, semmihez sem lehet azt hasonlítani, nagy kiváltság abban eltölteni egy kis időt.

A december természetesen nem csupán a téli napfordulóról szól, az egész hónapot kell néznünk, az évszak sajátos jegyei, amelyek éghajlatunkra jellemzőek. A magam részéről, minden hónapnak megvan az aktív és a meditatív oldala is, amelyeket jó átélnünk, ha spirituális síkon is szeretnénk fejlődni. Úgy gondolom, nagyon fontos a gondolat, amely bennünk van abban a pillanatban mikor el kell viselnünk a téli hideget, az idő szürkeségét, illetve ennek színárnyalatait. Úgy tűnhet, hogy nagyon gyakran el akar minket rettenteni az idő, a korai sötétség a világtól, arra ösztökél, hogy otthonainkban biztonságába tartózkodjunk. A félelemet legtöbbször hangulati elemek idézik elő. Sokan félnek egy temetőben éjjel, pedig minden ugyanaz, ami nappal, csupán a annyi különbség, hogy kevésbé látjuk át környezetünket. Mindig erre kell gondolni, mert a félelem olyan úr, amely szépen lassan bezár minket, ha időnként nem győzzük azt le.

Kiváló alkalom erre ez a hónap, hiszen hamar sötétedik, hideg van és ködös minden. Ilyenkor kinek van kedve sétálni, kerékpározni, igazán csak otthon szeretnénk lenni. Én most mégis azt írom, vegyen mindenki egy kis ízelítőt a mágusok gyakorlati módszereiből, győzzük le a félelmeinket és érezzük jól magunkat egy ködös város ködös parkjában, vagy egy folyóparton ahol lehet sétálni, szóval bárhol ahová ilyenkor amúgy nem szívesen merészkednénk. Természetesen mindent a biztonságos keretek között, tehát veszélybe azért ne kerüljünk. Kerüljük hát a szellemtanyákat, az elátkozott helyeket, vagy a bűnözési gócpontokat, esetleg veszélyesen magas helyeket, ahol egy csúszás a nyirkos talajon végzetes lehet. A többi hely viszont szóba jöhet arra, hogy felfedezzük egy olyan időszak szépségét, amelynek csak akkor veszik észre legtöbben csodáját, ha fát díszítenek, vagy éppen egy hófödte erdőre gondolnak, de csak gondolnak, mert magukat el sem merik képzelni a hidegben, ahogy sétálnak egy kiadósat.

Gondoljanak arra, hogy tőlünk északabbra, Szibériában, még mínusz 25-30 fok esetén is, sétára viszik az öregeket az öregotthonokban. Szóval minden csak alkalmazkodás kérdése, amelynek képességét megőrizzük lényegében egészen addig, míg élünk.

Thons