A halogatás (fekete)mágiája

Itt van február eleje, mely bizonyos szempontból gyorsan, más szempontból cammogva jött el. Meglepetés nélkül hozott ez a tél egy kevés havat és sok influenzást, mely miatt karanténban ébredek és fekszem, ám ezt az időszakot, mint bebábozódást használom arra, hogy munkában, egészségben és tanulmányokban haladjak előre. Az egyensúly megőrzése ilyenkor a legfontosabb, ami egy mágusnak sosem könnyű, de annak állapotában lenni a legjobb érzés. Ehhez elsősorban le kell hámozni bizonyos dolgokat magamról, amik csak az időm és az energiám rabolják. Újévkor már száműztem a szótáramból azt a fogalmat, hogy „majd később”, és azt is, hogy „mindjárt nekiállok”, mert rengeteg minden merült ezek miatt feledésbe, vagy halogatódott örökre. Első dolgom volt, hogy fontossági sorrendet alakítottam ki, így egy csomó mindenről rájöttem, hogy nincs rá szükségem. Így az időmbe beépítettem olyan megszakító tényezőket, mint a tíz mély lélegzet relaxáció vagy az angol ismereteim felfrissítése, melyek maximum 5-10 percet vesznek csak el egyszerre, mégis, olyan mértékű hatást fejtenek ki, melyek jóval többet érnek ennél.

Ahogy ezzel megvoltam kezdtem ráébredni arra, hogy lehet az, hogy amit eddig úgymond kapkodva csináltam, arra most kényelmesen van időm. Itt van például a munka. Naponta kérnek tőlem írásos elemzéseket, melyek nem csak idő, de koncentráció igényesek is. Ha összhangban tudok magammal lenni, akkor szinte peregnek a szavak a papírra, pontosabban a dokumentumra, és szinte folyamatos a ráhangolódásom az ügyfélre. Ám ha fáradt vagyok, nyűgös és ezer más dolgon jár az eszem, akkor természetesen sokkal lassabban megy a munka, és a megelégedettségem sem olyan vele, tehát az önbizalmam is romlik, ami a szerencsének és a sikernek is a mutatója. Egy mágus nem lehet önbizalom hiányos, mert akkor nem működnek a mágiái. Felfedeztem tehát, hogy mitől is függ az, hogy mikor mennyire vagyok hatékony, mi kell az összhanghoz. Az, hogy az időmet megfelelően osszam be.

Igen ám, de ez rengeteg dologból adódik. Egyrészt ott van az a bizonyos idő, amit az ember magára kell szánjon. Elvégre ha adunk magunkra, jobb lesz a közérzetünk is. Főleg egy nőnek szüksége van arra a pluszra, hogy ha tükörbe néz az legalább hasonlítson önmagára. Tehát az az első, hogy erre szakítok elegendő időt, ami lényegében aktív meditációs hatással bír, hiszen ezáltal azonosulok újra és újra önmagammal. Aztán idő kell az egészségre, ezért érdemes már reggel egy kis ébresztő tornával kezdenem a napot, amire kiváló a 10 mély lélegzet is. Reggelizni nyugodtan és teljesen érdemes. Eddig mindig munka közben kaptam be pár falatot, vagy még azt sem, így a reggel egybefolyt a délelőttel. Ez is hiba volt, amire csak lassan jöttem rá. Most már egészséges és finom reggelit eszem, hiába kezdem miatta később a munkát. Legfeljebb az üzeneteimet olvasom el közben, semmi több.

Természetesen utána viszont kezdődhet a nap aktívabb része. Szellemi munkára legideálisabb a délelőtt, tehát előreveszem azokat a munkáimat, melyek a legnagyobb szintű koncentrációt igénylik, majd délután van az ügyfélfogadási időszakom. Délután 17 óráig dolgozom, s ha csak nincs valami különleges szituáció akkor befejezem a munkát. Utána jöhetnek a barátok vagy az olvasás, mely a kedvenc szabadidős elfoglaltságaim közt szerepel. Azt gondolom, ha több ember olvasna regényeket és egyéb könyveket, boldogabb társadalomban élnénk. A lapokon megelevenedő fantázia világ, legyen az bármilyen stílus képviselője, kiragadja az embert hétköznapjai sivárságából és olyan helyekre, szituációkba repíti, melyeket más módon nem élhet meg. Ez egy másik módja a meditációnak, ahogy például a naplóírás is. Igaz erre csak ritkán van időm és kedvem, hiszen munkám nagy részében ugyanígy a számítógép előtt ülök, és ütögetem a billentyűmet. Azért ezt sem akarom teljesen elhanyagolni és mindenkinek ajánlom is, aki szeretne kicsit összeszedettebb lenni.

Lényegében nem hoztam be olyan változtatást az életembe amiről eddig nem lettem volna meggyőződve, hogy szükségszerű, és előnyös ám mindeddig csak a halogatás feketemágikus csapdájába estek. Mindig volt valami, amivel sietni akartam, vagy amin hamar túl akartam lenni, s ezért a kevésbé fontosnak vagy szükségszerűnek ítélt dolgok kerültek ebbe a fekete lyukba, amit a „majd” és a „ha lesz rá időm” nyitottak meg. Ám ennek úgy döntöttem vége, hiszen haladni előre csak így lehet. Bizony, előfordulhat, hogy emiatt kevesebb munkát tudok bevállalni, bár eddig nem így alakult, épp hogy gyorsabban és összeszedettebben ment, de az összhang és az egyensúly szavak lettek ezen a télen az én mantráim. Így valahogy még az idő is másképp múlik, engem szolgál, s nem pedig ellenem...

Szofril