Mágikus rendrakás

Úgy fest újra és újra rá kell arra jönnöm, hogy még egy egészen hétköznapi dolog is lehet misztikus, vagy más néven meditatív. A hétvégét rendrakással töltöttem, bár pihenést terveztem, de mégis úgy érzem magam, mint aki sokkal jobb egyensúlyban van, mint mondjuk két napos olvasás és film nézés után. Az egész úgy kezdődött, hogy a karácsonyra kapott ajándékaimat akartam végső helyükre tenni, a könyveket és teafüveket, melyeket azóta is forgatok, de túlságosan kaotikus egyveleget alkottak a most polcként használt íróasztalomon. Aztán egyik mozdulat hozta a másikat, hiszen az átépítések miatt jelenleg semminek nincs helye rendesen, ezért jobb is ha nem összegzem jobban, milyen is volt a helyzet még pénteken kicsiny privát szigetemen, amim most van, azaz az íróasztalomban.

Tudni érdemes, hogy számomra minden mozdulat százszor lassabb, mint másnak, egy egészséges embernek és sok mindent el sem bírok vagy épp nem érek fel, mégis, az, hogy magam csináltam és nem mástól kértem rá segítséget, ez adta meg azt a fajta meditatív hangulatot, hogy az egésznek értelme lett. Igaz, ezért is volt szükségem két egész napra ahhoz, ami másnak két órába sem tellett volna. Átnéztem és rendbe szedtem a fiókjaimat, mely során ismét szembesültem mindazokkal a számomra kedves dolgokkal, melyeket ott őrizgetek. Sok minden emlékeket őrizgetett, mások reményteli pillanatokat várnak, de akadt bőven idejétmúlt apróság is, más néven szemét. Kiszórtam mindent, ami nem kellett és összesítettem szépen azokat, melyek igen.

Persze egyiknek sem ez lesz majd a végleges helye, s most a teáim osztoznak a könyveimmel, amik éppen a rajzeszközeim alatt vannak, de minden rendezettebb lett, mire végeztem, és sokkal jobb azóta ránézni az én jóöreg asztalomra, mely bírja a terhelést, amit nálam kap az évek alatt. Minden karcról tudom, melyiket mikor és mitől kapta, s bár nem mindegyik emlék kedves, azért akad az is. Később, ha majd eljutunk a fenti szint berendezéséhez – remélem idény karácsonyra már el fogunk – akkor is megbecsült helyen lesz, sokkal jobban kihasználva, mint most. Munkámnak tehát meglett a gyümölcse, gyakorolhattam kicsiben a feng shuit, mely során sikerült önmagamban is rendet raknom.

Most hogy megjött a napsütéses tél ugyanis lélekben megint utolért a belső lázadás sorsom ellen. Hiszen míg elég meleg nem lesz, illetve el nem múlik az influenza járvány nem mehetek sétálni sem itthonról. Sajnáltam és tehetetlen dühöt éreztem amiatt, hogy még az orrom sem dughatom ki, de még az is kevés lett volna, csak is azzal elégedtem volna meg, ha szabadon élvezhetem a szabad ég alatt életem. Igyekeztem minél jobban elfojtani ezt magamban, de sehogy sem sikerült, napok óta még a munkára sem bírtam koncentrálni. Aztán ahogy meglett a rend, s megtaláltam a köztes megoldást arra, hogy környezetemben kellemesen tudjam magam érezni képes voltam arra is, hogy belül elvégezzem az ehhez hasonló meditációt.

Eldöntöttem, hogy környezetemben mindent megpróbálok úgy alakítani, hogy minél inkább át tudjam bele ültetni a várva várt tavaszt, a külvilág érzetét, ezért naponta többször átszellőztetem a szobát, és mélyet lélegzek a friss, tavasz illatú levegőből. Befogadom azt, ami eddig megőrjített, mert csak azt mutatta meg, miben nem lehet részem. Virágokat helyezek el a lakás több pontjára, melyek illatukkal és színpompás szirmaikkal szintén a természetet képviselik. Még az alakba is kiültem pár percet, ahova odasüt a Nap, és az üvegen át szívtam magamba a D vitamint. Sikerült hát kihoznom a helyzetemből a legtöbbet, anélkül, hogy abba betegedtem volna bele, amit nem tehetek. Látjátok, milyen hasznos a feng shui? :-)

Szofril