Március - Forradalmak
Thons 2015.03.05. 10:58
Március - Forradalmak
Csak írom soraimat, a végtelennek, melynek gyomrában minden gondolat felemésztődik az évezredek, évmilliók alatt. Mintha értelme sem lenne kimondani a gondolatot, amelyről szeretném, ha örök maradna, de tehetetlen vagyok, hiszen nincs kő, amelybe belevéshetném, hiszen mindig lesz olyan folyó, amely kicsiszolja a sziklába vésett szavakat. Mégis, olyan hiú lény vagyok, hogy ilyenkor márciusban, látva az új tavaszt, hinni kezdek a feltámadásban, az újraéledésben, és minden bennem élő gondolatban. Alvó lelkem erőre kap, ahogy érzékszerveim megérzik az olvadó és ébredő természetet. Hiszem és vallom azt, hogy az ember számára egyetlen szentély létezik, ez pedig a természet, amely mindenhol körülvesz minket...
Március - Forradalmak
Csak írom soraimat, a végtelennek, melynek gyomrában minden gondolat felemésztődik az évezredek, évmilliók alatt. Mintha értelme sem lenne kimondani a gondolatot, amelyről szeretném, ha örök maradna, de tehetetlen vagyok, hiszen nincs kő, amelybe belevéshetném, hiszen mindig lesz olyan folyó, amely kicsiszolja a sziklába vésett szavakat. Mégis, olyan hiú lény vagyok, hogy ilyenkor márciusban, látva az új tavaszt, hinni kezdek a feltámadásban, az újraéledésben, és minden bennem élő gondolatban. Alvó lelkem erőre kap, ahogy érzékszerveim megérzik az olvadó és ébredő természetet.
Hiszem és vallom azt, hogy az ember számára egyetlen szentély létezik, ez pedig a természet, amely mindenhol körülvesz minket. Nem kellenek templomok, csak műemléknek, nem kell szentély, szent hely, hiszen a természet mindenhol jelen lehetne, csak el kell menni oda és megnyugodni. Nem véletlen az, hogy a nagyvárosokban, több park van mint templom, hiszen az ember teljes mértékben tisztában van a kötelékkel, amely a természethez köti. A szépséget sosem lesz képes megadni úgy semmi, mint a lemenő nap varázsa, a folyó, a tenger vagy az erdő látványa. A vallások sosem voltak képesek kifejezni azt valóságot, spirituális igazságot, amelyet a természet nyújt nekünk.
Szükségünk lenne arra, hogy ezt a köteléket felerősítsük, hogy a természet csodája mindenki számára elérhető legyen, minden településen, hiszen hazánk falvai, nagyon gyakran messze vannak a valódi természettől, az agyon művelt vagy éppen járhatatlan táj miatt. Legalább egy-két „Szent helynek” kellene lennie minden településen, ahová le lehet tolni egy babakocsit, el tud menni egy kerekesszékes, gyönyörködni a lemenő, vagy épen felkelő Nap csodájában. De mit is várhatnék, hiszen annyira nem törődnek a másikkal, még a legtöbb templom bejárata sem akadálymentes, pedig oly nagynak mondott a keresztényi együttérzés, amely úgy látszik, valahol elveszett, bár a történelmet ismerve inkább azt írom, sosem volt.
A természettel való kapcsolatunkat próbáljuk elfelejteni, nem tartjuk azt gazdaságilag fontos tényezőnek. Ha ez lenne, a sok szemetet nem adnák el nekünk, amit napi szinten vásárolunk meg, gyakran adalékanyag formájában. Az ipar nem akar hulladékot, azaz úgy gondolja, legjobb ha a szemétért is fizetünk, illetve vásárlás után, mi dobjuk ki a teljesen fölösleges terméket a kukába, vagy esszük meg azt. Az is fontos, a vállalatok csak azt teszik meg velünk, amit megtehetnek és egy kicsit többet. Tehát nekünk kell a tudatosság szintjére lépni ahhoz, hogy érdemi változást érhessünk el. Adót sem kellene fizetnünk, csak munkát kellene vinnünk a civil társadalomba, illetve némi adományt arra, amit fontosnak tartunk. Elég lenne pusztán az áfa, ami így is komoly teher, hiszen a keresetek harminc százalékát teszi ki.
Sajnos az adó azért kell, mert társadalmunk nem takarékos, illetve mindent egy rossz tékozló fiú kezébe adunk, amit kormánynak nevezünk. Nem megoldás a csere, egy másik párt hatalomhoz jutatatása, megoldás csak is egyfajta forradalom lehet, ahol ösztönözzük a szerkezeti átalakítást egy élhetőbb és kevésbé korrupt formára. Mindehhez hatalmas áldozatra lenne szükségünk, hiszen nagyon sokan vannak, akinek a rendszerünk kedvezményez, akikre rengeteg erőforrás megy el, aránytalan módon. Ellenség nincs, csupán rossz formában kedvezményezett, akinek talán nem a nyugdíj lett volna a megoldás, hanem valamilyen más lehetőség.
Nem megoldás az, ahogy most élünk, mert nagyon sok létfontosságú dolog hiányzik az életünkből, Az emberek nem boldogok, igazán messze vannak önmaguktól, messze vannak attól, hogy valóban hatékony gazdasági erőt jelentsenek. Tudom azt, hogy amiről beszélek, ahhoz elsősorban a nyugalom lehetőségének megteremtése fontos. Nem véletlen az, hogy sikeres és nagy vállalatok, területükön kerteket tartanak fenn, illetve a felhőkarcolók tetején, lehetőség van megnézni a naplementét, mert mindenkinek egyaránt fontos a természet, a világ ami a szemünk lehet önmaga szépségével. Miért van az, hogy egy nagyvállalat már ráébred a hatékonyság kulcsára, miközben egy nemzet alszik. Pedig minden fizetett politikusunk, államtitkárunk csak azért van, hogy jólétben és egészségben élhessünk, szemben a nagyvállalattal, ahol egy-két ember foglalkozik az emberi dolgokkal.
El kell gondolkodni egy naplementénél a természet szentélyünkben, ha van olyan, hogy mi is az igazi szépség, mi ad számunkra lelki feltöltődést és mennyire van ez nálunk támogatva, szemben azzal sok dologgal, amit fizetni kényszerülünk, egy alamizsna szerű nyugdíjért, amelynek ígérete bizonytalan. A forradalom képe már kirajzolódott a mágia világában, ahol semmilyen izmus nem lesz, ahol semmilyen vallás sem diktál majd, pusztán a szerkezeti átalakítás égbe kiáltó szükségessége generálja az özönvízszerű változást, amely után, jobb lesz létezni. Elegünk van az izmusokból, a demokratákból, a szocialistákból, a szélsőségesekből, mi pusztán dolgozni, élni és egy naplementét szeretnénk nézni, de akkor amikor akarunk. Budapesten, vagy egy kis faluban mindegy, de a természetet vissza kell hozni az életünkben, ha egy szebb jövőt szeretnénk átélni. Legyen szép a márciusunk, életet hozó meleggel, esővel, napfénnyel és finom friss levegővel, ami már nagyon hiányozhat mindenkinek, a hosszú tél után...
Thons
|