Augusztus 2015

Nem szeretem a tanulmányi utakat, mert mindig olyan dolgokkal kell szembesülnöm, amelyekre nem szívesen gondolok. Mégis, időnként szükség van ilyen utakra, hiszen a fényhez, hozzá tartozik a sötétség. Mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon milyen formái lehetnek a rossznak, amelyet tudnunk kell kezelni. Tudom, hogy az emberiség sok rosszat hagyott maga mögött, ismerem a múltat és látok fejlődést, de a jelent akkor is nehéz feldolgozni. Általában csírájában kell felismerni a rosszat, amit nagyon sokan nem tesznek meg napjainkban. A rossz elhiteti velünk azt, hogy valamilyen hatalmasabb dolog áldozatai vagyunk, ami részben igaz is, viszont miatta még nem kellene elveszítenünk önmagunkat. Minél inkább elveszítjük önmagunkat, annál kevésbé leszünk éberek, annál több hibát követünk el magunk körül.

Az összeomlás jelei körülvesznek, de nem szabad elhagynom magam, ahogy senki másnak sem szabad, hiszen azzal csak rontunk a helyzeten. A mély szegénység, jelen van körülöttünk, tanulmányi utam erről ismét meggyőzött, igaz arról is, hogy az emberi önzés hatalmas gólemeket képes teremteni. Az ember számára a gondok leginkább ott kezdődnek, mikor nem tud meglenni ellenség nélkül. Észre sem vesszük, de valahogy mindig van valaki, akit hibáztathatunk helyzetünk miatt. Érzések, indulatok termelődnek bennünk és mindent megteszünk azért, hogy ellenségünk, aki lehet akárki vagy éppen akármi, elnyerje méltó büntetését. Természetesen mindezt a sötétség ki is használja, hiszen éppen olyan nyelven szólal meg, amely a leginkább hergel minket.

Ha azt gondoljuk, hogy a gonosszal kapcsolatban bármit is képesek lehetünk meghatározni, akkor nagyot tévedünk. Semmit sem szabad leszögezni vele szemben, mert mindig csak az utat keresi hozzánk. A buddhista ördögűzők többnyire szanszkrit nyelven boldogulnak a démonokkal, míg a katolikusok számára ezek a démonok latin vagy arámi nyelven szólalnak meg. A gonosz felveszi azt a szerepet, amely legérdekesebb számunkra, amelyen keresztül képes lehet arra, hogy hitünket megtörje. Az igaz hit képes legyőzni a sötétséget, de a vallás nem. A gonosz a vallást használja arra, hogy hitünket megtörve szert tegyen értékes lelkünkre. Így ő mindig olyan színben jelenik meg, amely számunkra a leginkább döbbenetes, amelynek segítségével képes minket hergelni.

Jelenleg ezt teszik a politikusok is, de sokan mások is élnek ezzel a lehetőséggel, sokszor önmaguk irányába. Talán jó lenne tisztázni azt, hogy ki is igazán a mi ellenségünk, vajon valójában milyen tényezők járulnak ahhoz hozzá, amely személyes nyomorunkhoz vezet. Természetesen nagyon sok olyan tényező lesz amelyek tőlünk független, de mindez még nem ok arra, hogy dohányozzunk, vagy csúnyán beszéljünk, ne tiszteljük saját templomunkat, a testünket.

Minél inkább találkozok a szegénységgel, a gonosz arca úgy változik. Aki nyomorban él, mindent a pénztelenségre fog, ezért nem kezd el önmagán változtatni. A jómód viszont egészen más, ott az előítéletek öltenek testet, azt hiszik, hogy elértek valamit, ezért hibáikat igazságnak élik meg. Előítéleteik elszigetelik őket a világtól, az értelemtől. Van, aki csak bort iszik, minőségit, nagyon sokat, míg valaki csak csirkét hajlandó enni. Így, vagy úgy, de életük zátonyra fut, saját hibás értékrendjük miatt. Az éberség sehol sincs jelen, az éberség csak kivételes emberekben van jelen, ami igen ritka. A többség rabja saját előítéletének, vagy tévhitének, amellyel kapcsolatban a gonosz készségesen szolgál ki mindenkit. Senki sem veszi észre, hogy a gyűlölet malmában őröl, vagy a saját baja miatt, vagy pedig sikereiből eredő hibás meggyőződése miatt.

Az ébert sem a szegénység, sem a siker, egyik sem képes elvakítani. Objektivitását megőrzi, véleményét nem erővel adja, hanem képes arra, hogy felismerje mikor maradjon csendben. Ritka az éber ember, egyre ritkább, mindenki csak a saját nyomorát látja maga előtt, miközben a világban hatalmas bajok vannak, amelyek lassan a fejünkre fognak nőni. A gondok hallatán viszont nem dönthet a gyűlölet, csak is elfogadás vezethet minket a megoldások mezejére. Senkit sem szabad bántani és hagyni sem szabad senkit, hogy másokat bántson. Ehhez képest szemebsülök őrült dolgokkal, mint a lakónegyed mellé tett gyárral, vagy a falu közepére helyezett szeszfőzdével, amelyek mind embereket fognak zavarni. Nem törődnek a másik emberrel, ahogy az az ember sem törődik másokkal, akivel éppen nem törődnek. Ezt az ördögi kört végre meg kellene állítani, hiszen mindenki átver mindenkit, miközben igazan, senki sem cselekszik.

Ahogy írtam fentebb, a gonosz készségesen szolgál ki minket, nekünk nem kell egyebet tenni, mintsem gyűlölni őt, máris elérte a célját. Egyetlen dolgot tehetünk ez ellen, nem gyűlölünk többet semmilyen párt parancsára sem, hanem megpróbálunk megérteni és elfogadni...

Thons