November – A lassuló hónap

Nézd a novembert, ahogy érkezik felénk jeges, ködös leheletével, ahogy minden fát lecsupaszít, megteremtve a tél táncterét. A természet lassul, készül a fagyra, a csendességre, amely hamarosan úgy fog tűnni, hogy még az időt is megdermeszti. A természetben a túlélés egyik törvénye, hogy felvegyük annak a ritmusát, nem szabad azzal szemben lázadni, nem szabad erőltetni a haladást, hiszen annak mindig ára van. Számomra időbe tellett megtanulni ezt a leckét. Olyan tíz éve, felfigyeltem arra, hogy ha horgászom és jön egy vihar, akkor a gyors pakolás mindig több idő, mint a lassú és megfontolt. A szél mindent elkapott a kezemből, de azért éveken át, ha vihar jött, kapkodva pakoltam, ahogy azt mindenki más is teszi. Ma már ez nem így van, megfontoltan rakom össze a felszerelésem, a széllel szemben nem teszek semmit, felveszem annak ritmusát, amellyel a lehető legtöbb figyelmet tudom arra fordítani, hogy elérjem célom és elhagyjam a villámzónát, amelybe horgászhelyem tartozott.

Éveken át edzettem, télen és nyáron át, a gond csak az volt, hogy a telek sok betegséget hordoztak magukban. Úgy akartam edzeni télen, mint nyáron, nem zavart a hideg, hiszen le tudtam győzni azt a kellemetlenséget, amit némi hidegérzet okoz. Haladtam éjjel, kerékpárral, szinte naponta mentem konditerembe és szaunáztam is, ami így együttesen mindig kimerített, betegség volt a vége, olykor tüdőgyulladás. Nem védett a mágia, hiszen testem nem volt olyan erős, mint az erő, amely keresztül ment rajtam. Bármit ettem, bármit nem ettem, nem volt vitamin, orvosság ami segített volna abban, hogy ne fázzak meg. Természetesen hálás vagyok ennek az időszaknak, hiszen miatta szélesedett a gyógynövény ismeretem, illetve elkezdtek érdekelni a gombák.

Aztán egyszer egy novemberi nap hozta el számomra a megvilágosodást, amikor éppen a hónap meditációjára készültem, a vízparton, pecabottal a kezemben. Olykor hajlamos vagyok összekötni a kellemest a hasznossal, hiszen nincs is jobb egy jó meditáció után, enni egy friss csukát, amit aznap fogtam. Azon a novemberi napon rájöttem arra, hogy éveken át mindent elrontottam. Hiszen nem edzhetem úgy télen, ahogy azt nyáron teszem, mert a tél lassú időszak. A telet a zsenge fű nem éli túl, csak a vastag fa, amelynek kérge elviseli a fagyot. A tél mindent lelassít, a halat a vízben, az erdő vadait, a fákat és madarakat. Semmi sem viselkedik úgy mint nyáron, akkor én miért akarok?

Most november van és elkezdem a lassulást, amelyet a hónap meditációja indít el nálam. Már nem járok éjjel kerékpárral, hiszen azt a hideget nem viselem el ha mindennap szembesülök vele 15-20 km hosszan. Már kevesebbet edzem, mint a nyári időszakban, lényegesen jobban koncentrálok mindenre és a gyakorlatokat is lassabban végzem. Lehetőleg csak szaunában izzadok ki, ahol a tél legkellemesebb meditációit szoktam tölteni. Hála az égnek, olyan helyen élek, ahol több gyógyfürdő is van, ezért a szauna az olcsóbb időtöltésekhez tartozik, hiszen pár száz Forintért akár egész nap ott lehetnék, ha időm és munkám engedné.

Már októberben visszatért a délutáni tea szokása is mindennapjaimba, amely szintén szimbolizálja a lassulást, ad egy pár percet az elmélyülésre. A téli étrendre is gondolni kell, hiszen az is lassú elemekből épül fel. Gondoljunk csak a dióra, amelynek fája lassan fordul termőre. Az olajos magvak mellett ott vannak a gabonafélék, különösen a zab, amely jó kísérője a télnek. A sok hidegben eltöltött edzés sok zsírt igényelt, terhelte a gyomrom, amely most megszűnik, hiszen más tempóban érintem meg a hideget. Lehet futni télen is, de kevesebbet, mint nyáron, vagy ritkábban, mert a szervezet lényegesen több energiát igénnyel.

Lassulni az évszakkal, ez számunkra hatalmas feladat, hiszen a pörgős és aktív nyár után, ismét itt egy tél, amelynek ritmusát fel kell vennünk. Akik fizikai munkát végeznek, akik folyton pörögnek a munkahelyen, most felhördülnek, hogy nekik nem lehet lassulni, de én azt írom, hogy nincs igazuk. A szimbólumokat bárki megteremheti, nem tilos senkinek sem innia egy teát délután, amit munkahelyén is megtehet. Talán félre kell hozzá dobni a kávét, sokaknak a cigarettát is, de valóban adódik egy ilyen kis időszak, akármelyik munkahelyen, amit a nyugalomnak szentelhetünk. Megtehetjük gyermekek mellett, hiszen ők is adnak öt perc nyugalmat, illetve gyermekek, vagy munka mellett, nagyon kevesen terhelik magukat egy aktív sportoló edzés mennyiségével. Ezért azt mondom, ha nekem sikerült munka és ezer gond mellett elérnem azt, hogy felvegyem a tél ritmusát, másnak is fog az. Nagyon fontosak a szimbólumok és az, hogy valóban másképpen tegyünk dolgokat most, mint nyáron az aktív és dinamikus időszakban.

Thons