2016 Január

A közelmúltat mindig a jelenben kell értékelni, mikor még a múlt eseményei hatással lehetnek életünkre, hétköznapjainkra. A hónap meditációjának egyik célja mindig az, hogy átértékeljem a közelmúlt eseményeit. Nagyon sok történésre kapom oda a fejem, amelyekről nem célszerű nyilatkoznom, hiszen az azokkal kapcsolatos gondolataim még nem értettek meg a nyilvánosság felé. Történtek viszont olyan események, amelyek felett nem lehet szemet hunyni, ahol nem árt azt felmutatni, hogy a mágikus gondolkodás nem minden esetben ossza a tradícionalista nézeteket, például a nőkkel kapcsolatban.

A mágia mindenki számára egyaránt nyitott, aki képes értelemmel élni. Nem tesz különbséget férfi és nő között, ha csak a mágus nem lesz rabja valamilyen tradíciónak, ami lehet bármi, akár az iszlám, akár a kereszténység, a nőket mindkét nézet alacsonyabb rendbe sorolja. El kell döntenie mindenkinek, hogy a benne létező istenképpel a múltba meredve sóvárog, vagy éppen egy olyan jövőt épít, ahol az értelem is képes érvényesülni. A múltba ábrándozva létezni, hinni egy aranykorban és elvetni a jelent, illetve a jövőt a legnagyobb hiba, amit a szakma elkövethet. Életek mennek úgy el a semmibe, hogy folyton a múltat kutatják, megtanulják az ősi nyelveket és könyv töredékekbe kapaszkodva esküdnek valamilyen általuk elfogadott igazságra.

Fontos a múlt ismerete, de annak misztifikálása nagyon veszélyes, aminek az a vége, hogy férfi társaim felsőbbrendű lénynek kiáltják ki magukat a nők rovására. Mindez sajnos csak a jéghegy csúcsa, a múltat mitizáló gondolkodásmód sokkal több gyűlöletet és előítéletet hordoz magában. A kiválasztottság érzés automatikusan helyezi az egyént a többi ember fölé, hiszen ő kiválasztott, míg más csak közönséges halandó, az élet megnyomorítója. Napjainkban az „ősvallások” nagy teret hódítanak hazánkban és Európa többi részén. Ezek a vallások nagyrészt fikciókból építkeznek, mivel pontosan nem tudjuk azt, milyenek is voltak az ősi vallások, hiszen kevés az írásos emlék, a hiteles adat. Ennek ellenére, minden országon belül vannak csoportok, akik a nemzetüket sok ezer éves múlttal ruházzák fel. Hazánkban is nagy divat húsz ezer éves történelemről beszélni, miközben az elmúlt ezer év eseményeit sem képesek megérteni.

Mindezt a káoszt természetesen értelmetlenné teszi egyetlen varázsszó, a miért? Miért? Miért jó az, hogy nekünk ilyen, vagy olyan történelmünk van, hiszen bármi is volt a múltban, nem fogja a jelenünket megváltani. Amennyiben holnap kiderülne, hogy Atlantisz úgy létezett, ahogy azt sokan képzelik, sőt, kiderülne, hogy a Magyarok onnan származnak, min változtatna mindez? Valójában semmin, hiszen mindenkinek ugyanúgy kellene küzdenie a mindennapokban, ahogy most. A politikusaink nem lennének jobbak, miközben mi, még talán a mostani mértéknél is jobban elkezdenénk elzárkózni a világ elől. Bármi is történt a múltban, annak csak is rész ismerete lehetséges, ezért az akkori események nem adhatnak nekünk semmire sem erkölcsi alapot. Egy helyes út van, akkor is egy van, ha húszezer éves a történelmünk, akkor is egy van, ha csupán kétezer-ötszáz esztendőről van szó. Ezen nem fog változtatni a múlt, mindezért kár ferdíteni rajta.

Általában a dicső múltat kereső ember nincs megelégedve önmagával, de azzal sem, amit a múltról tudni lehet. Ezért szó szerint veszi a krónikások szavát, akik a királyokat többnyire Noétól származtatták. Aki ebben hisz, nagyon Istenfélőnek tartja magát és próbál a hagyományos elveken élni. Mert ami hagyományos az jó, tartják sokan, pedig ez nem így van. Ne feledjük, régen kemény világ volt, az aranykorban hemzsegtek a szolgák, akik uraiknak bármit megtettek. Gyakran megfojtották őket és velük temették el, ahogy ez szokás volt a szkítáknál, kiktől nagyon sokan származtatják népünket is, nélkülözve a tényeket, a tudományos indokokat.

A mágia engem arra tanít, hogy nem lehetnek szolgáim, sőt, ha bármikor arra gondolok, hogy kiválasztott vagyok, magasabb rendű, akkor azzal le is tértem a mágikus útról, hiszen senki fölé sem emelhetem magam. Most sokan ezt megteszik, a politikában is, ami hatalmas nagy hiba. A nőket ősi tradíciókra támaszkodva sorolják alacsonyabb sorba, jelentik ki, hogy férfi nélkül nem érvényesülhetnek. Jelentik ki, hogy a nők feladata a férfit gyermekkel megajándékozni, illetve egy férfit a magasba emelni. Ezek a nézetek elfogadhatatlanok, hiszen az értelem és éberség, Isten útja mindenki számára egyformán nyitott. Bárki mást állít, legyen az vallási vagy politikai megnyilvánulásból, állításával már a sötét oldalra került.

Ebben a hónapban nézzen mindenki magába, ahogy teszem azt én magam is, gondolja át, hogy valaha diszkriminálta-e a másik nemet, csak azért mert az. Gondolja át, hogy kell-e nekünk olyan jövő, ahol ismét a tekintély az úr az értelem helyett, ahol ismét papok hoznak törvényeket, amelyből soha semmi jó nem sült ki. Ideje lenne végre kicsit felébrednünk és eldobni mindazt, ami előítéleteket hoz már a legalapvetőbb emberi kapcsolatokba is, mint például a szerelembe. Ne skatulyázzuk be a nőket, csak azért mert ezt régen így volt szokás, mert a vallásos nézetek így kívánják. Isten lénye a szabadságot teremti meg, nem pedig bilincseket aggat ránk. Minden nő egyenlő lény a férfiakkal és alapvető joga azt eldönteni, mit kezd az életével.

Viszont küzdenünk kell azért, hogy egy olyan közegben éljünk, ahol bátran vállalhat gyermeket férfi és nő, ha akar. Olyan közegben éljünk ahol biztos alapja van a családnak, de az egyéni szabadságnak is. Ezért kell küzdenünk, ezért kell önálló lényé válnunk, hiszen a butaság igáit csak akkor vethetjük le magunkról, ha egyre többen képesek arra, amire napjaink vezetői egyáltalán nem, önmagukat és embertársaikat a fejlődés útjára terelni. A szikra ott van mindenkiben, férfiban, nőben, ügyvédben, takarítóban, hajléktalanban, mindenkiben ott van az értelem, csak használni kellene azt végre, hogy az új esztendő forradalmi lehessen, amelyből tényleg megszületik egy boldogabb jövő.

Thons