Versek az Otthonról... |
Thons |
2011.06.17. 10:56 |
Itthon
Itthon vagyok, hol megáll az ég és a föld.
Nincs üres pillanat sem, mert
A múlt emlékei apró darabokban élednek fel.
Szédítő érzés, de igazán rideg és hamisan reményt keltő,
Melynek vajúdás lehet a vége, ezért távozzatok rideg álmok!
|
Gyermekkori emlék |
Thons |
2011.05.26. 17:33 |
Gyermekkori emlék
... Sok emlék ébredt meg bennem, eszembe jutott egy régi fa, mi itt állt egész gyermekkorom alatt. Ezt a fát jegyeztem meg, mikor megtaláltam ezt a helyet, menekülvén a városból, egy helyre ahol lelhetek némi békességet. A fa meg volt, ez a szép tölgy őrzi gyermekkorom egy részét. Nagy tisztelettel mentem oda és megérintettem, örömmel vettem, hogy még életben van. Vadabb lett minden, mint akkor volt, sokkal vadabb, mit cseppet sem bánok...
|
Most... |
Thons |
2011.05.22. 17:46 |
Most...
Meglep mennyi mágikus művelet van, mennyi meditáció, mintha egy szobát folyton átrendeznénk céljaink érdekében. Mindig szükséges valami ahhoz, hogy az arany középúton maradhassunk. Nem lehet csak úgy létezni, lelkületünk szeszélyes, mint a Szent folyó, melynek partja adja az álmokat. Nincs két egyforma nap, nincs két egyforma művelet. A cselekedet, a rituálé, fűszere a mágus létének. Időként el kell mennem saját templomomba, hogy ott önmagammal és Istennel legyek, hogy átérezzem a szentély tisztaságát és a világban rejlő teljességet, annak gyakran rideg valóját.
|
Végső utazás |
Thons |
2011.05.18. 17:00 |
Végső utazás...
Mindig keresek valamit a világban. Utaznék minél messzebbre, és még annál is messzebbre, hogy megtaláljam azt, minek a nevét sem tudom. Egy érzés vezet, az hív engem és nem hagy belül nyugodni. Reggel felébredek és itt van bennem, a kedv, a vágy, hogy átússzam a folyót, majd elinduljak a hegyek irányában északnak. Számomra észak tartogatja a legtöbb csodát, valahogy ott nincs vége a világnak, ott szállnék tengerre, hogy tovább jussak, majd oda térnék vissza, hogy megkezdjem végtelen utam a csillagok felé...
|
Végtelen |
Thons |
2011.05.16. 19:48 |
Végtelen
Ma füstölőket és gyertyákat gyújtok, de előtte kimegyek a vízre, megnézem, ahogy lemegy a Nap. Mikor hidegfront érkezik, akkor a legszebbek a naplementék, különösen víz mellett, szemet kényeztető látvány figyelni a túlpart fái mögött eltűnő mély narancssárga Napot. Meg kell idéznem önmagam, elő kell hívnom saját lényem magasabb rendű látó szellemét, kitől származik bennem a látás...
|
Rituálé |
Thons |
2011.05.07. 09:34 |
Rituálé
Egy gyertyát gyújtottam meg a fénye miatt. Szeretem a fényét, ahogy furcsa sárgás világot ad, mely gyakran megremeg, ezzel adva különös töltetet a környezetének, a térnek. Ma egy ügyfél kért tőlem valamit, kérte, hogy segítsek neki, mert van rajta valami rontás. Az ilyen kéréseket többnyire elutasítom, mivel ezek nagy része valótlan. Most mégis úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy itt bizony valós az állítása.... Elmondtam ügyfelemnek mit tegyen a kísérő jelenségekkel szemben, hogyan űzheti el környezetéből az árnyakat, majd ígéretet tettem neki, hogy elvégzek a kedvérét egy rituálét....
|
Felhőket követve... |
Thons |
2011.05.06. 19:52 |
Felhőket követve...
Élvezem, gyönyörködtet a felhők látványa. Tekintetemen keresztül lelkem simogatja gigászi látványuk. Valahogy kapcsolatot jelentenek köztem és a végtelen között. Éber álom őket nézni, a távolságot érzékelni, ami elválaszt tőlük és szemnek értékelhetővé, láthatóvá teszi az alakjukban rejlő szépséget. Mindenben van egy kis Mágia, mindent áthat a létezés fűszere, áthat az ige, a tagadhatatlan, mely megfoghatóvá teszi a létezőt. Álmodni egy kicsit, nézni őket, a kék hátteret, amelyet a Nap fénye élénkké varázsol. A messzi felhőket szeretem, mik teret adnak a repülésnek.
|
|