Október - A meditáció hava

Az október a teremtő hónap számomra, amely megteremti az igazi őszt. Sokan kérdezik, hogy miért írom a hónapok rovatot, hiszen nincs egy séma amiről ez szólna. Most erre szeretnék választ adni, e becses hónap jegyében. Minden hónapnak megvan a maga meditációja és ritmusa. Aki szokott meditálni, az tudhatja, hogy nincs két egyforma meditáció, ahogy igazán két egyforma hónap sincs, hiszen az idő telik, csupán a hasonlóság sok. Hazánkban nem elfogadott még a parkban meditáló ember, igaz egy-két nagyvárosban már itt is előfordul a jelenség, ami külföldön már a hetvenes években is hétköznapinak számított. Vidéken még nehezebb a helyzet, mert nem mindenki lakik olyan helyen, ami bővelkedik a csendes és nyugodt részekben.

A hónap meditációjához szükséges a megfelelő környezet, amely tükrözi a természet éppen aktuális arculatát. Én vidéken élek és miatta már számtalan kellemetlen helyzet ért a meditációmmal kapcsolatban. Volt, hogy egy permetező traktor szélben jött ki, amit amúgy sem lenne szabad, fújta rám a szél a mérget, vagy gyakran találkoztam értetlenkedő emberekkel, akik később még sátánistaként is megbélyegeztek.

Egy dolog biztos, az előítéletek hazájában élünk, ahol mindenki csak rosszat gondol a másikról, megértés, megismerés helyett. Igazán nem is kellene a megértés, inkább csak az elfogadás. Aki tanul meditációt, mágiát, tudja, hogy bizonyos kérdéseket fel kell tennünk magunknak az új dolgokkal kapcsolatban. Ezek a kérdések nem nagy kérdések, ilyen például az, hogy „Árt ez nekem?” vagy „Mit jelent ez nekem? A kérések helyre tesznek minket, ahogy a meditációk is, amely segítenek abban, hogy felkészüljünk egy adott hónap sajátosságaira, esetleges szélsőségeire.

Ilyen volt a nyári meleg, amikor a hónap meditációjában már jó előre felkészültem lélekben a melegre, immunrendszerem, lelkületem ez nem érte meglepetésként, hiszen minden szélsőséget elképzeltem, így az extrém hűvöset is, sok esővel. Számomra nem volt téma a meleg, keveset ettem, sokat ittam, így képes voltam nagy fizikai teljesítményre. Nem volt gond a nyári munka, sem az edzés nem volt képes kitikkasztani. Most itt az október, a nemes hónap, amikor még lehet úszhatom egy kicsit szeretett folyómban, amely már igen hideg, de az is lehet, hogy már igazi télszerű idő lesz.

A meditáció előre felkészít minden számomra felmerülő eshetőség gondolatával eljátszik egy kicsit, amellett, hogy megfigyelem az engem körülvevő természetet. Minden hónap felkészít valamire, minden hónapnak, időszaknak megvan a maga ritmusa, amelyet fel kell vennünk éghajlati övünkben. Nyáron fürgék, dinamikusabbak lehetünk, télen viszont fel kell vennünk a természet ritmusát, kicsit lassulnunk kell, együtt kell létezni azzal az idővel, amit éppen megélünk. Más esetben betegek leszünk, mert aki télen olyan fürge akar lenni mint nyáron, az hamar megfázik, hiszen annyira nagy a két évszak közti eltérés, hogy más életmódra van szükség az elviselésükhöz. Aki pedig nyáron visszafogja magát, az nyáron is beteg lesz, télen is, hiszen nem telítődik el a szervezete a nyári energiákkal, mert nem befogadó, hanem beosztó, mint télen.

Télen, hogy a hidegben fürgék lehessünk, erősebb táplálkozás kell mint nyáron, ahogy nyáron a fürgeségért, élénkségért kevesebbet kell ennünk, mint télen. Számunkra a tudatos alkalmazkodás az egyetlen út, amely egészséget hozhat, hiszen az évszakok váltakoznak, nem tehetjük meg azt, hogy úgy élünk télen, mint nyáron. Az egyensúly megteremtésében sokat segít a meditáció, hiszen ha munkánk miatt fizikálisan nem is lassulhatunk együtt a télre készülő természettel, legalább a lelki lassulás szintjét érjük el, ami tökéletesen elég. Étrendünket is ehhez igazítva kell alakítani, amelyre gondolnunk kell a hónap meditációja alatt. Emlékezzünk mit ettünk tavaly, mi az amit hozzá tehetünk, vagy épen el kell vennünk, hogy egyre tökéletesebb üzemanyagot kapjon szervezetünk.

Az ősz, az október nagyon sok ajándékot ad nekünk, viszont az ezt követő hónapok már kevésbé kézzel fogható módon adják a javakat. Október végére leszedjük az almát, bezárjuk a kamrákat, amelyekre egész télen rájárunk majd. Innentől már csak is spirituális ajándékokat kapunk a hónapoktól, amelynek azért örülhetünk, ha megtanuljuk felvenni a ritmusukat és elfogadjuk a tényt, hogy az időjárás és a természet bármikor képes lehet arra, hogy meglepjen minket. A lassuló természettel együtt mi is kezdjünk el lassulni, lélekben és szimbólumokban kövessük az évszakokat, a hónapokat, figyeljük meg azt, hogy ennek segítségével sokkal kevesebbet vagyunk megfázva, mint máskor, hiszen nem lehetetlen dolgokra kérjük majd a szervezetünket, hanem csak arra, hogy létezzen az természetétől fogva.

A hónap meditációja mindig ad számomra valamit, mindig gondolatokkal telítve térek vissza belőle, amit ebben a rovatban megírtam eddig és továbbra is írni fogok, még akkor is, ha azt nem olvassa majd senki...

Echnator