December - A szeretet hava

Lassan télbe öltözik majd a táj, befagynak az örök mocsarak és járhatóvá válik minden a szikrázó tél nyomán. A fagy felfedi a természet titkait, gyermekként így jártam be a közeli mocsaras tavat, amelynek jegén ilyenkor hatalmas kirándulásokat tettem, már ha a tél engedte. Ilyenkor jó elmenni a természetbe, hiszen minden látható, ami máskor nem, még akkor is, ha a vizek még nem kezdtek befagyni. Amikor feltámad az északi szél, messzire elláthat a szem, ezért jó olyan helyen meditálni, ahol számunkra nagy látóhatár adatik meg. Ahogy körbenézek, hatalmas hegyeket körvonalait látom a távolban, miközben a lemenő Nap fénye sárgásan világítja meg a teret. A felhők látványa szinte simogat, ahogy kúsznak az égen, hol lassan, hol pedig szaporábban, ahogy a telet ígérő szél hajtja őket.

Szép decemberi kép nyílik meg előttem, mintha az égben járnék, annyira csodás ilyenkor a végtelent is megmutató táj. Jó ilyenkor elvégezni a hónap meditációját, amely számomra most a szeretetről szól, annak ellenére, hogy nem vagyok híve a túlzott szeretet hajkurászásnak. A szeretetet, mint ahogy sok mást sem, nem szabad túlzásba vinni, mert bizony hamar szörnyek ébredhetnek miatta lelkületünkben. Csak is az önzetlen szeretet teremthet megértést, tehát okkult értelemben a hétköznapi szeretet egy teljesen más érzés, hiszen egyik hozzátartozónkat sem önzetlenül szeretünk, mivel a kapcsolatnak megvan a maga alapja.

Az önzetlen szeretet nem az, amikor nem várunk cserébe semmit, hiszen valakit szeretünk mert a családtagunk, vagy barátunk, tehát már eleve nem lehet önzetlen. Az önzetlen szeretet élményét csak is tőlünk idegen dolgokkal kapcsolatban élhetjük át, amelyek megértéséhez, vagy a velük kapcsolatos félelmeink legyőzéséhez, erőt kell vennünk magunkon. Nincs mágikus gyakorlat energiabefektetés nélkül. Tévhit az, hogy a mágia könnyű lenne, hiszen önmagunkba nézve, saját magunk őszinte bírái vagyunk. Az önzetlen szeretet érzése akkor születik meg bennünk, ha képesek vagyunk szeretni valami olyat, amelyet eddig nem értettünk, amitől eddig féltünk.

Szerencsére nekem kígyófóbiám van így a jó öreg kígyókhoz bármikor fordulhatok, ha meg akarom tapasztalni az önzetlen szeretet misztikus élményét. Sokaknál veszem észre azt, hogy amitől félnek, azt legszívesebben megölnék. Afrikában is sok ilyen primitív ember van, hiszen az ott élők, szemrebbenés nélkül ölik meg a kígyókat, mert félnek tőlük. A kígyókat ki kell ismerni, ami nem az én feladatom lenne, hanem azoké akik olyan helyen élnek ahol sok a kígyó, ennek ellenére gyakrabban szokták szerencsétlen állatokat agyoncsapni. A kígyókról, amit tudni érdemes, fóbiámmal kapcsolatban is sokat segített ez az információ, hogy nem azért élnek a földön, hogy minket riogassanak, vagy jól megmarjanak. A kígyók ha tehetnék, az embert nagyon messzire kerülnék, hiszen semmi jó sem származik nekik abból, hogy minket látnak. Viszont mi merészkedtünk az élőhelyükre, mi voltunk azok, akik életteret vettek el tőlük, tehát nekik több okuk van a félelemre, igaz félnek is.

Bármennyire is érdekes, fóbiám ellenére én szeretem a kígyókat, sőt, bármilyen szervezetnek szívesen adok pár forintot, akik a világon élő kígyófajták megmentésén fáradoznak. Igazából, ha megismerem őket, rájövök, hogy inkább csodálatra méltóak és nincs okom arra, hogy ne szeressem őket. A bibliában, negatív szerepet kapott, de én nem tartozom semmilyen valláshoz sem, illetve a bibliát csupán egy történészek számára fontos műnek tekintem, tehát a szememben a kígyó nem lehet mumus. Különösen úgy, hogy hazánkban alig élnek kígyók, amelyek pedig itt élnek, ritkán láthatóak, kerülik messze az embert. Önzetlenül szeretni a kígyókat lehet, hiszen semmitől sem vagyok több, ha szeretem őket, viszont kevesebb vagyok ha gyűlölöm, vagy éppen közömbös vagyok velük szemben.

A közömbösség is veszélyes, annak ellenére, hogy sokan középútnak vélik azt. A közöny, közömbösség, csak beletörődés a rosszba, vagy éppen az azzal való csendes egyetértés. Én nem értek egyet azzal, hogy agyoncsapjanak egy kígyót Afrikában, vagy az USA-ban, mert lakott terület közelébe tévedt. Nem tudok itt közömbös lenni, számomra nem mindegy, hogy egy élettel mi is történik. Tudom, ha itt élne csörgőkígyó, akkor megtanulnám ezt kezelni, de sohasem ölnék meg egyet sem, hiszen szerencsétlen pára nem tehet arról, hogy éppen arra vetődött, amerre nem kellett volna. A közömbös ember engedélyt ad az ördögnek, aki viszont túlreagál dolgokat, az ördögnek kezd el dolgozni.

Az önzetlen szeretet mindezért nagyon nehéz, de ha gyakoroljuk, legalább Karácsony havában, akkor egy idő után ez működni fog. Lassan leomlanak bennünk a gyűlölet várai, lassan termelői leszünk azoknak az értelmes gondolatoknak, amelyek a világot képesek előre vinni. A karácsony, az egész decemberi hónap számomra ezért egyenlő a megújulással, hiszen mindig tudatosan élem át mindazt, amihez ilyenkor jó hátteret ad a karácsony szimbolikája, amelyet most, sokszor már túlzottan is, mindenhol érzékelni lehet.

Thons